Mandiner: Díjazzuk a példaképeket!

Idén rákapcsolt a Mandiner: sikeres új műsorok, bővülő csapat, közönségtalálkozók és telt házas rendezvények, hírlevelek, erőteljesebb közösségimédia-jelenlét és megújuló nyomtatott lap. Mindezek közepette szerkesztőségünk arra jutott, elsődleges feladatunkhoz kapcsolódóan, miszerint a magyar közéletben a konzervatív értékeknek erős, világos és hiteles hangot adjunk, itt az ideje, hogy külön is elismerjük az esztendő kiemelkedő teljesítményeit. Olyan személyiségeket és vállalkozásokat jutalmaztunk, akik és amelyek teljesítményükkel gazdagítják közösségünket, kultúránkat, sportéletünket, sikeres vállalkozásukkal erősítik gazdaságunkat. Az idén alapított Mandiner Díjat hagyományteremtő jelleggel indítottuk útjára, az elismeréseket évente osztjuk ki. 

A Mandiner közössége ugyanis fontosnak tartja a példamutatást, azt, hogy a jobboldal és a nemzet nagyjait méltassuk, úttörő módon, hűséges olvasóinkkal és követőinkkel együttműködve. Tizenkét kategóriában kértük a nyilvánosságot, hogy jelöljön, s mintegy ezer ajánlás érkezett. Ezekből kategóriánként tíz nevezést választott ki egy szakmai bizottság Szalai Zoltán, lapunk főszerkesztője, Kereki Gergő, a Mandiner Novum Zrt. vezérigazgatója, Varga Judit korábbi igazságügyi miniszter, Kudlik Júlia volt műsorvezető, Kemény Dénes vízilabdaedző és Stumpf István egykori alkotmánybíró részvételével. 

Az év magyar közéleti személyisége, az év külföldi közéleti személyisége, az év magyar újságírója, az év külföldi újságírója, az év elemzője, az év műsorvezetője, az év véleményformálója, az év férfi sportolója, az év női sportolója, az év kulturális személyisége, az év legdinamikusabban fejlődő kis- vagy középvállalkozása, valamint az év legdinamikusabban fejlődő nagyvállalkozása kategóriában vártuk a szavazatokat a jelöltekre. Több mint 40 ezer olvasónk voksa alapján hirdettünk nyerteseket, s adtuk át az egyedi tervezésű elismeréseket az első, nagyszabású Mandiner Díj- átadón, amelyet e lapszámunk megjelenése előtt egy nappal tartottunk a Várkert Bazárban Orbán Viktor miniszterelnök fővédnökségével. 

A következő oldalakon díjazottainkról olvashatnak portrét, velük készült korábbi interjúkból részleteket, valamint gondolatokat arról, mit jelent nekik az elismerés. Az első Mandiner díjasoknak szívből gratulálunk, olvasóinknak pedig köszönjük az együttműködést!

Legyen bátorságunk repülni 

A díjszobor elkészítése kifejezetten összetett munka volt, és nagy öröm, hogy így sikerült megvalósítani – mondja Szentimrey Gábor, a Magyar Ékszer társvezetője, a Mandiner Díj szobrocskáját kivitelező csapat koordinátora. 

Hogyan született meg a szobrocska koncepciója? 

Garay Nagy Norbert tervei alapján Zaka Stefi álmodta meg 3D-s formában. 3D-s nyomtatási technológiával készítettük a szobrot: először egy printelt modellt hoztunk létre, majd abból készült el a fémöntvény. 

Mit szerettek volna kifejezni a szobor alakjával, anyagával, színeivel? 

A szobor anyaga a jelenkor egyik legjobb önthető bronzötvözete, úgynevezett szilíciumbronz. Ez egy nemes, magas réztartalmú anyag, amelyet 22 karátos arannyal aranyoztunk. A talapzat gránitból készült. A forma üzenete pedig a repülés: azt szerettük volna kifejezni, hogy merjünk elrugaszkodni, hogy legyen bátorságunk repülni. 

Mi volt a legnagyobb kihívás? 

Őszintén? Az egész szobor. (Nevet) Mi alapvetően ékszerészek vagyunk, és készítünk ugyan plasztikákat is, ilyen méretű és felületű darabbal korábban nem dolgoztunk. Megkerestünk egy öntőcéget, de az elutasított, hogy ezt nem tudja elkészíteni. Ekkor döntöttük el, hogy meg- csináljuk mi magunk. Egy baráti cég, az Admasys Kft. segített nekünk a nyomtatásban. A modell héjszerkezetes – azaz belül üreges –, több darabból áll, amelyet össze kellett hegesztenünk. Bonyolult folyamat volt, de így sikerült elkerülni, hogy egy több tíz millió forintos öntőszerszámra legyen szükség. 

