Gyurcsány Ferenc szenvedése bibliai szenvedés: folyton csak őrlődik, érzi a bűnt, nyomasztja, kering körülötte a Szentlélek – de mi lesz vele végül?

(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)

„Az élet mellett ott van a halál, 
A boldogságnál a lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség és remény. –
Ott állok, látod, hol te, mindenütt”

(Madách: Az ember tragédiája)

Gyurcsány örök, mint Lucifer. Semmiféle vereség, száz bukás és megaláztatás, az alászállás a poklokra sem veszi el a kedvét, sőt –

Jézus tanítása négy rövid kis füzetben elfér, mégis kétezer éve tanulmányok, könyvek ezrei születtek róla, több millió oldalnyi értelmezés és elemezés. Ezért úgy gondolom – hiába írtak róla már többen is –, hogy Gyurcsány Ferenc szűk másfél órás interjújáról is születhet akár tucatnyi publicisztika. A párhuzam nem véletlen, de erről később.

Az ominózus beszélgetésben, illetve Gyurcsány korábbi írásaiban több félreértése és kételye fogalmazódott meg a DK elnökének, amelyek megoldásában szívesen segítek neki, mert szemlátomást egy megtört, de igazságkereső emberrel van dolgunk, aki megérdemli, hogy a fény felé vezessük.

Az egyik súlyos állítása egy tipikus projekció, kivetítés. „A gyurcsányozásnak funkciója van, például a Fidesz tábor összetartása, az ellenfelek megosztása, az összetett politikai konfliktusok leegyszerűsítése, ezáltal érzelmek kiváltása és mozgósítás.”

míg a konzervatív tábornak egy nagyon egyszerű, világos, mégis az élet valamennyi aspektusára választ adó programja van, amit úgy fejezünk ki, hogy Isten, haza, család.

„Orbán mindent megmérgezett”, állítja Őszöd aranyszájú lovagja, tovább építve azt a narratívát, hogy a Fidesz és annak elnöke a felelős az ország megosztottságáért és a gyűlölködésért. Most ne menjünk végig a magyar történelmen Aba Sámuelig és Orseolo Péterig vagy Szapolyai és Ferdinánd, a kurucok és labancok világáig. Jelen problémánk gyökere a rendszerváltásra nyúlik vissza.

a négyigenes népszavazás három, az állampártra vonatkozó kérdésére 95 %-ban szavaztunk egyformán, az első demokratikus választáson az utódpárt 10 %-ot kapott. A konszenzust az SZDSZ, a velünk maradt komcsi média sötét lelkű, sértett megmondóemberei és a gazdasági elit rúgta fel, amikor hazugságokat szajkózva, kérlelhetetlen kegyetlenséggel, irgalmat nem ismerve rárontott a konzervatív kormányra;

Egy benzináremelésre hivatkozva blokád alá vonták az országot, heves indulatokat elszabadítva. Még egy szerencsétlen, Biden-szerű köztársasági elnököt is felhasználtak erre, aki bárgyú mosolyával talán tényleg elhitte, hogy ő az a jóságos nagypapa, akinek a 90%-ban baloldali média láttatja. 

A „megosztottság” 2002-ben azzal jött létre, hogy a nemzeti oldal végre felemelte a fejét, és elhelyezte magát a térképen. Végre mert kérni, követelni, sajtót csinálni, kimondani és vállalni a maga értékeit, kiállni a vezetőiért.

És még csak utána jött 2004. december 5-e, majd 2006 ősze. Azt hiszik, nem emlékszünk. De ott voltunk. Sokan. Személyesen és a Hír TV képernyői előtt. Az emberek emlékeznek, és elmondják fiaiknak. És ezért tudnak még a mai fiatalok is gyurcsányozni, mert nekik is elmondták. 1849-ben sem éltek, de tudják, mit tettek a Habsburgok, mit tett Haynau.

A DK elnöke széttárja a karját az interjúban: fogalma sincs, mi a baj vele, mit követett el. Nos, három megbocsáthatatlan bűne van:

• A nemzet elszakított részei ellen lázított; megtagadta honfitársaink legderekabbjait.
• Hazudott a választóknak; be is ismerte, de nem meggyónásszerűen, hanem a haveroknak szűk körben, társtettessé téve őket. De ha ez nyilvános beismerés lett volna, akkor is az egyetlen logikus lépés ezután, hogy eltűnik örökre. Ha gyónás volt, akkor ez kettejük ügye a Jóistennel, a nemzetet ebbe nem kell bevonni. Ha felhozzák ellene, mindig az az érve: vállalta a felelősséget, odaállt a parlament elé, ahol a kormánypárti frakciók bizalmat szavaztak neki – naná, ugyanők már májusban is lenyelték tőle ugyanezt, hülyét csináltak volna magukból, ha hirtelen megszállja őket a Szentlélek és erkölcsössé válnak.
• A 2006 őszi események; azonosító nélküli, rendőrnek álcázott bűnözők kormányzati támogatással fegyveresen támadtak magyar polgárokra. 

Az utóbbi hónapok megszólalásaiban Gyurcsány rendre krisztusi párhuzamokat hoz. Önmagát olykor vele azonosítva („Meg is feszítettek volna”), vagy a DK reménybeli növekedésére: „Jézust is kezdetben csak 12 apostol követte”. (Bár ott volt egy folyamatos bővülés, nem ilyen hektikusan mozgott 6 és 15 százalék között.)

Tényleg bibliai szenvedés az övé; szegény, évek óta dolgozik azért, hogy 8-ról 9 vagy 11 százalékra feltornássza a pártját, s amikor ez sikerül neki, és már-már megdicsőül, jön valaki, aki három hónap alatt eléri a 30-at. Sokkoló.

Folyamatosan őrlődik, érzi a bűnt, nyomasztja, kering körülötte a Szentlélek a folytonos bibliai hivatkozásokkal. Mint maga mondta, a közelmúltban az apostolok életét olvasgatta. (?!)

Hírhedt elszólása mögött bizonyára az a valóságtartalom lehet, hogy rendszeresen áldozott, talán meg is bérmálták.

Talán a szenvedélybetegsége is ennek az őrlődésnek a jele. Gyurcsány nem eredendően gonosz (mint Dobrev, aki von Haus aus a sátán szövetségében szocializálódott); ha így folytatja, akár meg is térhet.

Nagyon mélyről jött és nagyon magasra jutott. A pápai lakótelepen a gázóra pörgését figyelő anya, a törvénnyel többször hadilábon álló apa gyermekeként aligha látszott realitásnak a miniszterelnökség.

vagy amerikai, orosz és francia elnökök tárgyalópartnereivé váljanak. Ahogy valaki madeirai kisfiúból a világ legjobb futballistája, netán korzikai olasz ügyvéd fiából francia császár legyen.

Azt hitte, diadalt arat, ehelyett a leggyűlöltebb figura lett. Nehéz ezt feldolgozni.

Két út marad az eltévelyedett ember előtt: az egyik Júdásé, aki elköveti a legszörnyűbb bűnt, de amikor megérti, mit tett, nincs ereje bocsánatot kérni, nincs ereje szembenézni vele. A másik Saulé, aki pont akkora gazember, mint az áruló. De képes ezt felfogni, képes megtérni, és hirdetni az igét, amit addig tagadott.

Drukkolunk, Fletó, a helyes választáshoz.