Mi történne, ha Putyin megtámadná Magyarországot?

Nagy Gábor és Veczán Zoltán írása

– fogalmazott Ljubov Nepop távozó budapesti nagykövet, akit nem sokkal korábban, július 9-én rendelt vissza Volodomir Zelenszkij ukrán elnök. Mindezek ellenére az ukrajnai orosz invázió egyáltalán nem biztos, hogy eléri Magyarország (és így a NATO)  határát. Sőt. A Mandiner.hu által megkérdezett szakértő szerint „nem eszik olyan forrón a kását”.

***

Csekély az esélye, hogy Putyin megtámadná hazánkat

Csiki Varga Tamás, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa érdeklődésünkre kifejti, Oroszország hadereje 5 hónap alatt a Donbasz területét sem tudta maradéktalanul elfoglalni, ami a „különleges katonai művelet” legminimálisabb célja, bármilyen fegyverszüneti tárgyalás megkezdésének előfeltétele orosz részről.

Mint mondja, természetesen arról lehet spekulálni, hogy délen Zaporizsje és Herszon megyékből a Krím irányába megteremtett szárazföldi összeköttetés után az orosz haderő „nem áll meg” és például Odessza (vagy északkeleten Harkiv) irányában a következő hónapokban folytatja a hadműveleteket, vagy akár Belaruszon keresztül tesznek egy újabb kísérletet Kijev ostromára.

A jelenleg belátható idősíkon, vagyis nagyságrendileg a nyár végéig a Donbaszra koncentráló erőfeszítés, esetleg egy nagyobb arányú ukrán ellentámadás nyomán Herszon térségében várható némi eszkaláció, melyek a korlátozott területfoglalás jegyében folytatott, az ellenség erejét felőrlő műveletek lesznek.

*

*

Hangsúlyozza, egyelőre semmi nem mutat arra, hogy Oroszország növelné a háború intenzitását (például a formális hadba lépéssel és széles körű mozgósítással), vagy más módon tudna vagy akarna nagyobb katonai nyomást gyakorolni Ukrajnára – enélkül pedig nem lehet megalapozottan arról beszélni, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök „nem áll meg Ukrajnában, Magyarország lesz a következő”, a leköszönő ukrán nagykövet tehát figyelemfelkeltő politikai üzenetet küldött, ami nem fedi le a valós fenyegetést, vélelmezi a Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa.

„Minőségi különbséget jelent egy szövetségi rendszeren kívüli Ukrajna (vagy akár Moldova) megtámadása, mint egy NATO-tagállamé, amit a szövetség elrettentési eszköztára és kollektív védelmi mechanizmusa is védenek” – fogalmaz a szakértő, hozzátéve, ha mégis „osztályozni” szeretnénk a potenciális veszélyt, bármely NATO-tagállam megtámadásának Oroszország részéről csekély az esélye – legfőképp a potenciálisan erős közös védelem és válaszcsapás miatt, jegyzi meg –; ezen belül pedig Magyarország esetében még kisebb, mivel nincs közös határunk Oroszországgal, így a földrajzi távolság is véd egy esetleges támadástól.

– az első lehetőség logikai folytatásaként –, ha Oroszország megtámadna egy NATO-tagállamot, és a magyar Honvédség a NATO számára felajánlott erőkkel részt venne a kollektív védelmi műveletekben” – mondja portálunknak az NKE kutatója.

Mégis, mi történne, ha az oroszok tovább mennének…

Ugyan nincs reális esély egy közvetlen konfliktusra Oroszországgal szemben, azonban elméleti, így jogi és katonai eljárásrend, forgatókönyv természetesen létezik arra, hogy mi a teendő, ha Magyarországot megtámadják. Ennek felvázolásában ugyancsak Csiki Varga Tamás lesz segítségünkre.

• Egy külső katonai támadás esetében – amelyet agressziónak nevezünk nemzetközi jogi értelemben – az Alaptörvény 49. cikke alapján az országgyűlés kétharmada hadiállapotot vezetne be, Honvédelmi Tanács alakulna, amely döntene a szükséges ellenlépésekről, védelmi intézkedésekről, így a Magyar Honvédség bevetéséről vagy a polgári védelem aktivizálásáról.
• Ehhez szorosan kapcsolódva, amennyiben nem következett még be ilyen támadás, de reális veszélye áll fenn egy agressziónak (például kétszázezer katonát mozgósítanak „hadgyakorlatozni” a szomszédban, amint az Ukrajna esetében történt januárban), az Alaptörvény 51. cikke értelmében úgynevezett megelőző védelmi helyzet rendelhető el, amely a fenyegetés jellegétől, méretétől függően szintén együtt járhat a Honvédség mozgósításával.
• Ugyanebbe az esetbe tartoznak bele szövetségesi kötelezettségeink – azaz a NATO-n belül egy kollektív védelmi műveletbe való bekapcsolódás. A megelőző védelmi helyzet bevezetésről az Országgyűlés aktuális ülésén jelen lévő képviselők kétharmada dönthet.

