A progresszív értelmezések nyakatekert teológiai akrobatamutatványai kívül esnek a szenthagyományon.
„A szocializmus 40 évvel visszavetette a hazai teológia fejlődését, és míg tőlünk nyugatabbra egyre befogadóbbak a keresztény gyülekezetek a melegekkel szemben, addig Magyarországon az LMBTQ-barát papot nagyítóval kell keresni. A Bibliát sokféleképpen lehet értelmezni, például úgy is, hogy az alapján az egyház ne tartsa bűnnek a homoszexualitást. Meg úgy is, hogy Jézus épp annyira legyen férfi, mint nő” – olvasható a hvg.hu Modolo Ákos melegaktivistával és Szabadkai Bálinttal, a Keresztények a Melegekért nevű szervezet alapítójával közölt, „tabudöntögető” interjújában.
Ebben a nyilatkozók azt állítják: „Arra vonatkozóan semmit nem találunk a Bibliában, hogy Isten hogy viszonyul a szereteten alapuló homoszexuális kapcsolatokhoz, ugyanakkor arról sincs benne szó, hogy a homoszexualitás elítélendő”.
Az interjú készítője felveti: Marco Derks holland vallás- és genderkutató a Sziget fesztiválon, egy a melegek és a kereszténység kapcsolatáról szóló beszélgetésen azt fejtegette: Jézus tulajdonképpen transznemű? „Derks azt mondja, hogy Jézus teste egy queer test. Mária anélkül fogant meg, hogy egy férfi megtermékenyítette volna őt, tehát Jézus testében minden földi, fizikai anyag kizárólag női jellegű, miközben maszkulin vonásai vannak.”
Lemaradt teológia?
A melegszervezetek öncsalásban élnek. Pár hónapja részt vettem egy vitán, ahol váltig állították a melegmozgalmi résztvevők, hogy a kereszténység szerint eredendően biszexuális az ember; gondolom, a teremtés miatt, mármint hogy mivel Évát Ádám oldalbordájából teremtette az Úr. Mikor azt válaszoltam, hogy ilyesmiről szó nincs, a közönség soraiban röhögcsélés hallatszott. Hiába. Lehet, hogy a melegmozgalom berkein belül az elfogadott teológia biszexualitásról szól, a keresztény felekezetek többségének, főleg a történelmi egyházaknak a teológiája mégsem szól erről. A Ferenc pápa vezette Vatikán például nemrég tette közzé a világ katolikus iskolái számára a Férfinak és nőnek teremtette őket című útmutatását a gender-ideológiáról.
Ez nem progresszió, haladás és új tudományos eredmények kérdése. Arról van szó, hogy
Tudtommal a Vatikánban sosem volt szocializmus, ami visszavetette volna a teológia „fejlődését”, a katolikus egyház egyetemes, minden országra, minden helyi részegyházra vonatkozó tanítása a témával kapcsolatban mégis változatlan maradt. Nincs tehát olyasmi, hogy például az osztrák egyháznak, amit az interjúban pozitív példaként emlegetnek, külön bejáratú, saját teológiája lehessen. Lehet, hogy arrafelé a lelkipásztorok ügyesebben bánnak a melegekkel, de a katolikus egyház tanítás egy, örök és egyetemes, nem lehetségesek regionális változatok.
Ilyenkor persze a melegszervezetek azzal jönnek, hogy a Vatikán nem követi a teológia „fejlődését”, retrográd és elmaradott, megragadt valami tudománytalan, középkori felfogásban; akárcsak minden más felekezet, ami nem alakította át egész tanítását úgy, hogy ők kényelmesen érezzék magukat. Esetleg azt gondolják, hogy majd most Ferenc pápa megmozdít egy-két követ egy kicsit, s idővel a Vatikán úgyis átalakítja a katolikus tanítást.
Az igazság az, hogy a teológia melegteológiává való átalakítása („fejlődés”) teljes tévedés. A melegmozgalom által favorizált teológusok pedig nem csak itthon, hanem az egész katolikus egyházban, és a legtöbb hagyományos teológiával rendelkező felekezetben is marginálisak. Lehet, hogy a melegmozgalmon belül dédelgetik őket, és nekik ez tűnik a fősodornak, de ez szemfényvesztés.
