Oroszország a magyarokat sem fogja békén hagyni – vallja a jobboldali brit író

Theodore Dalrymple (eredeti nevén Anthony Daniels, 1949) évtizedekig dolgozott orvosként és pszichiáterként afrikai országokban (Zimbabwe, Dél-Afrika, Tanzánia, Kiribati), Kelet-Londonban és számos angliai börtönben. A nyolcvanas években kezdett írni, 2005-ös nyugdíjba vonulása óta pedig szinte teljesen a publicisztikának és könyveinek szenteli életét. Pesszimista, szkeptikus konzervatívként tartják számon, álláspontja szerint a liberális és progresszív intézkedések csökkentik az egyéni felelősségvállalást. A The Times, a The Daily Telegraph, a The Spectator, a National Review és a City Journal publicistája is volt többek között. Magyarul eddig egy kötete jelent meg, Az előítéletek dicsérete.

Korábbi interjúnk vele itt olvasható.

***

Nemrég hunyt el II. Erzsébet királynő, és ennek kapcsán ismét felmerült a sajtóban: kell-e egyáltalán a monarchia az Egyesült Királyságban?

A többség támogatja a monarchiát, pusztán egy kisebbség van ellene. Ezzel kapcsolatban az az érdekes, hogy a monarchia sehogy sem bántja az utóbbi csoportot: minden kár, amit okoz nekik, csakis szimbolikus lehet.

Az igazság az, hogy a helyi önkormányzat vagy a kormány jobban elnyomja őket, mint a királyi ház. Erzsébet lenyűgöző volt, hiszen hetven éven át csakis a szolgálat hajtotta, soha semmi rosszat nem tett. Korán elfogadta szolgálatát, és senki sem mondhatja, hogy ne tette volna meg a kötelességét. Ez nagyon ritka dolog a mai világban, és talán ezért nem szeretik – mármint ez a csoport, hiszen a többség, mint mondtam, szerette őt.

Lassan talán lecseng a Covid-pandémia, és sokan pedzegetik, hogy milyen hatással volt ez a pár év a szellemi egészségünkre. Pszichológusként mit gondol erről?

Nem szeretem ezt a kifejezést, hogy „szellemi egészség”. A pszichológusok sem tudják megmagyarázni, mi ez. Aki szellemileg egészséges, az az, aki nem őrült. De szellemileg egészséges volt például Isaac Newton? Szerintem szörnyen fura fickó volt! De azért csak nem vinnénk kórházba? Amikor erről beszélünk, csak magunkat sanyargatjuk. A pszichológia könnyen eltávolít minket magunktól, és egy ötlet üvegein keresztül kezdjük nézni magunkat, ahelyett, hogy őszintén gondolkodnánk. A modern pszichológia egy katasztrófa.

Nemrég volt alkalmam beszélni Andy Ngóval, aki a szélsőbaloldal amerikai pusztításáról számolt be. Őt hallgatva az a benyomásom, hogy sok nyugati társadalomban súlyos szellemi problémák fertőznek.

Amikor a Szovjetunió szétesett, azt hittem, hogy az ideológiai harcok véget érnek, de tévedtem. A híveik egyszerűen átváltottak az LMBT-jogok és a rasszizmus ügyére. És én azt hiszem, hogy az alapvető ok a transzcendens keresése.

A kultúránk az azonnali érzelmi kielégülés kultúrája: egyre több és több kell, azonnal, jelentés nélkül. A marxizmus legalább valamilyen felsőbb célt adott az embereknek. Persze szörnyű volt, de legalább azt hitték a hívei, hogy a történelem formálói, akik a diadalmas győzelem felé haladnak. Most már ebben sem hisznek. Nem hisznek sem Istenben, sem a nemzetben, sem a progresszióban.

Akkor mi maradt?

Apró kis ügyek, mint a melegjogok. Nemrég Londonban két csoportot láttam, akik egymás ellen tüntettek: az egyik szerint a nemváltoztató műtéten átesett nők, azok nők, a másik szerint pedig mások. És ennyi. Ezek az emberek semmilyen nagyobb ügyben nem hisznek. A mozgalmuk ki fog fulladni, ez elkerülhetetlen, és akkor majd jön valami más. Viccből szoktam kérni az embereket: tegyék meg tétjeiket, mi lesz az?