*

*

„Ez is mutatja, gyors reagálási képességet kell fenntartani, nem várhatják meg, amíg a nyári szünetet töltő parlamenti képviselők visszatérnek Budapestre, mert órákon is múlhat egy ilyen lépés” – mutat rá az NKE kutatója, rámutatva arra, hogy a hatalmi centrum, azaz a fő döntéshozó szerv ebben az esetben a kormány.

Mindez a tavaly elfogadott honvédelmi törvény rendelkezései nyomán 2023 júliusa után változni, egyszerűsödni – fog: bármilyen külső katonai fenyegetés vagy támadás esete a hadiállapot bevezetésével járhat, amit a Ház kétharmada vezetne be, ekkortól a kormány kerülne döntési pozícióba (nem a szélesebb körű Honvédelmi Tanács).

Hangsúlyozza, ezek az esetek azért árnyaltabbak, mert a valóságban nem fekete-fehéren változnak egyik pillanatról a másikra az események, és nem úgy „tör ki a háború”, mint azt a filmekben láthatjuk, ahol két véglet van: a béke és a totális háború.

„Hogy az ország vezetői milyen rendkívüli döntéseket hoznak, ezen belül milyen katonai feladatokat kell ellátnia a Honvédségnek – vagy második lépcsőben a szövetséges erőknek – az adott helyzettől függ – fogalmaz a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet munkatársa –. Egy nagyméretű szárazföldi támadás Magyarország ellen

Ekkor is többféle eset merülhet fel. Elsőként a már kiképzett tartalékosokat „hívják be” – akár olyanokat, akik még sorkatonaként kaptak kiképzést, akár azokat, akik önkéntes tartalékosokként. Ha a fegyveres harc olyan nagyságrendű, hogy ez a tartalék sem elég, akkor az Alaptörvény rendelkezései értelmében minden 18-50 év közötti férfi lakos hadköteles – tehát kötelezhető hazája védelmére.

Van-e cél-, feladatmegosztás Budapest és a NATO között?

A NATO-tagállamok a szövetség keretében egyes hadszínterekre alakítottak ki védelmi hadműveleti terveket, mondja lapunknak Csiki Varga Tamás. Ezeket a külső potenciális fenyegetések tükrében formálják, és az adott helyben lévő nemzeti katonai erőkre, mint elsődleges védelmi vonalra, ezután pedig a beérkező NATO-erőkre épülnek ezek a tervek.

„Fontos látni azt, hogy a NATO-nak nincs »saját« – azaz központi, folyamatosan kéznél lévő – hadereje, az egyes alegységeket, egységeket és haditechnikai eszközöket a tagállamok helyezik NATO-parancsnokság fennhatósága alá, azaz »felajánlják« azokat” – fogalmaz az NKE kutatója, emlékeztetve, hogy hazánk 2028-tól egy nehéz dandárt ajánlott fel a NATO számára, amely három-, ötezer főt és páncélos erőket, tüzérséget, az ehhez szükséges logisztikai hátteret foglalja magában.

*

*

A NATO hadműveleti tervezését egyébként a Katonai Törzs, ezek politikai keretfeltételeit az Észak-atlanti Tanács alakítja ki, és mindkét szervben ott ülnek a tagállamok képviselői, katonai, politikai vezetői. Mivel a NATO-ban konszenzussal születnek a döntések, nem történhet meg, hogy egy tagállam kifejezett érdekével szemben alakulnak ezek a döntések.

Védelmi műveletek esetében sok múlik a támadás jellegén, erején, a hadszíntéri fejlemények alapján pedig a NATO-szövetséges erők európai főparancsnokának (SACER) vezetése alá kerülő, a műveletekre mozgósított, hadszíntérre beérkező erőkkel tud a szövetség „gazdálkodni” és támogatni a megtámadott tagállam védő erőit.

Az európai hadszíntéren a Szövetséges Műveleti Parancsnokság alárendeltségben földrajzi logikát követve két összhaderőnemi parancsnokság működik: az „északi” szárnyért felelős Északi Brunssumban, a „déli” szárnyért felelős Nápolyban.

