Az oroszok nem tárgyalnak úgy, hogy nem kapnak cserébe semmit – Robert C. Castel a Mandinernek

Nincsenek háttérinformációim a kiszivárgott béketervvel kapcsolatban, de azt már megtanultuk, hogy ebben a háborúban csupán egyetlen dolog nem létezik, az „olyan-nem-létezik” – mondta a Mandiner kérdésére Robert C. Castel izraeli biztonságpolitikai szakértő, a Neokohn munkatársa.

Mint mondja: mivel nincsenek meg az eszközei arra, hogy a béketerv hitelességének kérdését vizsgálja, az egyetlen dolog, amit elemezni tud, az a terv működőképessége.

Szerinte ezzel kapcsolatban először is érdemes egy rövid kvantitatív elemzéssel lehűteni a lelkesedésünket. Ha az utóbbi 80 év tapasztalát vizsgáljuk, akkor a következőket mondhatjuk.

A háborúk egyötöde végződött egyértelmű győzelemmel, illetve egyértelmű vereséggel. A jelenlegi ukrán-orosz patthelyzet tökéletesen beleillik ebbe a mintázatba ami azt valószínűsíti, hogy

Hozzáteszi: A háborúk 30 százaléka végződött tűzszünettel. Azon háborúk aránya, amelyek formális békeszerződéssel végződtek, ennek alig a felét, 15 százalékot tesznek ki. Az utóbbi fél évszázadban a békeegyezmények 40 százaléka összeomlott. A részvényekhez hasonlóan a múltbeli mintázat nem garancia a jövőlbeli kimenetelre, de a történelmi mintázatnak azért adjuk meg a neki kijáró tiszteletet – figyelmeztet Robert C. Castel.

De felhoz egy másik történelmi mintázatot is, ami szerint a háborúk akkor zárulnak le, amikor az egyik fél annyival erősebb a másiknál, hogy annak semmi reménye sincs a győzelemre; vagy amikor a két fél ereje annyira hasonló, hogy nincs sok remény egy stratégiai döntés kicsikarására.

 Az ukrán háborúra Castel szerint az előző lehetőség semmiképpen sem illik rá, mert a deklaráció szintjén mindkét fél biztos a győzelmében. Ugyanakkor a második lehetőség sem illik rá igazán, mert az ukrán fél egyértelmű stratégiai nyomás alatt van a hátországot érő stratégiai bombázóhadjárat miatt, míg az orosz fél nincs ilyen nyomás alatt.

Persze – teszi hozzá a biztonságpolitikai szakértő –  nem kizárt, hogy a kulisszák mögött, vagy esetleg az orosz vezetés szubjektív percepciója szerint Oroszországra hasonló stratégiai nyomás nehezedik. De ha van is ilyen, ő nem tud ilyet beazonosítani.

Robert C. Castel hangsúlyozza:

Clausewitz idejeben ez az „aranykor” soros kapcsolásban működött, de a modern háború párhuzamos kapcsolásban működik, és minden lépésnek politikai jelentősége van.

Az ő meglátása szerint két lehetőség van. Az egyik az, hogy valóban megszületett egy megállapodás, és a herszoni evakuáció egy ilyen egyezmény része. A másik lehetőség az, hogy semmiféle megállapodás nincs, és Oroszorszag egy elhúzódó konfliktusra készült fel, amiben kénytelen lenyelni még egy műveleti vereséget.

Ami nem életszerű, az az, hogy jelenleg tárgyalások vannak folyamatban, és

– hangsúlyozza Castel.

Ha létezik egy qui pro quo, akkor ennek az lesz a jele, hogy az oroszok nem tűz alatt fognak visszavonulni, és kapnak valamit cserébe Herszonért. Ezek a jelek, amikre érdemes odafigyelni az elkövetkező napokban. Az analógia itt Izrael 2000-es visszavonulasa Libanonból, illetve a kubai rakétaválság lezárása, amikor a Kubából kivont rakétákért cserébe az USA Törökországból vont ki rakétákat – fejti ki a Mandinernek Robert C. Castel.

Ennek magyarázata az, hogy mikor egy állam azt fontolgatja, hogy kilép egy háborúból, akkor számításba veszi a legtágabb értelemben vette erőviszonyokat, és a garanciákat arra, hogy a szembenálló fél tartani fogja áa tűzszünetben foglaltakhoz. Sajnos a végtelenített ukrán konfliktus egyik tapasztalata, hogy az erre vonatkozó nemzetközi garanciák semmit sem érnek – erre példának Castel az 1994-es Budepesti Memorandumot hozza.

– vélekedik Castel. Mint mondja: Oroszországnak semmi garanciája nincs arra, hogy Ukrajna nem válik még inkább egy de facto, ha nem is de jure NATO-tagállammá. Ukrajnának pedig semmi garanciája nincs arra, hogy Oroszország nem próbálja meg rövid időn belül újra megtámadni. A szerződésről kiszivárgott részletek kicsit olyanok, mintha az izraeli-palesztin konfliktust valaki azzal probálná lezárni, hogy kettéosztja Jeruzsálem óvárosát. Azaz egy megválaszolt kérdés mellett tucatnyi más kérdés maradt megválaszolatlanul – elmélkedik a Mandiner számára Robert C. Castel.

Ahhoz, hogy ez a tűzszüneti vagy béketerv működjön, választ kell adni egy sor kérdésre, amelyek válasz hiányában öt perc alatt felrobbanthatják az egyezményt – véli a szakértő.

Ha ugyanis a háboú egyik kiváltó oka a NATO kelet felé való terjeszkedése volt, akkor kérdés, hogy milyen garanciákat kap ezzel kapcsolatban Oroszország. Ha egy másik elképzelés volt a háború oka, ami Castel szemében naivnak számít, nevezetesen hogy Oroszország megijedt attól, hogy úgymond a demokácia közeledik a határaihoz, akkor kérdés, hogy mit tesz a Nyugat annak érdekében, hogy az oroszok a jövőben ne ijedezzenek többet. Ha pedig a kiváltó ok Ukrajna kisebbségpolitikája volt, akkor kérdés, hogy milyen garanciákat tudnak kapni a kisebbségek és anyaországaik a jogaik tiszteletben tartására, miközben az EU eddig sem tudta garantálni a kisebbségi jogokat saját határain belül?

Ha végül a kiváltó ok két kelet-európai nagyhatalom közötti gazdasági-energetikai versengés volt, akkor vajon miként osztják el egymás közt a piacot úgy, hogy ne vezessen újabb háborúhoz a konkurálás? Milyen garanciákat kap Ukrajna, hogy a 2014-es és a 2022-es kaland nem ismétlődik meg a közeljövőben?

Robert C. Caster szerint mindent összevetve a „két megye nekem, két megye neked” esetleges tervezete csupán egy

Ne álltassuk magunkat azzal, hogy ilyen könnyen megússzuk a dolgot! – zárja gondolatait a kiszivárgott állítólagos béketervről Robert C. Castel a Mandiner számára.

Nyitókép: Olga Maltseva / AFP