Porlik a szikla – Potápi Árpád Jánosra emlékezünk
Egyetlen javítás is sokat elmond Potápi Árpád Jánosról, akit bonyhádi születésűként is elszakíthatatlan szálak fűztek ősei szülőföldjéhez. Veczán Zoltán nekrológja.
Szemkápráztató környezet, ütős koncertek, és ide még Čaputová is eljött. „Otthonos a hely, ahol nem zavar, hogy mindenkor jöhet egy zivatar” – elmondjuk, miért volt érdemes idén a felvidéki ifjúság legnagyobb seregszemléjére, Gombaszögre látogatni.
Gerepppaaaa! – hangzik fel a sátrak között valahol az éjszakában. Négyfelől válasz rá, aztán csend. Legalább negyedóráig. Hajnali négy van, hamarosan kel fel a Nap, én pedig nem tudom mire vélni. Hirtelen eszembe jut Florin Lăzărescu regénye, a Mennyből a küldött. Ott sem értettem, mikor az elején felhangzott a Sombreroooooo! kiáltás. Néha a végén se. Gombaszögön ugyanez a helyzet.
Égnek a fények
Ha éjszaka érkezel meg Gombaszögre, azonnal kiélesedik a periférikus látásod. No nem azért, mert meghat a hely szelleme, hanem mert a bejárattól lefelé alig van kivilágítás. Valahol a távolban – mint később kiderül, a Chillnek keresztelt erdős részen – halványan világítanak színes égősorok, szembe pedig zseblámpás sátrazók jönnek. A következő este már mi is azzal járunk. A szervezők a nagyszámú sátrazó miatt végül három kempinget alakítottak ki, az utolsó – a későn érkezők szerencséjére – tíz perc sétára van a tábortól makadámos úton, kivilágítva. Kevesebb a zaj, nyugodtabb az alvás. A kiáltozásokon kívül néha harangszó hasít az éjszakába. A tábor utolsó napján szentelték fel a haranglábat, ám a kötelek szabadon lógnak, így boldog-boldogtalan húzgálhatja – és húzgálja is. Hatkor feladja az ember az alvást, sétál egyet, iszik egy kávét, nyolckor amúgy is kidobná a harmincfokos sátor.
Kilencvenegy éve
A tábor elődjének a prágai Szent György Diákkör nyári tábora számít, az elsőt 1928-ban rendezték meg, ráadásul a Sarló nevű felvidéki (akkor csehszlovákiai) magyar mozgalom is innen indult – a cserkészmozgalomból nőtte ki magát.
ám közvetlenül a második világháború után – ekkor léptek hatályba a Beneš-dekrétumok is – a lendület alábbhagyott. Újjáéledés csak az ötvenes években következett be. 1957-ben megalapították a prágai Ady Endre Diákkört (amely egyébként máig működik), ők rendezték meg a következő állomásnak számító tábort Nyári Ifjúsági Táborozás néven Berzétekőrösön. 1972-ig folyamatosan tartották a táborokat, a helyszín azonban minden évben változott a nyugati Keszegfalvától egészen az ukrán határ melletti Kaposkelecsényig. 1977-ben aztán ismét újra indult a tábor Nyári Művelődési Tábor néven a Komárom melletti Őrsújfalun, ami 1988-ig két-három évenként váltott helyszínt. A rendszerváltás után a Diákhálózat lett a tábor szervezője, az 1993 és 1998 között tartó szünet óta pedig minden évben megszervezik azt. A Gombaszög nevet megtartották, 2016-tól pedig a krasznahorkaváraljai helyszínt felváltotta a gombaszögi, ahol a szervezők minden évben állítanak egy kopjafát, így mondhatjuk, a tábor hazatalált.
