A szám mindig akkor érdekes, amikor felfutás van – ellenzéki újságírók a járványmédiáról

Néhány jogos kritika, több izmos csúsztatás, egy kis kettős mérce és némi önvállveregetés – vegyes élményekkel zárhatta be az ember a Zoomot, amelyen újságíróknak rendezett kerekasztalbeszélgetést az ELTE Média (az egyetem vonatkozó tanszékének hivatalos Facebook-oldala). A Posztapokaliptikus média című rendezvénysorozat újságíróknak szervezett részében a meghívottak kizárólag ellenzéki médiumok ismertebb arcai voltak: Dull Szabolcs, a Telex társfőszerkesztője, Haszán Zoltán, a 444.hu újságírója, Balázs Zsuzsanna, a National Geographic szerkesztője, és Bod Tamás, a Magyar Narancs újságírója.

Mi vagyunk a valódiak

Ennek megfelelően a beszélgetés nettó négy és feledik percében hangzott el először az, hogy „KESMA” (azért csak nettó, mert az elején volt egy, a Zoomra sajnos jellemző, hosszú szellemidézős felvezetés), ráadásul a legelső kérdésre. Ez egyébként a moderátor részéről úgy hangzott, hogy nevezzenek meg egy pozitív dolgot, ami őket érinti a járványhelyzet és a karantén kapcsán.

Balázs Zsuzsanna a témabőséget emelte ki, Dull pedig azt, hogy kollégái „rászoktak” a Magyar Közlönyre, illetve a közösségi média infózuhatagával szemben kiderült, hogy a valódi újságírásra igenis van igény – a Telex társfőszerkesztője többször hozakodott elő a „valódi újságírással”, az „igazi tényekkel” és hasonló kifejezésekkel, mint Müller Cecília az „oltakozással”.

Haszán a táblázatkezelési képességei fejlődésének örvendett, s végül a narancsos Bod Tamás volt, aki elkövette a kesmázást, olyan értelemben, hogy megjegyezte, mivel csökken az elérhető médiumok száma, érzi annak a felelősségét, hogy hozzá tudnak az emberek nagyobb bizalommal fordulni, mint „a Kesma-dolgokhoz”.

kapott a kormány, Müller Cecília és a résztvevők által kormánypártinak nevezett sajtó.

Néma Leventék és a máshogy-központosítás

Az egyik központi kritika a források elhallgattatását érintette: szinte mindegyik résztvevő említett példát arra, hogy az első hullám idején sem volt könnyű nyilatkozásra bírni olyanokat, akik szakmájukból fakadóan információt tudtak volna adni a korábban ismeretlen helyzetben; ezt Balázs Zsuzsanna és Dull is nehezményezte, utóbbi idevette a kórházak vezetőit, háziorvosokat vagy például az iskolák illetékeseit. Haszán Zoltánnal karöltve a kormányzati szereplőket is kritizálta azért, mert nem reagálnak a megkeresésekre, illetve kiszámolta, hogy a Telex első száz napjában 52 megkeresésből kilencre kaptak választ, ez szerinte egy évtizedes harc az államigazgatás és az újságírók között.

Hasszán rátromfolt, mondván névtelenül nyilatkozó orvosok, illetve a témában aktívan kommunikáló Magyar Orvosi Kamara, valamint a kormány teljesen mást kommunikál,

Felemlegette, hogy szerdán rekordot döntött a halálozások száma, mégsem ezt a címet adták az általa kormányközelinek mondott orgánumokban a hírnek (amennyiben a Mandinert is idesorolja, ez egyébként nem igaz), emellett ugyanakkor azt a valós problémát is elővette, hogy az operatív törzs és a Kormányinfó is megtartható lenne online platformokon, az újságírói részvétel pedig így nem redukálódna előre beküldött, szerényen szelektált kérdésekre.

