Gyurcsány úgy pofára esett a szocikkal és a mérhetetlen Párbeszéddel együtt, mint az a bizonyos zsíroskenyér, a kormánypártok jelentős győzelmet arattak

(Nyitókép: Ladóczki balázs / Magyar Nemzet)

A tegnapi napnak több nyertese, mint vesztese van – legalábbis a kötelező kincstári optimizmus szerint. Egy biztos:

Erre Európában egyetlen kormányzópárt sem volt képes, ahogy rekord az is, hogy egymás után sorozatban negyedszer haladták meg ezt az arányt.

De sikerként könyvelheti el a Fidesz azt is, hogy a potenciális jobboldali szövetségesei előretörtek az Európai Parlamentben.

Ez bizony kétharmad

A Fidesz–KDNP a szavazatok 44,61 százalékát megszerezve nyerte meg az európai parlamenti választást, mely teljesítménnyel

Nem mellesleg a 2019-es választásokhoz képest kétszázezerrel több szavazott kapott.

Az év eleji várakozásokhoz képest alulteljesítő Gyurcsány-koalíció (8,1 százalék), valamint az Európai Parlamentbe újoncként bejutó TISZA Párt (29,69 százalék) és a Mi Hazánk Mozgalom (6,76 százalék) EP-eredménye sem a kormányváltásra, sem pedig a kétharmados kormánypárti többség megbontására nem lenne elég.

Ellenzékváltó hangulat van

De ha már olyan sokan félreverik a harangot és valamiféle földindulást remélnek, akkor essék most szó a nagy vesztesekről! Azokról, akik esetében a számok nem hazudnak – kötelező optimizmus ide vagy oda!

Létrejött egy baloldali erőcentrum, amit most ez a szövetség képvisel  – mondta Gyurcsány Ferenc azon az éjjelen, amikor úgy pofára estek a szocikkal és a mérhetetlen Párbeszéddel együtt, mint az a bizonyos zsíroskenyér.

Vasárnap ugyanis bebizonyosodott, hogy

Csak nem volt senki, aki ezt bevállalta volna. Mily pikáns, hogy épp egy „kiábrándult fideszesbe” ábrándultak bele a rengeteg csalódáson átesett szavazók.

Betelt a pohár

A baloldali érzelmű állampolgároknak sok keserűség jutott. 2006 óta egyetlen választást sem nyertek; és bárki bármit igért, Gyurcsánytól sem szabadultak meg. Részben ezért is haragudtak meg a Jobbikra, majd később a Momentumra. Utóbbiak ráadásul olyan pökhendi módon oktattak ki minden szembejövőt, hogy még a liberális ember zsebében is kinyílt a bicska.

Az óbaloldalból mindenkinek elege lett – ezt sejtettük. Ám kellett egy Magyar Péter, no meg az őt felemelő, külföldről finanszírozott kormányellenes sajtó jóindulata, amely még akkor is befeküdt a TISZA Pártnak, amikor az alelnök őket is propagandistáknak nevezte. (De ez legyen az ő piti belügyük!)

Érthető érzések ezek. Miközben minden választást elvesztettek, csalódást okoztak ciklusról ciklusra, és egyre szélsőségesebbé váltak.

Gyurcsányék lettek a gyűlölködők

A DK-vezér előbb „náci politikusnak”, majd „politikai szörnynek” és „rongyembernek”, egyszer „történelmi törpének”, végül „mentálisan betegnek” nevezte a miniszterelnököt. És ez csak az elmúlt két év termése.

No meg a fenyegetés.

A 2024-es évértékelő beszédében, ami nem mellesleg keresztényellenes gyűlöletbeszéd volt, kimondatott a „polgári Magyarország” eszménye.

És nem szakadt le a plafon!

Milyen polgári politika az, amelynek része a bíróság, pontosabban a munkájukat végző bírók verbális fenyegetése? Milyen polgári értékrend engedi meg azt, hogy a politikai ellenfelek halálát kívánjuk? Melyik polgári kultúrába fér bele a másként gondolkodók dehumanizálása, emberek listázása?

Nem szociáldemokrata, nem polgári, még csak nem is demokrata. Egy posztkommunista csökevény, ami mostanáig azt gondolta, hogy mindent megtehet.

Csoda, hogy elegük lett a szavazóknak?! Handabanda, káromkodás és nagyképűség – miközben sorra bukták el a választásokat. 

Most viszont végre vesztettek. Nagyobbat, mint arra bárki is számított.

A Demokratikus Koalíció hosszú távú elképzelése ugyanis az volt, hogy szép lassan letolnak mindenkit a baloldali pályáról, vagy bekebelezik az ellenzék valamirevaló való részét. Ezt a stratégiát verte szét a TISZA Párt berobbanása. A mai naptól nem tudja azt mondani Gyurcsány Ferenc, hogy övé az „ellenzék legerősebb pártja.”

A momentumosok csak magukra haragudhatnak

A legnagyobb vereséget viszont a Momentum szenvedte el. A választók ugyanis megbüntették a lila bikaborjakat.

Nem elég, hogy naponta árulkodtak Magyarországra és akadályozták az uniós pénzek hazahozatalát,

De bosszantó volt az a gőg is, ami egészen idáig sugárzott belőlük. A „jól informáltság” látszata (amit kevernek a műveltség fogalmával), a trendiség színlelése. A nagyképűség. A morális felsőbbrendűség.

Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a Momentum, az SZDSZ-szel szemben, intellektuálisan üres maradt. Progresszív, de céltalan. Szabadelvű, de értelmetlen.

Nem is tetszett a magyaroknak. Ahogy az sem, hogy a saját hazájuk ellen áskálódtak. Most a választópolgár megbüntette őket. Csak magukra haragudhatnak.

Árad a Tisza?

Nulláról hét mandátumra felugrani szép eredmény. Azonban látni kell azt is, hogy mindez nem váltható át országgyűlési eredményre. 

A külföldről finanszírozott kormányellenes média magasra tudta őket emelni, de nagy kérdés, hogy ez elég lesz-e majd 2026-ban. Magyar Péteréknek ugyanis nincs szervezeti hálójuk, nincs társadalmi beágyazottságok, nincsenek alapszervezeteik és jelöltek sem akadnak. A TISZA Párt egyelőre „one man show” – két év pedig nem lesz elég arra, hogy lefedjék az egész országot.

A Jobbik kiesett, az MSZP-nek pedig nem lesz mandátuma a következő ciklusban.

Átrendeződés volt tehát, és Magyar Péter lehetőséget kapott. Nagy kérdés, hogy mit tud ezzel kezdeni.

Mi lesz a kicsikkel?

A Jobbiknak és a visszatérésben gondolkodó Vona Gábornak vége van.

Az MSZP és a Párbeszéd feloldódik a Demokratikus Koalícióban, a többiek meg eddig se voltak meghatározó szereplői a magyar közéletnek.

Több bekezdést ők már nem érdemelnek.

***