Egy hét varázslat a Felvidék szívében

Gerepppaaaa! – hangzik fel a sátrak között valahol az éjszakában. Négyfelől válasz rá, aztán csend. Legalább negyedóráig. Hajnali négy van, hamarosan kel fel a Nap, én pedig nem tudom mire vélni. Hirtelen eszembe jut Florin Lăzărescu regénye, a Mennyből a küldött. Ott sem értettem, mikor az elején felhangzott a Sombreroooooo! kiáltás. Néha a végén se. Gombaszögön ugyanez a helyzet.

Égnek a fények

Ha éjszaka érkezel meg Gombaszögre, azonnal kiélesedik a periférikus látásod. No nem azért, mert meghat a hely szelleme, hanem mert a bejárattól lefelé alig van kivilágítás. Valahol a távolban – mint később kiderül, a Chillnek keresztelt erdős részen – halványan világítanak színes égősorok, szembe pedig zseblámpás sátrazók jönnek. A következő este már mi is azzal járunk. A szervezők a nagyszámú sátrazó miatt végül három kempinget alakítottak ki, az utolsó – a későn érkezők szerencséjére – tíz perc sétára van a tábortól makadámos úton, kivilágítva. Kevesebb a zaj, nyugodtabb az alvás. A kiáltozásokon kívül néha harangszó hasít az éjszakába. A tábor utolsó napján szentelték fel a haranglábat, ám a kötelek szabadon lógnak, így boldog-boldogtalan húzgálhatja – és húzgálja is. Hatkor feladja az ember az alvást, sétál egyet, iszik egy kávét, nyolckor amúgy is kidobná a harmincfokos sátor.

Kilencvenegy éve

A tábor elődjének a prágai Szent György Diákkör nyári tábora számít, az elsőt 1928-ban rendezték meg, ráadásul a Sarló nevű felvidéki (akkor csehszlovákiai) magyar mozgalom is innen indult – a cserkészmozgalomból nőtte ki magát.

ám közvetlenül a második világháború után – ekkor léptek hatályba a Beneš-dekrétumok is – a lendület alábbhagyott. Újjáéledés csak az ötvenes években következett be. 1957-ben megalapították a prágai Ady Endre Diákkört (amely egyébként máig működik), ők rendezték meg a következő állomásnak számító tábort Nyári Ifjúsági Táborozás néven Berzétekőrösön. 1972-ig folyamatosan tartották a táborokat, a helyszín azonban minden évben változott a nyugati Keszegfalvától egészen az ukrán határ melletti Kaposkelecsényig. 1977-ben aztán ismét újra indult a tábor Nyári Művelődési Tábor néven a Komárom melletti Őrsújfalun, ami 1988-ig két-három évenként váltott helyszínt. A rendszerváltás után a Diákhálózat lett a tábor szervezője, az 1993 és 1998 között tartó szünet óta pedig minden évben megszervezik azt. A Gombaszög nevet megtartották, 2016-tól pedig a krasznahorkaváraljai helyszínt felváltotta a gombaszögi, ahol a szervezők minden évben állítanak egy kopjafát, így mondhatjuk, a tábor hazatalált.

Mindenkor jöhet egy zivatar

Az utóbbi években a tábor minden évben kapott himnuszt, a Jóvilágvan nevű felvidéki zenekar hathatós közbejárásával. Idén nem készült himnusz, ám minden évben igyekeznek megragadni a tábor lényegét. „Otthonos a hely, ahol nem zavar, hogy mindenkor jöhet egy zivatar” – szól a tavalyi, és nem is téved nagyot. A völgy jellegéből adódóan tényleg mindenkor jöhet egy zivatar, és jön is. Az esőben tombolás, pogózás így a tábor életéhez, mi több, hangulatához tartozik, ahogy az is, hogy az esőben vadidegen társaságok a kocsmateraszon összeverődve élvezik az oda hallatszó koncertet, vagy együtt kezdenek el inni. A helyszín egyébként tényleg előnyös, domboldallal szemben áll a nagyszínpad, az erdős-patakos réten kialakított Chill-helyszín tényleg chilles, főleg hajnali négykor, mikor fáradtan leheverednénk, miközben oldalról szól a zene, az erdőn túl pedig rét terül el, ahol napközben lehet sütkérezni – feltéve, ha nem esik.  A tábor gombaszögi átköltözésekor jelentős támogatást kapott, hogy a helyszín állandósulhasson, és kiépülhessen az infrastruktúra, vizesblokk, egyebek, ám ehhez úgy látszik, még idő kell. A három zuhanyzó állandó jelleggel áll ott, egyben azonban se világítás, se meleg víz, bár a bojler kapcsolója ottjártunkkor pislákolt. A közelben kialakított kocsma panorámaablakait téglák tartják. Mindezek ellenére mikor az ember reggel