Kérdés, hogy a sokféleképp az mégis mennyi, és mi szükség akkor Biblia-kutatásra és -értelmezésre, ha amúgy mindegy, hogyan értelmezzük. A Biblia sokféleképp való értelmezésének hangoztatása a melegmozgalmárok részéről a saját fájuk maguk alatt való kivágását jelenti, hiszen ekkor a hagyományos értelmezés is lehet érvényes, miközben egyébként az ő céljuk az lenne, hogy egyedül a progresszív értelmezés legyen meghatározó, és a hagyományos értelmezést a sokszínűség jegyében diplomatikusan fogalmazva elavultnak tartják.
A katolikus egyház a maga részéről épp azért tart egy tanítóhivatalt, hogy legyen a Bibliának egy központi értelmezése. Ezt az értelmezést pedig meghatározza a szenthagyomány és a természettörvény. A katolikus teológiának és erkölcstannak sosem volt kizárólagos forrása a Biblia. A bárhogy való újraértelmezéseknek pedig a szenthagyomány szab határt.
Hadd ajánljak rögtön két vékony kötetecskét a témában attól az amerikai Chad Ripperger atyától, akire nehezen lehetne mondani, hogy teológiai felfogását visszafelé befolyásolta volna a szocializmus: Magisterial Authority (2014); és The Binding Force of Tradition (2013). (Ripperger atya fő, doktori munkája egyébként pszichológiai jellegű – Introduction to the Science of Mental Health, 2013 –; ő maga egy ideig a tulsai római katolikus egyházmegye kinevezett exorcistája volt; ezt csak azért említem meg, mert ez a téma is szóba került az HVG-interjúban egy heherészés erejéig.)
Elhiszem, hogy a kortárs teológiai irányzatok között ott vannak a progresszív irányzatok is, ám tőlünk nyugatra a hagyományos teológia is virágzik. A progresszív teológiák pedig viszonylag marginálisak, egyes szűk körök dédelgetett gondolati konstrukciói. A hvg-s interjúban emlegetett Marco Derks pedig abból a Hollandiából származik, ahol a haladó teológia elintézte, hogy alig járjon valaki templomba. Ha gyümölcséről ismerszik meg a fa, akkor a haladó teológia mehet az emésztőbe, Marco Derks-estül, mindenestül.
A melegteológia tévedései
Hiába volt és van azonban a melegteológiának számos advokátora, például John Boswell vagy itthon Birtalan Balázs, az ő érvelésük meglehetősen problematikus. Rájuk azonban válaszok is születtek, nem csak katolikus, de protestáns részről is. Például ott van Robert Gagnon presbiteriánus teológus 2001-es könyve, a The Bible and Homosexual Practice: Texts and Hermeneutics, ami nagyjából a melegmozgalom összes érvét cáfolja a Bibliával kapcsolatban, részletesen végigvéve mind az Ószövetségre, mind az Újszövetségre, mind a Biblia egészére, koherenciájára vonatkozó érveket. Mindezen most nincs időnk végigszaladni, könyvemben azonban van egy erről szóló fejezet.
Attól még, hogy valamiről nincs szó a Bibliában, nem gondolkodhatunk róla akárhogy.
Mit mondott Jézus a homoszexualitásról? „A válasz egyszerű. Jézus nem mondott semmit. Egy árva szót sem. Semmit! Jézust jobban érdekelte a szeretet!” – fogalmaz egy bizonyos Troy Perry. E logika szerint ha Jézus nem hangsúlyozott valamit, akkor az az ügy számára mellékes volt; amiről nem beszélt, arról nem is volt véleménye, tanítása. Azonban
– ennek nyomán azonban nem lenne bölcs dolog azt gondolni, hogy morálisan semlegesnek vagy egyenesen megengedhetőnek tartotta volna az ilyesmit.
