„Állítólag Hitler valami olyasmit mondott 1941. június 22-e előestéjén, hogy: háborút kezdeni olyan, mint benyitni egy sötét szobába, nem tudja az ember mi várja majd ott. Putyin már ismeri ezt az érzést, egy olyan szobába nyitott be végül is 2022. február 24-én, amely nem bizonyult sem ismerősnek, sem lakájosnak sem ő, sem Oroszország számára.
Az USA és az elővédjének kényszerített Európa is tavaly február vége óta ott toporog a maga ajtója előtt, benyitni még nem mer, de azért néha rázza a kilincset, sőt rugdalja is ezt az ajtót. Ha egy ország meg akarja védeni magát egy másik országtól, akkor szövetségeseket gyűjt és fegyverkezik. Egy bizonyos pontig ez rendben is van, de aztán a túl nagy és erős szövetségesek és a túl nagyra növekedő hadsereg a másik hatalom számára is ugyanezeket a kérdéseket veti fel, szövetségeseket kell keresnie és fegyverkeznie kell. Oroszország egy erős Ukrajnát és az ő erős szövetségeseit támadta meg, nem egy gyenge szomszédot.
Ha Ukrajna olyan gyenge lett volna, már legyőzték volna, vagy már a tárgyalóasztalhoz kényszerült volna. Ha az oroszok elég erősek lettek volna, akkor már kikényszerítették volna a tárgyalásokat.
Ez egy patthelyzet egyelőre, amelyet nem lehet megkülönböztetni a döntő csatákra való készülődéstől. Amennyiben lesz döntő csata egyáltalán, de ha lesz, akkor az könnyen a legutolsó csata is lehet az emberiség számára.”
***
Fotó: JACQUELYN MARTIN / POOL / AFP