Megvalósulhat-e a franciák álma: Európa mint geopolitikai tényező? – Fejérdy Gergely a Mandinernek

***

„Ha a Trump-féle irányzat kerül hatalomra az Egyesült Államokban, akkor Európa sokkal inkább magára próbál támaszkodni” – kezdte a beszélgetést Fejérdy Gergely, aki rámutatott, Donald Trump elnökként azt képviselte, hogy az európaiak is tegyenek meg minél többet saját védelmük érdekében. A külpolitikai szakértő arra a kérdésre válaszolt, hogy a 2024-es választások – az amerikai elnökválasztás, az Európai Bizottság elnökének és a NATO új főtitkárának megválasztása – milyen hatással lesznek a transzatlanti biztonsági kapcsolatokra.

A Világrend vendége szerint

jobban el tudna szakadni az amerikai politikai-katonai függőségből, de a francia „rebellis” hozzáállás miatt Amerika nem fogja engedni, hogy a transzatlanti kapcsolatokban a francia befolyás meghatározó legyen. A NATO-főtitkári posztra valószínűleg egy brit jelölt fog befutni, „a franciáknak lesz beleszólásuk, de az nem lesz meghatározó” – tette hozzá a Franciaország-szakértő.

Macron Oroszország-politikája

Emmanuel Macron az ukrajnai háború előtt már azt hangoztatta, hogy Európának meg kell erősítenie kapcsolatait Oroszországgal, „Macron úgy vélte, hogy Európa nem engedheti meg, hogy Oroszországot Kína ölébe lökje” – fogalmazott a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója. Oroszország azonban háborút kezdett Ukrajnában, és más régiókban is felrúgta a status quo-t, így a Wagner csoport kisöpörte a franciákat azok afrikai érdekeltségi területeiről, például Maliból, és ez nagyban rontotta a hagyományosan jó francia-orosz viszonyt.

Ezzel együtt a francia elnök úgy vélte,

„Macron elnök hosszabb távú politikában gondolkodik, tehát megfontolása szerint nemcsak a háború jelenlegi helyzetében, hanem hosszabb távon is Európa számára Oroszország teljes elengedése, teljesen ellenséggé tétele nem hasznos” – fogalmazott a szakértő.

Fejérdy Gergely az adásban elmondta: Franciaország jelenleg diplomáciai vonalon nem tud hatást gyakorolni Oroszországra, az oroszok nem hallgatnak rá, a francia diplomácia ezért belátta, hogy ehhez Európának Kína segítségére van szüksége. „Úgy vette észre, hogy ma az európai és a francia érdek is az, ha Kína felé nyitott kapukat állítunk, és Kínát próbáljuk felhasználni abban, hogy nyomást gyakoroljon az orosz politikára. Most már inkább közvetetten próbálkozik Franciaország Oroszországra hatást gyakorolni” – tette hozzá.

Macron manővere Pekingben

Ennek függvényében értelmezhető a francia elnök legutóbbi kínai látogatása, amely sok bírálatot kapott Európában. Macron ugyanis azért tett gesztusokat Pekingnek, mert belátta, Európa rosszul jár, ha az Egyesült Államok és Kína között növekvő feszültség közepette az amerikai érdek közvetlen alávetettje marad.

Macron kockázatos vizitet bonyolított le, hiszen az Amerika-függő politikából való szabadulás, az európai „stratégiai autonómia” gondolatával felhívta a figyelmet arra, milyen veszélyeket rejt, ha az európai védelmi rendszer túlzott függőségbe kerül az amerikai hadiipartól, ugyanakkor figyelnie kellett arra is, hogy ne sétáljon bele a kínai diplomácia csapdájába sem,

és ebben a francia vizitet is fel akarta használni.

Peking az egyes európai államokkal tárgyal, előtte nincs nagy presztízse, elfogadottsága az uniós képviseletnek, ahogy ezt Ursula Von der Leyen pekingi látogatása is megmutatta. Macron azonban egyenrangú államközi viszonyban tárgyalt ott, és Kína befolyását kérte az ukrajnai helyzet rendezésére, az oroszok jobb belátásra bírására.

A külpolitikai szakértő szerint a francia álláspont nem Amerika-ellenes, az csak az amerikai függőség enyhítésére vonatkozik, Franciaország továbbra is az Egyesült Államok szövetségese marad, csak nyitva akarja hagyni az ajtót Kína felé is. Részben gazdasági megfontolásból, hiszen „egy bő évtizede Franciaország külkereskedelmi mérlege Kínával rendkívül negatív”, több mint ötven milliárd eurós hiánnyal zárt tavalyi kereskedelmi mérlege Kínával – hívta fel a figyelmet Fejérdy.

A stratégiai autonómiáról

A Macron-féle „stratégiai autonómia” kifejezés kapcsán Fejérdy Gergely esélyt látott abban, hogy az európai hadiipar hatékony beruházásokkal el tud valamelyest szakadni az amerikaitól, viszont Európa nagyon megosztott abból szempontból is, hogy különböző katonai technológiákat az európai országok versenyjogi megfontolásból nem szívesen adnak át egymásnak.

A francia álláspont uniós politikában való súlyára vonatkozó kérdésre a Világrend vendége elmondta: a francia befolyás,

a politikai megosztottság mellett gazdasági anomáliák is mutatkoznak, óriási az államadósság, a nyugdíjrendszer is fenntarthatatlanná vált, ráadásul Emmanuel Macron utolsó elnöki mandátumát tölti éppen.

„Franciaország mindig egyfajta nagyhatalomként képzelte el magát” – értékelte a szakértő, de Párizs szava csak azért erős most, mert Németország gyenge, szétforgácsolt, ezért erélytelen a német döntéshozatal.

Fejérdy Gergely szerint az EU akkor tud önálló geopolitikai tényezővé válni, ha a világgazdaságban betöltött előkelő pozíciója mellé egységet, politikai-védelmi tekintélyt tud szerezni. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy a különböző európai politikai körök megegyezzenek a közös stratégiákban. Úgy vélte,

sok függ attól, hogy az EU hosszú távon meg tudja-e tartani viszonylagos függetlenségét gazdaságilag Kínától, védelempolitikában pedig az Egyesült Államoktól.

--

A Világrend adásának vendége Fejérdy Gergely Franciaország-szakértő, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója volt.

--

A beszélgetést itt nézheti meg:

--

Nyitókép: Hszi Csin-ping és Emmanuel Macron beszélgetnek a kantoni díszkertben 2023. április 7-én   (forrás: AFP)