Mindenkor jöhet egy zivatar
Az utóbbi években a tábor minden évben kapott himnuszt, a Jóvilágvan nevű felvidéki zenekar hathatós közbejárásával. Idén nem készült himnusz, ám minden évben igyekeznek megragadni a tábor lényegét. „Otthonos a hely, ahol nem zavar, hogy mindenkor jöhet egy zivatar” – szól a tavalyi, és nem is téved nagyot. A völgy jellegéből adódóan tényleg mindenkor jöhet egy zivatar, és jön is. Az esőben tombolás, pogózás így a tábor életéhez, mi több, hangulatához tartozik, ahogy az is, hogy az esőben vadidegen társaságok a kocsmateraszon összeverődve élvezik az oda hallatszó koncertet, vagy együtt kezdenek el inni. A helyszín egyébként tényleg előnyös, domboldallal szemben áll a nagyszínpad, az erdős-patakos réten kialakított Chill-helyszín tényleg chilles, főleg hajnali négykor, mikor fáradtan leheverednénk, miközben oldalról szól a zene, az erdőn túl pedig rét terül el, ahol napközben lehet sütkérezni – feltéve, ha nem esik. A tábor gombaszögi átköltözésekor jelentős támogatást kapott, hogy a helyszín állandósulhasson, és kiépülhessen az infrastruktúra, vizesblokk, egyebek, ám ehhez úgy látszik, még idő kell. A három zuhanyzó állandó jelleggel áll ott, egyben azonban se világítás, se meleg víz, bár a bojler kapcsolója ottjártunkkor pislákolt. A közelben kialakított kocsma panorámaablakait téglák tartják. Mindezek ellenére mikor az ember reggel
Haladni a korral
Sapka, sál, repohár. Gombaszög zöldebb, mint valaha, így a kéteurós betétdíjért vehető stílusos repoharak kötelező vételnek számítanak – nem is beszélve az egy eurós felespoharakról, ezek nélkül ugyanis nehezen szolgálnak ki a kocsmában. A nyugati trendekhez hasonlóan – már tavaly is így volt – készpénzmentes a fesztivál, a kártyás fizetést pedig a Promopay nevű cég biztosítja, ahol azonban nincs lehetőség a feltöltött összeg visszaigénylésére, nem úgy, mint más fesztiválokon. Ennek is volt köszönhető, hogy vasárnap délelőtt sorok kígyóztak a feltöltésre és visszaváltásra szolgáló G-pont előtt. Aztán kiderült, hogy nincs apró a helyszínen, így aki poharakat váltott volna vissza, a 22-es csapdájába került: egyszerre egy nagy és egy kis repoharat tudott visszaváltani egy ember, aminek három euró az értéke, ám lévén a legkisebb címlet a kasszában öteurós volt, így egy darabig megoldhatatlannak tűnt a probléma, ám a pultban lévő – nyilván vasárnapra hullafáradt – önkéntesnek sikerült átvágnia a gordiuszi csomót. A tábor területén egyébként több árus nem repohárban szolgálta ki a vevőket, így az igyekezet dicséretes, az egységesítésen viszont még van mit dolgozni. Az étkeztetésből a felvidéki vendéglátás színe-java kiveszi a részét: kemencés lepény, street food, hotdog, amit egy fesztiválon el bír képzelni az ember, azonban tavalyhoz mérten idén kevesebben, ám páran beszámoltak arról, hogy a fesztivál alatt vagy után hányással-hasmenéssel járó rosszullét vett rajtuk erőt. A tavalyi járványhoz képest ez elenyésző, ám úgy tűnik, ezen is van még mit javítani. Idén applikáció is segítette a gombaszögi táborozókat, ahol a programon kívül értesítések figyelmeztettek a fontosabb eseményekre, illetve az esőre is.
A domboldalra heveredsz velük
A koncertfelhozatalra nem lehetett panasz, tiszteletét tette a Leander Kills, a Bohemian Betyars, az Anna and the Barbies, Majka, az Intim Torna Illegál, a Jóvilágvan, ráadásul az István a király című rockopera dalai is felcsendültek. De mit csinálhattak azok, akik napközben se a sátorban nem szerettek volna gebedni, sem a réten sütkérezni? Sok asztaltársaság már tízkor elfoglalta a kocsmát, ahol általában a koncertek kezdetéig ültek, beszélgettek – ez is egy opció.
a társszervezők, akik a napközbeni programokat szervezték, kitettek magukért. Az Esterházy Akadémia, a Magyar7, a Bumm.sk a Márai Sándor Író Kör (és sok egyéb társszervező) programjain szó esett Felvidékről, identitásról és annak válságáról, sportról és irodalomról, illetve a táborban tiszteletét tette a frissen beiktatott szlovák államfő, Zuzana Čaputová is – a beszélgetésről itt írtunk bővebben. Az anyaországi témák sem maradtak visszhang nélkül, szó esett az MTA átalakításáról, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatról, illetve Deutsch Tamás és Németh Szilárd is tiszteletüket tették a táborban. A különféle kézműves foglalkozások pedig azoknak is aktív kikapcsolódást nyújtottak, akiket nem kötöttek le az előadások, napközbeni koncertek.
Összességében?
A gombaszögi tábornak helyszínt adó völgy minden tekintetben megfelelő egy egyhetes kikapcsolódásra, apró kellemetlenségek pedig minden fesztiválon érhetnek bennünket – az Ördög nem alszik. Összességében elmondható, hogy nem is a tábor programja, hanem a völgy és a fesztivál hangulata bír megtartó hatással, hiszen a táborozók arányaiban meglehetősen kis számban képviseltették magukat a napközbeni programokon, így azok számára ideális, akik jó hangulatban szeretnének eltölteni egy hetet kisebb-nagyobb társaságban.
***
Képek forrása: Gombaszög Facebook-oldala, Magyar7