Gagnonnal azt mondhatjuk: a Szentírás egésze arról tanúskodik, hogy Isten férfinak és nőnek teremtette az embert. A homoszexuális cselekedetek a Bibliában éppen a teremtés rendje megszegésének szimbólumai, minthogy azt a legalapvetőbb szinten veszik semmibe: az élet továbbadására is hivatott férfi-nő antropológiai-anatómiai-pszichológiai komplementaritás figyelmen kívül hagyásával. Ahhoz, hogy a Bibliából kiolvassuk a homoszexualitás bármilyen, búvópatakszerűen meghúzódó elfogadását, Gagnon szavaival „önkényes, gnosztikus exegézisre” van szükség.
Intellektuális sátánizmus
A Jézus transznemű értelmezhetősége kapcsán emlegetett queer-elmélet a Jacques Derrida-féle dekonstrukció folytatása. Annamarie Jagose új-zélandi gender-ideológus szerint a queer-elmélet a „potenciálisan végtelen számú nem-normatív szubjektum-pozíció találkozási pontja”, aminek „nem érdeke, hogy megszilárdítsa a helyzetét, vagy akárcsak stabilizálja magát”; a queer-elmélet „az identitás kritikája”. Judith Butler szerint „a queer normalizálódása annak szomorú végét jelentené”. A „queer-identifikációnak” „örökké mozgásban van a mezője”. A queer lényege „a lehetőségek zónája, egy jelenben soha ki nem fejeződő potencialitás”.
Nos, már ebből látszik, hogy
Ha azonban komolyan vesszük, két eset lehetséges: vagy elhisszük, hogy ők ezt elhiszik; vagy szemfényvesztésnek tekintjük az egészet. Ha elhisszük, hogy a dekonstrukcionisták és queerelmélet-gyártók elhiszik, amit mondanak, akkor John M. Ellis amerikai irodalomprofesszornak van igaza, aki a dekonstrukció ellen írt munkájában (Against Deconstruction) rámutat arra, hogy a dekonstrukció azon álláspontja, miszerint minden értelmezés azonos értékű (vagy minden értelmezés félreértelmezés), gyakorlatilag önellentmondásos; másrészt arra, hogy amiben a dekonstrukció új, abban téved, amiben igaza van, ahhoz pedig nincs szükség dekonstrukcióra.
Ha inkább szemfényvesztésnek tartjuk az egész jelenséget, akkor pedig Roger Scrutonnal érthetünk egyet (Modern Culture): itt egy törzsi vallásról van szó, aminek szómágiája van, és követői, a dekonstrukcionisták és queerelmélet-követők egy bálványimádó törzset alkotnak. Minthogy Derrida igen pozitíve ír a Semmiről, ez egy olyan törzs, aminek a gondolkodásában „a tagadás összeállt a hatalommal és az értelemmel annak érdekében, hogy a hiányt tegyék meg a mindent átfogó jelenlétté. Ez, röviden, a Gonosz birodalma” .
Lefordítom: a posztmodern radikális ágaként üzemelő
dekonstrukció és nyomában a queer-elmélet nemes egyszerűséggel intellektuális sátánizmus.
Ezt pedig paradox módon, a saját felfogásuk szerint kénytelenek egyenrangú értelmezésként elfogadni. Csak kéne oda egy Chad Ripperger – nem teológusi minőségben.
Kuzmányi azt részletezi, hogy mennyi idő, energia, jóakarat és pénz ment rá a Notre-Dame új liturgikus berendezéseire. Ez szép. De ettől még a végeredmény kiábrándító.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Notre-Dame új oltára, a miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus újabb kudarca. Szilvay Gergely írása.
Végül sikerült megfékezni a támadókat.
Sérelmezik: diszkriminatív a házelnök teremfoglalási gyakorlata.
Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki nem azonos Laár András Jézus nevű jógijával. Vizvári Soma írása.
Egy 10 milliós ország vezetője közvetítő szerepet játszik Amerika és Oroszország között, békemissziója hozzájárul az ukrajnai helyzet rendezéséhez: ez kulcsállami szerep.
Az AI, amely képes deep fake-eket generálni, az igazi tartalmat megkülönböztethetetlenné teszi a hamistól, ezzel erodálva a közbizalmat és súlyosbítva az igazság válságát.
