Hároméves kálvária után az első remény nagypéntek után: Zuzana Falathovát magyarbarát – pontosabban: a nacionalista szlovák történelemszemlélettel szembemenő – véleménye miatt kellett méltatlan körülmények között távoznia a pozsonyi városi múzeumból, első fokon megnyerte a pert. Ügyvédje és ő is nyilatkozott lapunknak, Nagy Dávid rámutatott, akár precedensértékű is lehet az ítélet.
(nyitóportré: Földházi Árpád / Mandiner)
2018 telén egy Zuzana Falathova nevű, húszas éveiben járó muzeológus nagy port felvert interjút adott a Magyar Hírlapnak, amelyben kifejtette: bár sokáig hatása alatt állt, mint minden szlovák, a szlovákiai történelemszemléletnek, azonban fokozatosan ráeszmélt ennek hazugságaira, ahogyan szembesült a magyarokat érintő második világháború utáni kitelepítésekkel, illetve ennek elhallgatásával a szlovák köztudatban. Majd fokozatosan ráébredt rá saját magyar gyökereire, elkezdett magyarul tanulni, és elkezdte hangosan képviselni az igazságot. Az interjút követően először halálos fenyegetéseket kapott – például:
„agyon kellene lőni, és a hulládat a Dunába lökni, te magyar ügynök!”
–, munkatársai elfordultak tőle, közmegbecsült kurátorból páriává vált, végül némi megalázó huzavona után elérték, hogy távozzon (durva nyomás alá helyezték, hogy vagy önként távozik, vagy elbocsátják – erről a Mandinernek is beszélt még bő két évvel ezelőtt).
Azonban Falathová ügyvédjével, Nagy Dáviddal perre ment, és ízekre szedték a meghallgatásokon a múzeum képviselőinek érvelését, miszerint puszta átszervezés miatt szűnt volna meg a muzeológus pozíciója, nincs itt semmi látnivaló – s úgy tűnik, ennek meg is lett az eredménye: első fokon megnyerték a két per egyikét, így a bíróság kimondta, Falathová elbocsátása jogtalan volt.
Ha jogerőre emelkedik az ítélet, az precedensértékű lehet, és talán többen mernek majd jogorvoslatért a bírósághoz fordulni, hiszen ez azt üzeni a szlovákiai magyarságnak, hogy „ez már nem a Malina Hedvig-ügy Szlovákiája” – fogalmaz Nagy Dávid megkeresésünkre.
Mint a tárgyalásról elmondja, ez az egyik, a munkaügyi per volt, amelynek kapcsán sokszor elmondta, ha ezt sikerül megnyerni, van esély a másik – formailag szintén munkaügyi, valójában diszkriminációs – pernél is a győzelemre. Ebben az eljárásban a bíróság azt vizsgálta, jogszerű volt-e Falathová elbocsátása vagy sem – és úgy találta, nem. A valós okot, vagyis a mélyhivatalos szlovák történelemszemlélettel való szembehelyezkedését és az igazgató véleményszabadsághoz való hozzáállását egy másik eljárásban tárgyalják.
„Ma a bíróság kimondta, hogy Zuzana Falathová elbocsátása jogszerűtlen volt, s ez így lenne még azok nélkül a hangfelvételek nélkül is, amelyeket benyújtottunk”
– ismerteti a helyzetet az ügyvéd. Nagy kiemeli: jogszerűtlen, tehát érvénytelen, ami azt jelenti, hogy így ügyfele munkaviszonya sem szűnt meg hivatalosan, sőt, a mai napig tart, de hogy ez praktikusan mivel jár, majd a másodfokú döntés után lesz érdekes.
Az indoklás annál tisztább: a múzeum az eljárás során nem tudta bizonyítani, hogy tényleg lett volna valódi szerkezeti átalakítás, amivel utólag indokolta Falathová elbocsátását, sőt: éppen az ellenkezője történt, hiszen utóbb a bíróságon azt mondták, azért szűnt meg a fiatal hölgy pozíciója, hogy helyette, aki kurátorként dolgozott, egy restaurátort fognak felvenni, ami nem, hogy nem történt meg, de a korábbi négy helyett később már csak három restaurátor dolgozott a múzeumban.
A bíró arra is kitért, hogy mindezt egyébként alátámasztották a Falathováék által benyújtott hanganyagok is, ahol konkrétan elhangzott, hogy a Magyar Hírlapnak adott korábbi interjújával összefüggésben akarták felmondásra kényszeríteni.
Falathová lapunknak kifejtette, természetesen örül, hogy megnyerték a pert, és az igazságáról egy pillanatra sem voltak kétségei. „Vegyes érzelmekkel indultam a tárgyalásra, mivel itt Felvidéken sajnos nem mindig tipikus, hogy az igazság mellett teszik le a voksukat a bíróságok. De a tény az tény,
egyértelművé vált jogilag is, hogy a Pozsonyi Városi Múzeumból az igazság mellett való kiállásom miatt rúgtak ki
és nem a szervezeti átalakítások miatt”.
Hozzátette: „Ez a győzelem nem csak az én és ügyvédem győzelme, hanem az egész magyarságé, akik remélhetőleg főleg az elszakított részeken erőt meríthetnek harcuk folytatásához…soha semmi jogunkról nem szabad lemondani. Ez a győzelem nem végleges, mivel a jövőben egy újabb perre kerül sor, melyben azt akarjuk bizonyítani, hogy egyértelmű, nemzeti megkülönböztetés – diszkrimináció történt személyem ellen – a magyarok ellen” – fogalmazott a muzeológus.
Azt Nagy viszont kiemeli: bár nem látja, hogy szakmai szempontból egy ennyire tiszta helyzetben mibe kapaszkodhatna a másik fél, de elméletileg joga van fellebbezni a múzeum képviselőinek is, és akkor másodfokon folytatják a kerületi bíróságon – egyébként ennek a pernek a kimenetele mindenképpen hatással lesz a másikra, ahol az igazgató és az intézmény diszkriminatív hozzáállása a téma.
A 11 éves Dominikkal Magyar Péter és a Tisza parlamenti képviselőjévé választott Bódis Kriszta készített interjút tavaly decemberben. A fiú gyámja tett feljelentést.
Gödöllői találkozójuk után adtak ki közleményt a visegrádi országok vezetői.
A kormányhivatal szerint nem új vagyonelvétel zajlik, csak most írják be azt, aminek szerintük már régen meg kellett volna történnie.
Az e-mailezés és chatelés azért nem lesz betiltva.
A TISZA nem engedné, hogy a magyar magzati korú gyermekek üzenhessenek az édesanyjuknak – legalább egyszer – mielőtt döntenie kell egy krízishelyzetben életről, halálról.
A város kulturális életében is fellendülést hozott az új intézmény.
„Megértettem a népbíróság gyakorlatát, amelynek nem az igazság megállapítása, hanem a kollektív megtorlás volt a célja.”
A fotón úgy tűnik, mintha Martin Reichardt náci karlendítést tett volna, amit a poltikus tagad.
A filmrendezőt februárban a rendőrség is körözte, most ezzel kapcsolatban mesélt egy érdekes sztorit egy interjúban.
