„Vártam a végsőkig, hogy bizonyítsa életképességét a »demokratikus baloldal« és az osztódással szaporodó pártnak látszó baráti csoportosulások. Talán bizonyítják életképességüket, rátalálnak arra a hangra ami hívószóként mozgósítja mindazokat, akik a fennálló rend elégedetlenjei, kárvallottjai. A két év türelmi idő letelt, így kénytelen vagyok zöld környezetvédőként, tehát a hagyományos pártpolitika oldalvonaláról bekiabálás helyett beleállni a »játékba«. Az elcukisodott Jobbik, a talaját veszített MSZP, a zombi-böszme DK, az egyszemélyes Liberálisok, a Fidesz transzmisszós szíján pörgő LMP, a mérhetőségi határral küzdő Együtt, és a kerekítési pontatlanság, a PM, egymást túllicitálva bizonygatják alkalmatlanságukat a választói akarat befolyásolására, azaz a Fidesz leváltására a két év múlva esedékes választásokon.
A Zöldek arról híresek, hogy szeretik a lehetetlen küldetést, a reménytelen helyzetek mesterei, csak a vesztett ügyek tudják lázba hozni őket, és sajnos a Magyarság ügyénél – melynek jelenleg nincs gazdája – reménytelenebb, veszettebb ügy nem létezik a világon. Ehhez képest a világ túlnépesedése, a globális felmelegedés, a hagyományos energiahordozók kimerülése vasárnapi matiné.
A híres/hírhedt nemzetközi környezetvédők krokodilkönnyeket ejtenek ha Dél-Amerikában kihal egy ritka muslincafaj, de szenvtelenül és tétlenül nézik, hogy Európa közepén hogyan pusztul el, számolja fel önmagát (?) egy ezer éves állam alapítására és működtetésére képes egyetlen olyan nemzet Európában, mely nem indo-európai, melynek származását, múltját, István óta hamisítják, írtják kultúráját, ősi művészetét, elpusztítják szakralitását... Ha más nem ezt a kivételes, különleges »minőséget« illendő lenne védenie, a toleráns, humanista, liberális demokráciáknak, hiszen a Napimádó ősmagyarok természetvallására alapuló demokratikus közösségszerveződés átfogóbb és fejlettebb rendszer alkotott mint a legkidolgozottabb mai zöld politika.”