Úgy tekintett a kultúrpolitikára, mint hosszú távra építő tevékenységre, mely a pillanatnyi változásoktól némi függetlenséget követel meg.
Gróf Klebelsberg Kunó jogász, országgyűlési képviselő, művelődéspolitikus, rövid ideig belügy-, majd közel tíz évig vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1917-től 1932-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke volt. Közoktatás-politikáját az egységes jogosítású, de háromágúvá tagolt középiskola-rendszer megteremtése, a polgári iskola önálló középfokú iskolaként való törvényesítése, a tanárképzés átalakítása és a középfokú lányoktatás reformja jellemezte. A Horthy-korszak meghatározó politikusa volt, az oktatásügy kiemelkedő személyisége, a népoktatás apostola. Ezek róla a legfontosabb adatok. Klebelsberget a kommunisták elásták mint a „Horthy-fasizmus” szekértolóját.
Születésének 150. évfordulóján nagyszabású konferenciát tartottak róla, az eseményt pedig annak rendje és módja szerint tanulmánykötet kiadása követte, mely természetesen Klebelsberg és az oktatás kapcsolatára koncentrál. A programadó jelleget és a Klebelsbergről való gondolkodás alakításának szándékát mutatja, hogy a kötethez Pintér Sándor belügyminiszter, Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke és Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár is írt köszöntőt. A kötet szerkesztője Pánczél Hegedűs János, akit eddig leginkább Molnár Tamás konzervatív gondolkodóról szóló monográfiájáról ismertünk.
A kötetben nyolc tanulmány kapott helyet. Ujváry Gábor az elitnevelés és a külföldi magyar intézetek témájáról értekezik, Szakály Sándor Klebelsberg sportéletre gyakorolt hatását mutatja be, a legátfogóbb tanulmány Pánczél Hegedűs János tollából a miniszter kultúr- és oktatás- politikai alapelveit részletezi, Ligeti Dávid Klebelsberg és a felsőoktatás rendszere címmel ír, Orosz László a kultúrfölény elképzelését és a nemzetiségi népiskolákat vizsgálja, Gianone András a politikus és a ciszterci oktatás kapcsolatát tárja fel, Nánay Mihály pedig azt tekinti át, miként írtak a tankönyvek, és mit tanított a történelemoktatás Klebelsbergről 1945-től napjainkig. A függelék a miniszter oktatást, kultúrát és hivatali létet érintő gondolataiból szemezget. A kötetet fényképmelléklet zárja.
Mint a szerkesztő írja: „a kultúrfölény, illetve a neonacionalizmus kereteinek célrendszerébe állítható a közoktatás strukturális átalakítása, a népoktatás kiemelkedő támogatása, fejlesztése. […] A klebelsbergi életmű sarokköve, ugyanakkor koronája is a népoktatás, a népiskola-építés fejlesztése, amely az alapelvekkel összhangban történt”. Mint jelzi: a csapásirány a tanyasi iskolák kialakítása volt, hétszáz új iskola jött létre, sok bővült, 1926 és 1930 között ötezer új létesítmény épült: tantermek, tanítói lakások, egyebek.
Klebelsberg úgy tekintett a kultúrpolitikára, mint hosszú távra építő tevékenységre, mely a pillanatnyi változásoktól némi függetlenséget követel meg.
Nagy hatással volt rá a 19. század végi német tudománypolitika, a humboldti felsőoktatási modell. Alakította gondolkodását az ellenforradalmi attitűd és a nacionalizmus is, 1928-ban jelent meg Neonacionalizmus című könyve, három évvel később a Világválságban című kötete (lehet, ezt ma érdemes lenne újraolvasni), 1932-ben pedig A háború utáni kor szelleme. De látta, hogy nem lehet visszatérni az első világháború és a forradalmak előtti állapotokhoz, hatással volt rá a korporativizmus; nem status quo konzervatív volt, hanem konzervatív értékrendű.
Pánczél Hegedűs János (szerk.): Emlékezet és adósság – Gróf Klebelsberg Kuno szerepe a magyar oktatásban. Klebelsberg Központ, 2025
Nyitókép: Klebelsberg Központ
A 11 éves Dominikkal Magyar Péter és a Tisza parlamenti képviselőjévé választott Bódis Kriszta készített interjút tavaly decemberben. A fiú gyámja tett feljelentést.
Mindez nem független a tömeges bevándorlástól sem, mutatjuk a részleteket!
Orbán Balázs az oktatásról kérdezte, Magyar Péter dühkitöréssel válaszolt. A miniszterelnök sértegetésbe kezdett, majd a plenáris ülést is saját politikai előadásának szolgálatába állította.
Célja, hogy a szakképzési centrumok működése még inkább szakmai alapokra épüljön.
Lannertnek és a balos szociológusoknak választaniuk kell: vagy pluralizmus és szabadság van az oktatásban, vagy egyenlőség. A kettő egymással ellentétes. Szilvay Gergely írása.
„Felelősséggel tartozunk a nálunk tanuló több ezer diákért” – írták.
Máskülönben „nem fogunk két iskolát fenntartani egy iskolányi gyerek számára.”
Az enerigajogász szerint Kapitány István ötletével ellentétben nem a fogyasztói korlátozás a megoldás.
Életemben először felmerült bennem, hogy keresni kellene egy valódi jogállamot és annak az országnak az állampolgárává válni.