Mennyi szobrot kellett elkészíteni, hogy meglegyen a tizenkét megfelelő darab? 

Körülbelül harmincat öntöttünk. Sok nem sikerült jól, mert az öntés mindig kicsit „mágikus” folyamat: egy csokron belül van, amelyik tökéletes lesz, egy másik meg nem. A fémben örvénylések, turbulenciák keletkezhetnek, az anyag 1100 fokon úgy viselkedik, ahogy akar. Elnyelhet gázokat, hibásan ülhet meg – és mivel zárt térben zajlik a folyamat, nem látni, melyik lesz jó. 

Hányan dolgoztak a szobrokon? 

Stefi felelt a 3D-s modellezésért és nyomtatásért, mellette a műhelyben hárman dolgoztunk rajta: a kollégám és unokatestvérem, Havrilla Márton, a kolléganőnk, Kerdi Ivett és én. Köszönettel tartozunk még a Caster Bronz Kft.-nek is, valamint a Metris 3D nyomdának a csodás díszdobozokért. Az aranyozást is mi végeztük, saját technológiával. Ebben van már rutinunk, hiszen sok egyházi munkánk van: restauráltunk a Mátyás-templomban, a csornai apátságban, és mi készítettük a pápalátogatásra a Szent István-szobrot is. 

Ékszerészként mennyire természetes, hogy ilyen jellegű munkákat is vállalnak, például plasztikák készítését vagy restaurálást? 

Ezt az élet hozta. Körülbelül húsz éve kaptam egy ereklyetartót a Mátyás-templomból, amelynek a javítását senki nem vállalta. Megcsináltam, és onnantól kezdve sorra jöttek az egyházi megrendelések. Izgalmas, szeretem ezt a területet. A szobrok restaurálása, patinázása, az eredeti színek visszaállítása mind olyan feladat, amelyben évről évre fejlődtünk. A mostani díjszobor szerintem ennek a csúcsa: kifejezetten összetett munka volt, és nagy öröm, hogy így sikerült megvalósítani.

Az Év Magyar Közéleti Személyisége: Kapu Tibor

Emlékszem a pillanatra. Miamiban voltunk egy beszélgetésen, amerikai tanulmányutunk egyik állomásán, amikor jött a hír: lehet menni Houstonba interjúzni Kapu Tiborral. A dolog nagyjából úgy zajlott, mint amikor itthonról ötletel az ember, milyen nagyfiúk legyenek a következő műsor vendégei. Itthonról, és nem az Egyesült Államokból. A lehetőség azonban éppoly természetességgel született és valósult meg, amilyen természetes maga Kapu Tibor. 

Egy kisebb csapat levált, és irány Houston! Az ember fiában előtolulnak gyermekkori és kamaszkori sci-fi-élményei Kubrick 2001: Űrodüsszeiájától a Földi űrutazáson át az Apolló 13-ig. Az nem lehet, hogy ez megtörtént! Megtörtént, hogy egy magyar felment, majd lejött, én meg odamegyek elsőként hozzá. Széles mosollyal fogad. Határozott ember. Nincs tudós-, se szuperhősattitűd. Két vidéki srác találkozik. Úgy beszél kamera előtt, ahogy anélkül. 

Szívvel, természetességgel és magától értetődően. 

Nézem a forgatás alatt. Feltettem épp egy kérdést, hallom, ahogy megválaszolja, de nem tudom, mit mond. Annyit érzékelek az egészből, hogy derűvel mondja. Olyan földöntúli derűvel, ami ez esetben lehetséges, hogy tényleg a Földön túlról jött. Amikor Matthew McConaughey visszatér szeretteihez a Csillagok közöttben, és az utazás földi időben mérve évtizedeket emésztett fel, olyan tudással jön vissza, olyan látással, érzékeléssel, amilyennek mi nem lehetünk a birtokában Rakamazon vagy a XVI. kerületben. Ahhoz ezt az egész vircsaftot, ezt az amúgy megmosolyogtató, magunkat szétforgácsoló küzdést és könyöklést felülről kellett lássa. És ami itt lent mókuskerék, dagonya és állandó viták sokasága, az fentről az emberiség és talán az egész univerzum csodája. 

Hiszem, hogy Tibi természete optimista volt a felszállás előtt is, de amit onnan fentről visszahozott, azáltal valahol az emberi jóság hírnöke is lett. És most azzal a küldetéssel rója majd iskoláinkat, hogy gyermekeinknek, unokáinknak elmeséljen egy történetet. Egy történetet kicsinységről és nagyságról, nemzetköziségről és nemzetről, romboló és építő emberről. Kapu Tibor nem is lehet más, mint ami a neve: Kapu. Ahogy a Csillagkapu című filmben egy átjárón keresztül kerülhetünk egy másik világba, úgy juthatnak el Tiboron, azaz a mi Kapunkon keresztül a következő nemzedékek egészen másfajta álmokba, s térhetnek onnan vissza egy jobb világ reményében. Nem beszélve arról, hogy a mi Kapunkon keresztül érkezett meg Magyarország végérvényesen a 21. századba.

