Nem történt olyan elnöki kezdeményezés, amely kifejezetten a magyar közösség helyzetének javítását célozta volna, de olyan lépés sem, amely közvetlenül rontotta volna azt. Ez önmagában nem tekinthető jelentős eredménynek, ugyanakkor a román politikai térben az is figyelemre méltó lehet, ha egy államfő nem épít konfliktust a kisebbségi kérdésre, és nem használja belpolitikai mobilizációra a magyar ügyeket. A magyar közösség szempontjából ezért Dan elnöksége eddig inkább semlegesnek, mint aktívan kedvezőnek vagy kedvezőtlennek nevezhető.
Pataky István, a Maszol.ro főszerkesztő helyettese kérdésünkre, úgy nyilatkozott: „Az erdélyi magyarokhoz való viszonya elsősorban az RMDSZ koalíciós szerepvállalására, valamint az ebből adódó egyeztetésekre és kapcsolattartásra korlátozódik. A parajdi bányakatasztrófa után ellátogatott a helyszínre, és igyekezett támogató üzeneteket megfogalmazni az ott élőknek. Fontos ugyanakkor, hogy Dan számára a magyarellenes AUR kormányzati szerepvállalása vörös vonal: a mostani politikai válság közepette is vállalt célja George Simion pártjának távol tartása a hatalomtól. Ebben a kérdésben ugyanazt az álláspontot képviseli, mint az RMDSZ.”
Farkas István úgy véli: „Nicușor Dan elnökségének első 365 napja a beváltatlan reformígéretek, a titkosszolgálati és igazságügyi mulasztások, valamint a Szociáldemokrata Párttal való vitatható közeledés időszaka. Bár külpolitikai téren sikerült fenntartania a kiszámítható nyugati orientációt, a belpolitikai „aknakeresőben” lépésről lépésre veszíti el a választói bizalmat és a reformista hitelességet.”