Akkor majd ez lesz az életcéljuk. Nyugaton nehéz erről beszélni, mert az ember monomániásokkal küzd. A transzmozgalom az ő életük, és ilyen értelemben ez lecserélte a vallást, de még a politikát is. A baloldal régen a munkásosztállyal, az életkörülményeikkel foglalkozott, azzal, hogy egy munkás nem élhetett kultúremberhez méltó életet. Most majd találnak valami mást, és majd végignyálazzák a történelemkönyveket, hogy bebizonyítsák, hogy már Viktória királynő is zoofil volt, vagy valami hasonló. Elkerülhetetlen, hogy valami effajta történjen, hiszen a műsornak mennie kell tovább. 

Nem lát esélyt a vallás feltámadására?

Ha lesz is ilyen, az nem a hagyományos kereszténység lesz, hanem egy amerikai fajta business-vallás. De már Amerika is egyre kevésbé vallásos. Az iszlám viszont minden gondunkra választ kínál. Ha ránézek a nyugati társadalom mai muszlimjaira, akkor megértem, miért nem szeretik azt, hiszen a társadalom olyan vulgáris, hogy valóban nem sok minden szerethető rajta. De másfelől persze ezek a muszlimok szörnyen kétszínűek, mert akarják a nyugati társadalom előnyeit, eszük ágában sincsen hazamenni az iszlamista közösségeikbe. De ennek ellenére hisznek benne, hogy a hitük mindenre választ kínál.

Ön szekuláris író, mégis a keresztény értékek mellett érvel. Hogyan jutott erre a következtetésre? 

G. K. Chesterton írta, hogy

Ezt láthatjuk most. A jótékonyság teljesen kiüresedett. Ha túl sokat kell gondolkodnunk azon, hogy viselkedjünk jól, akkor a társadalom összeomlik. Ezeken nem szabad gondolkodni. Korábban írtam egy könyvet a szemetelésről. Angliában nagyon sok a szemét, rosszabb, mint máshol. Feltettem a kérdést: miért érzek szinte fizikai viszolygást attól a gondolattól, hogy eldobjak valamit? A válasz nem az, hogy minden alkalommal végiggondoltam, és arra jutottam, hogy nem teszem. Hanem az, hogy az anyám megtanította nekem, amikor kicsi voltam. Ha minden alkalommal végiggondolnám, talán néha még arra is jutnék, hogy ezúttal nem probléma szemetelni.

Mit ért az alatt, hogy a jótékonyság kiüresedett?

Vegyünk egy példát! A drogfüggőség önmagában nem betegség. Manapság azt hisszük, hogy úgy vagyunk jók az emberekhez, ha áldozatokká tesszük őket. A rossz dolgok csak úgy történnek velük, ők nem tehetnek semmiről. Ha hozzám jön egy függő, és azt mondom neki, hogy „ön beszedi ezt a szert minden nap, noha nem lehetetlen leállni vele”, vannak, akik azt mondanák, hogy egyenesen kegyetlen vagyok! Persze segíteni kell rajtuk, de a segítség nem azonos a hazugsággal.

Karrierem során több száz heroinfüggőt kezeltem. Mikor megkérdeztem, hogyan lettek függők, kivétel nélkül azt mondták, hogy „rossz társaságba keveredtek”. Én pedig azt feleltem, hogy ez nagyon izgalmas, mert rengeteg emberrel találkozom, akik „rossz társaságba keveredtek”, de sosem találkozom senkivel abból a „rossz társaságból!” Nem voltak művelt emberek, de ezen mind nevettek, mert rögtön megértették, mire céloztam. Arra neveljük az embereket, hogy effajta ostobaságokat mondjanak, mert azt hiszik, hogy ha hazudnak, akkor majd én is hazudok, hogy „jaj te szegény pára, igazán nem te tehetsz róla”. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének szegény emberek rossz körülmények között, de még ők is hozhatnak rossz döntéseket, és a rendszer arra biztatja őket, hogy nyugodt szívvel hozzák meg ezeket.

Azt hiszem, idehaza is szokás sokat inni, enni és cigizni, aztán pedig elvárni az államtól, hogy meggyógyítson minket.