Az összhaderőnemi jelleg azt jelenti, hogy egy parancsnokság képes koordinálni a szárazföldi, légierők, adott esetben pedig a haditengerészet, és akár a kiberműveleti erők műveleteit is. Magyarország a déli parancsnokság felelősségi körzetébe tartozik – mondja a Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa –, ez azonban nem azt jelenti,

csupán a NATO-nak felajánlott erőkkel tervezhet (egy dandár), minden további hozzájárulás eseti alapon dőlne el.

„Ha Magyarországot támadnák meg, akkor pedig a felajánlott erők is »helyben« az országvédelemben vennének részt, és a szövetségesek küldenék ide a támogató erőket” – mutat rá a kutató, ismételten hangsúlyozva, hogy a hadműveletek nagyságrendjétől függ, milyen szinten alakítják ki az egységes szövetséges parancsnokságot – alárendelve akár a nemzeti haderőelemeket is –, vagy csak koordinálják a tevékenységeket.

„Egy nagyméretű európai háborúban kerülne a NATO szintjére a hadműveletek vezetése, mert a katonai racionalitás és az együttműködés hatékonysága ezt követelné meg, ám parancsnoki láncban jelen lenne a nemzeti – így a magyar – szint is.”

Először szinte csupán magunkra hagyatkozhatnánk…

A megtámadott tagállam először saját katonai képességeire kénytelen támaszkodni a védekezése során, ezért fontos a nemzeti katonai erő fejlesztése, modernizálása.

Az agresszió áldozata, a mi feltételes esetünkben Magyarország a NATO alapító szerződésének negyedik (konzultációról szóló) és ötödik (a kollektív védelemről szóló) cikkeire hivatkozva kérhet támogatást a szövetségesektől.

Csiki Varga Tamás hangsúlyozza, hogy ez a támogatás, azaz a kollektív védelem aktiválása nem „automatikus”, hanem a konzultációt követően dönt az Észak-atlanti Tanács (politikai lépés) a katonai segítségnyújtásról (katonai lépés) a kollektív védelem keretében.

Amennyiben ez a közös döntés megszületik (akár néhány órán belül, de rossz esetben talán csak napok alatt), a NATO teljes védelmi eszköztára rendelkezésre áll – a szövetséges válasz azonban ahhoz mérhető, és olyan jellegű lesz, amelyet a helyzet rugalmasan megkíván. Tehát a NATO sem kezd atomháborút egy kisméretű határmenti katonai incidens miatt.

Van még azonban egy említésre érdemes eleme a közös védelemnek:

• hirtelen bekövetkező támadás vagy válsághelyzet esetére a NATO 2003-ban létrehozta Reagáló erőit (NATO Response Force), amely jelenleg 40 ezer katonát és számos haditechnikai eszközt jelent,
• ezen belül pedig 2-5 napos bevetési készenlétben áll egy 20 ezer fős, úgynevezett nagyon magas készenlétű összhaderőnemi erő (VJTF), amely a leggyorsabb szövetséges katonai válaszadási képességet jelenti. Ez is a tagállamok által felajánlott nemzeti haderő-komponenseken alapul.

Mekkora reakcióidővel kalkulálhatunk támadás esetén?

A Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa rámutat: a reakcióidő nagyon sok tényezőtől függ. Az elmúlt években, 2014 (Krím orosz annexiója és Kelet-Ukrajna destabilizálása, majd különösképp a 2022 februárjában eszkalálódó háború) óta a NATO rengeteget tett azért, hogy minél gyorsabban tudjon reagálni egy válsághelyzetre, akár egy támadásra.

Ehhez két dolog szükséges: politikai döntés és rendelkezésre álló katonai erők. A politikai döntés az Észak-atlanti Tanács hatásköre, ám a gyors reagálás érdekében bizonyos döntési jogköröket a NATO főtitkára számára is delegáltak – szoros együttműködésben a szövetséges erők európai parancsnokával és a Katonai Bizottsággal. A rendelkezésre álló erők pedig a NATO Reagáló erők, amelyek 30 napon belül, illetve a VJTF, amely kettő, öt nap alatt vethető be a politikai döntést követően.

Bár a konkrét védelmi, hadműveleti tervek titkosak,

amelynek órákon belül tudnia kell cselekedni; és amelyet a hivatásos haderő-állomány követne a támadás jellegétől, erejétől és váratlanságától függően néhány napon belül.

Nyitókép: Szováthy Kinga/honvedelem.hu