Bod Tamás pedig azt bírálta, hogy, mint mondja, egy idősotthon vagy egy fertőzötten műtő orvosok kapcsán sem engedték neki nyilatkozni az illetékeseket, és éles szavakkal bírálta a „NER- meg Fidesz-rendszerben ezt a központosítást”, ami külön ízt adott az ezután következő sztorijának, miszerint ők amúgy a szerkesztőséggel központilag megkérték a Magyar Narancs vidéki szerzőit, hogy ugyanazokat a kérdéseket juttassák el 10-12 megyei kórház vezetőjének és a helyi kormányhivatali megbízottaknak.

Nyilatkozóínség, félelem

Balázs Zsuzsanna szerint az újságírói érdeklődés tényén is meglepődtek az általa egy kerekasztal-beszélgetés során a megkérdezett szakértők, Haszán szerint – amennyiben igaz az állítása – pedig valóban rossz, ha különböző kórházak orvosai nem kommunikálhatnak hivatalosan egymással. Dull az intenzív osztályokról készült riportok lehetőségét hiányolta (valóban csaknem egy év kellett, hogy elteljen, mire a közmédia forgatási engedélyt kapott), mondván, az újságíró nem mindig leleplezni akar, így viszont „ne csodálkozzunk, hogy nagy keletje van a vírustagadóknak”. Haszán rávágta, hogy ez Szlovákiában természetes lenne, Bod szerint pedig azoknak, akik nem hisznek a járványban,

A Magyar Narancs munkatársa egyenesen rémisztőnek nevezte, hogy kevesen mernek nyilatkozni még anonim módon is, névvel csak a MOK néhány vezetője vagy egy-két háziorvos áll ki beszélni a járványhelyzetről.

Zárójelben érdemes lehet a kép teljessége kedvéért hozzátenni, hogy a leglelkesebb, névvel nyilatkozó háziorvos a Magyar Narancs online felületén a kínai vakcina ellen beszélő Komáromi Zoltán, akinél ebben meg ebben a cikkben Bod kollégái legalább feltüntették, hogy Komáromi egyébként a DK egészségpolitikusa, amely lécet a Szabad Európa Rádió – legalábbis videós anyagaiban – nem mindig ugrotta meg. A MOK és a kormány huzakodása pedig ugyancsak izgalmas annak fényében, hogy a sűrűn nyilatkozó kamarai elnök, Kincses Gyula maga egyébként a Gyurcsány-kormány államtitkára volt, s eleinte ő is a kínai vakcinával szembeni ellenérzéseinek adott hangot, utóbb álláspontját revideálta. Zárójel bezárva.

A jövőbe látás képessége

Haszán arról is beszélt, hogy problémás, ha a kormány kommunikációja azt sugallja, hogy minden rendben van (feltehetőleg általánosságban beszélt, vagy a címadási gyakorlatról, lévén a napokban ehhez hasonló üzenetnek nyoma sem volt sem az operatív törzs sajtótájékoztatóján, sem a Kormányinfón). 

Balázs Zsuzsanna például, aki okkal vetette fel, hogy megismételhetnék az egy évvel ezelőtti nagy orvosi egyetemi tesztelést, számon kérte a miniszterelnököt, amiért november elején arról beszélt, hogy december 10-re 32 ezren lesznek kórházban (az eredeti interjúban elhangzott, hogy „az elemzések szerint”, más elemzések meg – például egy, a Qubiton, Balázs Zsuzsanna akkori munkahelyén megjelent cikk – tavaly tavasszal azt állították, hogy 2020. április 3-ára elfogynak a lélegeztetőgépek. A cikket utólag ellátták azzal a jelzéssel, hogy a járványhelyzet változik, csak modellszámításról volt szó).