Az emberek

Pontosan azt akarják csinálni, amihez kedvük van, és semennyi felelősséget nem akarnak. Nagyon is emberi dolog ez, de nem szabad arra biztatni az embereket, hogy így tegyenek: hogy ehetsz, ihatsz és pöfékelhetsz, és aztán mondhatod, hogy valaki más bűne, ha rosszul érzed magad. De sajnos éppen ezt láthatjuk manapság orvosi folyóiratokban, hogy az elhízást betegségként kezelik. Ez összetett kérdés, de én azt látom, hogy az emberek egész nap esznek, és azt is látom, mit esznek: hát persze, hogy ettől elhíznak! De az orvosi folyóiratok szerint ez olyan, mint a nátha, tehát nincsen köze a döntésekhez. Szerintem nem mondhatjuk, hogy az elhízásnak, az alkoholizmusnak vagy a drogfüggőségnek nincsen köze döntésekhez. Emberek millióinak hazudunk ezzel. 

Ön több írásában kritizálta a brit baloldal antiszemitizmusát is. Ennek is vannak lelki gyökerei?

Azt írtam, hogy

mégpedig azért, mert van egy ideológiai kapocs a szocializmus és az antiszemitizmus között. Egy főre lebontva Angliában a leggazdagabb csoport a zsidók. Ha valaki úgy hiszi, hogy a gazdasági rend igazságtalan, akkor a tény, hogy egy csoportnak jól megy ebben a rendben, nyilván azt mutatja, hogy ők tisztességtelenek. Jeremy Corbyn, a brit Munkáspárt volt elnöke erre alapozott: azt mondta, hogy akinek jól megy, annak azért megy jól, mert kihasználja az embereket. Persze azóta új elnökük van, Keir Starmer, aki nem antiszemita. 

Nemrég lemondott Liz Truss brit miniszterelnök. Újra kezdődik a káosz? (Az interjú Rishi Sunak megválasztása előtt készült - A szerk.).

A lapok írnak erről, de ez a politikai osztály túlértékelésén alapszik. Az élet nyugodtan megy tovább.

Lehet egyáltalán még konzervatívnak nevezni a brit konzervatívokat?

Nem, ha úgy gondoljuk, hogy a szónak van bármilyen szellemi vagy ideológiai jelentése.

A vezetőik annyira eltérnek a tagságtól, hogy egyedül arra lehetne őket példának hozni, mennyire eltávolodhat egymástól a kettő. A vezetők talán egy fokkal konzervatívabbak, mint a munkáspárti ellenzék – talán. 

Truss rövid miniszterelnöksége alatt főleg azzal került a magyar sajtóba, hogy hajlandó lenne bevetni nukleáris fegyvereket. Ez nem rezonált túl jól idehaza.

Ez egy népszerű gondolat Angliában, szerintem az emberek 99 százaléka egyetért vele. Persze Truss arról beszélt, hogy mit lépne, ha nukleáris fegyverekkel támadná meg valaki Angliát. Nem fenyegetett meg csak úgy ezzel senkit.

Mi a helyzet a háborúhoz való hozzáállással?

Az emberek elsöprő többsége ukránpárti. Már ha egyáltalán gondolnak a háborúra. Szerintem általában nem gondolnak rá. 

Magyarországon inkább a békepárti álláspont dominál.

Hát persze, az emberek többsége békét akar, és azt, hogy békén hagyják. De nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy „hagyjatok békén!” A lengyelek és a balti államok, tartok tőle, reálisan állnak a kérdéshez. Nem hiszem, hogy önöket békén fogják hagyni.

Mit gondol Orbán Viktorról?

Nem beszélek magyarul, de persze én is olvasom, hogy autoriter vezető, és a többi. Nos, én éltem diktatúrákban, mint az apartheid Dél-Afrikában, jártam a kommunista világban, a forradalmi Közép-Amerikában, és beutaztam Afrikát tömegközlekedéssel.

Orbánnak teljesen igaza volt a migrációs kérdésben: semmi okot nem látok, amiért Magyarországnak be kellene fogadnia közel-keleti migránsok tömegeit. A migráció széles körű társadalmi leépüléshez vezet, ennek sok jelét látom az Egyesült Királyságban. A miniszterelnök álláspontja ebben tehát teljesen helyes. 

Fotók: Ficsor Márton