Elemző: Világszinten is odafigyelnek Orbán Viktorra (VIDEÓ)
Fricz Tamás szerint „az amerikai befolyás az Unióra nézve egy régi dolog. Így Donald Trumpot figyelembe kell vennie a brüsszeli elit tagjainak.”
Magyarország visszatért: 2010-ben még a szerb, az osztrák, sőt a szlovák és a horvát fegyveres erők mögött kullogott a Magyar Honvédség. Ma már ez nincs így.
– derül ki a nemzetközi fórumokon is sokat hivatkozott Global Firepower (GFP) 2023-as indexéből. Hazánk előtt Finnország található; de a közép-európai régióból csupán Románia (16.), illetve Csehország (17.) előzi Magyarországot. Globálisan nézve ugyancsak pozitív tendencia látható, már ami a magyar haderőt és annak koncepciózus fejlesztését illeti: 2017-ben a világ vizsgált százharminc országból Magyarországot a 63. helyre rangsorolták; tavaly az 56.; idén az 54. pozícióba helyezte a GFP indexe. Hazánk mögött sorakozik fel ma már többek között Szerbia, Szlovákia, Horvátország Ausztria, Szlovénia és Bulgária is.
Ajánljuk seregszemléinket, melyeket Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész jegyez.
Cikksorozatunkban ezidáig Lengyelország, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Románia, Szlovákia, Szerbia, Finnország, Ausztria, Törökország, Izrael, Svájc, Svédország, s az USA haderejéről írtunk.
Mit vizsgál a GFP indexe? Sorra veszi az adott ország népességét, természeti adottságát, erőforrásait, földrajzi helyzetét és költségvetését; valamint számításba veszi az államok hivatásos (plusz tartalékos) katonai humánerőforrásait, szárazföldi, légi és vízi eszközállományait. Ezekből képeznek egy mutatót, ahol a nulla az elméletileg lehetséges legjobb értéket jelenti.
Érzékeltetésként: Magyarország indexe 2022-ben 0,8633; idén 0,8643 volt. Az abszolút első helyezett Egyesült Államok ezzel szemben 0,0712-es; az utolsó, száznegyvenötödik Bhután pedig 6,2017-es mutatóval bír a Global Firepower szakportál szerint.
A Mandiner.hu korábban bemutatta, hogyan alakultak a Magyar Honvédség (MH) számára a rendszerváltás utáni évek – katonai képességek leépülése, alulfinanszírozottsága –, különösen a 2002-2010 közötti időszak. Demkó Attila, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Geopolitikai Műhelyének vezetője akkor úgy értékelt portálunknak: Magyarország hadserege, amely 2002-ben a hadi eszközök erejét számolva a Rand Corporation szerint a szomszédos országokkal összehasonítva a harmadik legerősebb haderő volt, az ukrántól jóval, a romántól viszont alig lemaradva;
egyedül a kétmilliós Szlovéniát előzte a szomszédos országok közül. A számok nyelvén ez azt jelentette, hogy majd 20 ezer fővel csökkent a honvédség létszáma; hogy 50 ezer haditechnikai eszközt adtak el; hogy kivontak ötszáz lánctalpas harcjárművet; és hogy elajándékoztak hetvenhét darab T-72-es harckocsit.
Kijelenthető: 2010-re a honvédség csak korlátozottan tudott eleget tenni a nemzeti – Magyarország függetlenségének, területi épségének és határainak katonai védelme – és a NATO-kötelezettségeknek.
Utóbbit a védelmi szövetség alapokmányának 3. cikkelye tartalmazza: minden szövetséges kötelezettséget vállal, hogy egyénileg és együttesen, folyamatos és hathatós önsegély és kölcsönös segítség útján fenntartja és fejleszti egyéni és kollektív védelmi képességét fegyveres támadással szemben. Változást a krími konfliktus, illetve az annak következményeként romló kontinentális stratégiai és biztonsági környezet hozott. A NATO erre reagálva a 2014 szeptemberi Wales-i állam- és kormányfői értekezleten lépett.
A résztvevők elfogadták többek között a védelmi költségvetések, főbb eszközbeszerzések és fejlesztések növelésére vonatkozó kötelezettségvállalást – ez az úgynevezett Defence Investment Pledge (DIP).
Ami a büdzsét illeti, a budapesti kabinet határozatban kötelezte el magát a védelmi kiadások GDP 2 százalékos részarányára történő emelésére: 2024-re. (Ezt a későbbiekben is fenn kívánja tartani.) Ami a konkrétumokat illeti (ezekről portálunk részben beszámolt már), több eszköz meg is érkezett a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program (HHP) keretében.
A Honvédelmi Minisztérium (HM) lapunknak küldött tájékoztatása szerint cél, hogy egy korszerű, a kor kihívásainak megfelelni képes, Magyarországnak és szövetségeseinek biztonságát tovább erősítő honvédség jöjjön létre. Sőt, a honvédség hosszú idő után érdemi, alkalmazható és bevethető képességeket nyerhet vissza, illetve szerez majd meg.
A szaktárca hangsúlyozza, a beszerzések elsöprő többsége európai védelmi (ezáltal hazai) ipari bázison valósul meg, európai gyártóktól szerezve be a szükséges új eszközöket, így Magyarország hozzájárul az európai védelmi ipar fejlesztéséhez is.
A fentebb bemutatott lista csak egy részét adja vissza annak a koncepciózus fejlesztéspolitikának, melynek (részleges eredménye egyébként már a GFP indexein is látszódik.
De, hogy mi várható a jövőben, következő írásunkban térünk vissza.
Nyitókép: az MH 5. Bocskai István Lövészdandár hódmezővásárhelyi 3. Bercsényi Miklós Lövészzászlóalj katonái szakaszszintű kiképzésen vettek részt a Dóc-Sándorfalva lő- és gyakorlótéren. (Fotó: Búz Csaba főhadnagy, Szemenyei Ákos szakaszvezető)