Többen a jövőbe látás képességét hiányolták, így Bod a rekordhalálozás kapcsán mondta el, hogy alig két hónapja „Orbán Viktor azt mondta, levittük a földre a vírust, tehát jól állunk, ez már a végjáték, most meg sokkal rosszabbul állunk” (az ugyanekkor bőszen lazítást, nyitást, sőt még később is lazítást szorgalmazó ellenzék említése elmaradt), s hasonló

aki „tavaly nem javasolta a maszkot” (valójában az első hullám elején azt mondta, hogy a maszk önmagában nem elégséges, és hamis biztonságérzetet nyújthat, mert nem zár teljesen – a sűrűn emlegetett MOK álláspontja is ez volt, nem meglepő módon, hiszen ekkor még a WHO ajánlásai is ezt támasztották alá), amivel szembesíteni kell a szakmát, de a politikusokat is, mert ők sem okosabbak mindenkinél – summázta.

Ilyen címre kattintanak

A sajtó felelősségét érintő kérdés kapcsán (értve ezalatt a pánikkeltést) az olvasói érdeklődést hozta fel mindenki, mondván, a kiemelt figyelem érthető, hiszen a mindennapjainkat és az egész világot érinti a probléma – itt a 444 újságírója a szerinte megkésett szigorításokat rótta fel a kormánynak, ám legalább következetesen, s hozzátéve, a jelenlegi lezárások nélkül még rosszabbak lennének a számok. 

A kattintós – mint elhangzott, szenzációhajhász – címek kapcsán inkább a műfaj determináltságát hozták fel, Dull a sajtó normál működéséről és arról beszélt, az újságíró is ember, hibázhat, bármelyik lapnál, és

– majd rögvest visszakozott („semelyikünk se a kattintós címekre van ráfeszülve”), miután Haszán elmondta, hogy ő csakis tájékoztató címeket ad; egyébként a javuló számok nem érdeklik az olvasót,

végül a sajtó hasznának könyvelte el, hogy az AstraZeneca-oltás körüli, bő két héttel ezelőtti fiaskó ellenére 14-16 ezer ember mégiscsak megkapta az oltást. Beszéltek még a különböző beszerzések – lélegeztetőgépek, vakcinák – körüli pénzügyi kérdésekről, elsősorban a beszerzési körülményekre (közbeiktatott cég, magas beszerzési ár) fókuszálva.

Jupiter és a kisökör

Amikor a moderátor arról kérdezte a résztvevőket, úgy érzik, követtek-e el ők maguk hibát, Dullnak volt egy félmondata a túlzottan átpolitizált, amúgy szakpolitikai kérdésekről, de a kritika semlegesen, alany nélkül hangzott el, ellenben a közmédia kapcsán élesedett, mondván, tendenciózusan hallgat el adatokat. Bod szerint ők maguk jól követték a folyamatokat, Balázs Zsuzsanna ennél eggyel szerényebben fogalmazott; a kormánypártinak nevezett médiát viszont alaposan lekapták a tíz körméről.

Haszán közölte, az az érzése, mintha „Kádár-kori paródiát fogatnának le napról napra vagy óráról órára”, Dull a megjelenő politikai narratívák miatt olvas ilyesmit, („tanulságos megfigyelni hogy most épp a kínai és orosz vakcina dicsőítése zajlik”), majd Haszánnal egyetértettek abban, mindegy, hogy Origo, Ripost vagy a közmédia, Bod meg úgy fogalmazott,

Arról nem esett szó, hogy például a 74 ezer AstraZeneca-oltással kapcsolatos tömeges adminisztrációs hibáról szóló cikkek mennyisége, erős címadási gyakorlata (pl. „vakcinakáosz”, vagy „teljes a káosz”) hogyan aránylott a ténylegesen érintett emberek és oltóanyagok mennyiségéhez, összevetve a sikeresen beadott 1,8 millió vakcinával kapcsolatos híradásaikhoz képest.

És láthatóan a beszélgetés résztvevői sem akartak foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy nagy elérésű médiumok dolgozóiként, vezetőiként az általános közhangulat meghatározásában legalább akkora szerepük van saját, erőteljesen tendenciózus hírkeretező tevékenységükkel, mint a kormányzati szerveknek az információ – általuk alkalmanként okkal bírált – visszatartásával.