Se tüzérség, se légvédelem
Demkó rámutat, 2002 és 2010 között a kritikátlan nyugati mintakövetés miatt építették le szinte teljesen a nehézfegyverzetet, törölték el a sorkötelezettséget – ez utóbbi a szakértő szerint szakmailag még akár védhető is, de hogy nem építettek ki működő tartalékos állományt, az komoly probléma. Demkó úgy vélekedik, a legnagyobb hiba a nehézfegyverzet kapcsán is az önjáró tüzérségi eszközöknek, alapvetően a szovjet gyártmányú Gvozgyikák kivonása – 122 mm-es önjáró tarackok – volt, melyeket tömegével használnak most is az ukrán-orosz háborúban; a lengyelek például felújíttatták őket, „ahogy részben mi is, viszont mi még a felújítottakat is kivontuk a hadrendből és eladtuk fillérekért. Ez a harmadik része a dolognak, hogy milyen áron mentek el ezek az eszközök, és ki profitált ebből” – fogalmaz a szakértő, aki személyes élményét is megosztja, amikor is védelmi tervezési főosztályvezetőként már 2010-ben leutazott Kalocsára a magyar inkurrencia (haditechnikai anyagokat tároló) raktárt ellenőrizni, és az ott dolgozóktól úgy értesült, hogy amikor felpakolták a felújított Gvozgyikákat, még a benne lévő fém árát sem érte el az az ár, amennyiért eladták.
Végül javarészt a csehekhez kerültek a tarackok, akik vélhetően busás haszonnal tovább is adták”.
.
A Gvozgyikákat a mai napig használják az ukránok is, a mozgékony és praktikus önjáró tarack igen népszerű
Volt még elég más baklövés is, például a szintén szovjet eredetű BMP-1-es gyalogsági harcjárművek leszerelése és eladása (ugyancsak cseh, illetve grúz és ukrán irányba), és külön érdekes a T-72-es harckocsik sorsa, amelyekből 100 darabot a Horn-kormány vásárolt meg, de 77-et Gyurcsányék alig tíz évvel később Iraknak el is adományoztak, emlékeztet a szakértő – ezek közül állítólag – más magyar fegyverekkel egyetemben – több visszaköszönt az ISIS kezében.
A légierő kinyírása a 90-es évek programja volt, itt Gyurcsányék már nem végeztek nagyobb pusztítást, de ott sem önszántukból, hanem mert a SAAB-al kötött korábbi szerződés és a NATO-kötelezettségvállalás – ami Nyugat, az szent – a szlovén és a balti légtér védelme kapcsán is, miatt erre nem volt lehetőségük, bár a helikopterek karbantartását így is elhanyagolták.
Egyes információk szerint mintegy ötven katonai szervezet szűnt meg 2010-ig, köztük
- két lövészdadár,
- egy tüzérdandár,
- egy harcihelikopter-dandár,
- egy repülődandár,
- valamint egy légvédelmirakéta-ezred;
és az ingatlanokat sem kímélték
- bezárták a pécsi Honvéd Kórházat,
- és eladták a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola ingatlanjait,
- illetve több laktanyát.
Mindezt rendszerint áron alul, egyszóval az eredeti elgondolás, hogy majd az eladásokból fedezik a fejlesztéseket, ugyancsak kudarcot vallott. A leszerelt haditechnikát a különféle magyar roncstemetőkben lelkes bloggerek is összegyűjtötték, IDE kattintva megrázó képsorok fogadják a az olvasót a katonás rendben lepakolt, még mindig impozáns harci helikopterekről, rakétákról.
Demkó hangsúlyozza portálunknak: a 2002 és 2010 közötti haderőfejlesztést meghatározó főbb politikusok – Gyurcsány, Juhász Ferenc és Vadai Ágnes – vélhetően őszintén elhitték, hogy amit nyugaton éppen kitalálnak, az csak jó lehet, külön magyar érdek nincs, nem is lehet. A Honvédségnek 2010-ben minimális védelmi képessége volt, emlékeztet a szakértő, csak szerencse, hogy megúsztuk ezen időszakot háború nélkül, de rendkívüli felelőtlenség volt az MSZP-SZDSZ-kabinetek részéről, hogy védtelenül hagyták az országot.
„Áhítatos bociszemekkel a nagy európai fővárosokra, meg persze Washingtonra figyeltek, csak akkor voltak bajban, amikor Európa és Washington nem értett egyet, hogy most kit kell követni”
– fűzi hozzá Demkó.
Nincs visszaút
Értelemszerűen számszerűen az akkori mennyiségeket nem tudjuk visszaépíteni – mondja a szakértő –, eleve jóval modernebb eszközöket veszünk, a harmadik Orbán-kormány 2016-ban indított Zrínyi 2026 programja keretein belül jönnek is az új önjáró tarackok, a PzH2000-esek, de a Gvozgyinkák a területvédelmi erőknél még most is kitűnően el tudnának működni – mutat rá. „Hiszen ebben a háborúban látjuk, nem csak a minőség, hanem a mennyiség is fontos”, 144 önjáró tarackot pedig nem fogunk tudni most venni.
„Ha mi feladjuk, az oroszok nem állnak meg, és Magyarország lesz a következő" - fogalmazott Ljubov Nepop távozó budapesti nagykövet, akit nem sokkal korábban, július 9-én rendelt vissza Volodomir Zelenszkij ukrán elnök. Mindezek ellenére az ukrajnai orosz invázió egyáltalán nem biztos, hogy eléri Magyarország (és így a NATO) határát. Sőt.
Mindenesetre óriási szerencse, hogy az ország ezekben a pillanatokban már nem áll teljesen védtelenül, harckocsik, páncéltörő eszközök, helikopterek érkeztek, aknavetőgyárat vett Magyarország, számos más üzem meg hozzánk települt – sorolja Demkó, aki szerint, ha minden beérkezik, a legújabb Leopard harckocsikkal és a Lynx gyalogsági harcjárművekkel egyetemben, akkor a térség (a lengyel mellett) legmodernebb, ám persze méretben jóval kisebb hadereje jön létre, amely egy nagyhatalmi ellenféltől eltekintve képes a nemzet védelmére.
Nyitókép: Facebook