Haladni a korral

Sapka, sál, repohár. Gombaszög zöldebb, mint valaha, így a kéteurós betétdíjért vehető stílusos repoharak kötelező vételnek számítanak – nem is beszélve az egy eurós felespoharakról, ezek nélkül ugyanis nehezen szolgálnak ki a kocsmában. A nyugati trendekhez hasonlóan – már tavaly is így volt – készpénzmentes a fesztivál, a kártyás fizetést pedig a Promopay nevű cég biztosítja, ahol azonban nincs lehetőség a feltöltött összeg visszaigénylésére, nem úgy, mint más fesztiválokon. Ennek is volt köszönhető, hogy vasárnap délelőtt sorok kígyóztak a feltöltésre és visszaváltásra szolgáló G-pont előtt. Aztán kiderült, hogy nincs apró a helyszínen, így aki poharakat váltott volna vissza, a 22-es csapdájába került: egyszerre egy nagy és egy kis repoharat tudott visszaváltani egy ember, aminek három euró az értéke, ám lévén a legkisebb címlet a kasszában öteurós volt, így egy darabig megoldhatatlannak tűnt a probléma, ám a pultban lévő – nyilván vasárnapra hullafáradt – önkéntesnek sikerült átvágnia a gordiuszi csomót. A tábor területén egyébként több árus nem repohárban szolgálta ki a vevőket, így az igyekezet dicséretes, az egységesítésen viszont még van mit dolgozni. Az étkeztetésből a felvidéki vendéglátás színe-java kiveszi a részét: kemencés lepény, street food, hotdog, amit egy fesztiválon el bír képzelni az ember, azonban tavalyhoz mérten idén kevesebben, ám páran beszámoltak arról, hogy a fesztivál alatt vagy után hányással-hasmenéssel járó rosszullét vett rajtuk erőt. A tavalyi járványhoz képest ez elenyésző, ám úgy tűnik, ezen is van még mit javítani. Idén applikáció is segítette a gombaszögi táborozókat, ahol a programon kívül értesítések figyelmeztettek a fontosabb eseményekre, illetve az esőre is.

 A domboldalra heveredsz velük

A koncertfelhozatalra nem lehetett panasz, tiszteletét tette a Leander Kills, a Bohemian Betyars, az Anna and the Barbies, Majka, az Intim Torna Illegál, a Jóvilágvan, ráadásul az István a király című rockopera dalai is felcsendültek. De mit csinálhattak azok, akik napközben se a sátorban nem szerettek volna gebedni, sem a réten sütkérezni? Sok asztaltársaság már tízkor elfoglalta a kocsmát, ahol általában a koncertek kezdetéig ültek, beszélgettek – ez is egy opció.

a társszervezők, akik a napközbeni programokat szervezték, kitettek magukért. Az Esterházy Akadémia, a Magyar7, a Bumm.sk a Márai Sándor Író Kör (és sok egyéb társszervező) programjain szó esett Felvidékről, identitásról és annak válságáról, sportról és irodalomról, illetve a táborban tiszteletét tette a frissen beiktatott szlovák államfő, Zuzana Čaputová is – a beszélgetésről itt írtunk bővebben. Az anyaországi témák sem maradtak visszhang nélkül, szó esett az MTA átalakításáról, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatról, illetve Deutsch Tamás és Németh Szilárd is tiszteletüket tették a táborban. A különféle kézműves foglalkozások pedig azoknak is aktív kikapcsolódást nyújtottak, akiket nem kötöttek le az előadások, napközbeni koncertek.

Összességében?

A gombaszögi tábornak helyszínt adó völgy minden tekintetben megfelelő egy egyhetes kikapcsolódásra, apró kellemetlenségek pedig minden fesztiválon érhetnek bennünket – az Ördög nem alszik. Összességében elmondható, hogy nem is a tábor programja, hanem a völgy és a fesztivál hangulata bír megtartó hatással, hiszen a táborozók arányaiban meglehetősen kis számban képviseltették magukat a napközbeni programokon, így azok számára ideális, akik jó hangulatban szeretnének eltölteni egy hetet kisebb-nagyobb társaságban.

***

Képek forrása: Gombaszög Facebook-oldala, Magyar7