Mindenesetre a magyarok többségét is sokkolta a látvány, ahogyan ukrán civilek készülnek a konfliktusra: barikádot építenek, fegyverkeznek.
Van egyfajta romantikus feledés, ami messzire sodorja időben azokat a képeket, amelyek mondjuk 1956 után beleégtek az emberek retinájába. Kifutott az a generáció, ezzel csökkent a már említett nemzeti ellenálló képesség is. A szomszédban dúló háború azonban a maga tragikus módján felfrissíti az emlékeket. A magyar társadalom ma már sokkal jobban érti, miért van szükség haderőfejlesztésre. Bátorítanék is mindenkit, nyugodtan kérdezgesse idősebb rokonait, ismerőseit, frissítsük fel a családi emlékezetet! Ne csupán a tankönyvekből ismerjék meg unokáink a második világháborús vagy az ’56-os eseményeket, ne óvjuk őket a múlt borzalmaitól! Inkább készítsük fel lelkiekben mindazokat, akik nem láttak még hasonlót. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy bármi jele lenne annak, hogy Magyarország közvetlen veszélyben van. Ám tény és való: a régióban háború zajlik, és ez katonai értelmezésben közvetett veszélyt jelent.
Kötelező sorkatonai szolgálaton jelenleg nem gondolkozunk”
Feltételezhetően nem csak a lakosság tanult az ukrajnai háborúból. Miben módosította a korábban lefektetett haderőfejlesztési irányokat a konfliktus?
Az elsődleges leckét nem is az ukrajnai konfliktusból tanultuk meg, hanem a környező országok reakcióit vizsgálva. Többük a médiahisztéria és a közvélemény nyomására felajánlotta haditechnikai eszközeit Ukrajna számára. Főleg olyan országok, amelyek még nem álltak át a nyugati haditechnológiára, egykori szovjet eszközöket küldtek, ma pedig többen közülük ott állnak üres lőszerraktárakkal. Védtelenné váltak. A haderőfejlesztés nem holmi bolti bevásárlás: bepakolok a kosárba két kiló rakétaelhárító rendszert, aztán kifizetem a kasszánál. Minimum tízéves folyamatról van szó, vagyis nemzetközi összehasonlításban a hazai program extrém gyorsnak számít. Ráadásul, ahogy említettem, nálunk technológiaváltás is zajlik, most az az első, hogy a honvédség minden lehetséges erejével védje az országot, s ne olyan küldetésben vegyen részt, ami elsősorban nem az ő rendeltetése. Isteni szerencse, hogy nem most kapkodunk a szerződések után. Ha most akarnánk telepakolni a bevásárlókocsinkat rakétaelhárító rendszerekkel, tankokkal, fegyverekkel, nemhogy a kasszánál néznénk csodálkozva a megemelt árakon, pakolni se nagyon lenne mit.
Okoz a szállításokban csúszást az előző két év koronavírus-járványa?
Folyamatosan monitorozzuk a nemzetközi hadiipart, szerencsére extrém csúszás egyelőre nincsen.
Milyen a honvédség imázsa a lakosság körében?
Komolyan küzdöttünk az elmúlt évtizedek után azért, hogy a haza védelme mindenki által közmegbecsülésnek, köztiszteletnek örvendjen. Hogy az emberek ráébredjenek: a Magyar Honvédségben szolgálni valójában kiváltság. Ez toborzási szempontból is fontos, illetve a fiatalok bevonzásánál kikerülhetetlen a családok szerepe: a szülők támogatására is szükségünk van ahhoz, hogy megnyerjük a fiatalokat.