Az Év Külföldi Személyisége: Karol Nawrocki

Karol Nawrockit fontos esemény köti lapunkhoz: júniusban 

Akkor kifejezetten kemény kijelentéseket tett: nem támogatja Ukrajna belépését az Európai Unióba, s elkötelezte magát amellett, hogy „ne csak a katonai együttműködésünket folytassuk a bukaresti kilencekkel, de társadalmi, gazdasági és kulturális kapcsolatainkat is építsük a visegrádi csoporton belül”, sőt V4-es találkozó megrendezését ígérte. Beszélt arról is, hogy Donald Tusk miniszterelnökségének időszaka eddig „nem volt túl jó Lengyelország számára”, így aztán oda fog figyelni a lengyel állami szervekre, a lengyel közpénzügyekre. Bírálta az Európai Uniót is azért, mert semmit nem tett Tuskék súlyos jogállamisági kihágásai ügyében. „Sok-sok jelenségre, amit az elmúlt két évben megfigyeltünk, az Európai Uniónak, az európai elitnek reagálnia kellett volna, de csendben maradt a jogállamsértések kapcsán” – fogalmazott a Mandinernek Nawrocki. 

Az augusztus 6-án hivatalba lépő elnök Gdańskban született 1983-ban, szülővárosa egyetemén szerzett történészdiplomát, majd 2013-ban doktorátust is a Lengyel Népköztársaság antikommunista erőinek tevékenységéről szóló disszertációjával. 2009-től a 20. századi lengyel történelemmel foglalkozó Nemzeti Emlékezet Intézeténél (IPN) dolgozott – ez a hazai Nemzeti Emlékezet Bizottságának felel meg –, majd 2017-ben hazatért Gdańskba a Második Világháború Múzeumát vezetni, 2021-től elnökké választásáig pedig az IPN vezetőjeként dolgozott. IPN-es munkájáért, amelyben konzekvens, hiteles antikommunista hangot ütött meg, számos elismerést kapott. 

Tavaly novemberben fogadta el az egy évvel korábban a kormányzás lehetőségét, majd a 2024-es EP-választáson a legnagyobb párt státuszát is elvesztő, válságban lévő Jog és Igazságosság (PiS) felkérését az államfőjelöltségre. Mocskos kampánnyal kellett szembesülnie, hiszen a Tuskék uralma alatt álló lengyel közmédia ferdítésekkel, hazugságokkal igyekezett befeketíteni – többek között azzal vádolta, hogy prostituáltakat futtatott, és kisemmizett egy idős embert. Az elnökválasztás június 1-jén tartott második fordulóját 50,89 százalékkal megnyerte, ezzel folytatni tudta azt, ami Andrzej Dudával kezdődött, hogy a PiS egy pártfüggetlen tudósember jelölésével túl tudott nyúlni saját választói bázisán, és képes volt megszerezni jelöltjével a választók abszolút többségének támogatását. Karol Nawrocki megválasztása az első jele annak, hogy a lengyeleknek kezd elegük lenni Donald Tuskék brüsszelita, a politikai szabadságot korlátozó vezetéséből, s a PiS és a tőle jobbra álló erők 2027-ben együtt a kormánytöbbség megszerzésére is képesek lehetnek.

Az Év Külföldi Újságírója: Tucker Carlson

Az 1990-es évek óta publicista, korai írásai megjelentek a konzervatív The Weekly Standard periodikától a Talk bulvárlapon át az Esquire, Slate, New York és Reader’s Digest magazinokig, továbbá a The New York Times vasárnapi különszámában, a The Daily Beasten és a The Wall Street Journalben. 2000-től a CNN műsorvezetője volt, 2004–2005-ben a közszolgálati PBS-en és az MSNBC-n is vezetett műsort. 2010 és 2020 között a The Daily Caller főszerkesztője volt, de 2009-től rendszeresen szerepelt a Fox Newson, ahol 2016 és 2023 között vezette a Tucker Carlson Tonightot, az USA akkoriban legnézettebb politikai tévéműsorát. A Foxnál azonban a 2021-es választás elcsalásával kapcsolatos markáns – és a bíróságon megalapozatlannak talált – véleménye miatt 2023 után nem volt maradása, ekkor döntött úgy, hogy saját platformján és az X-en készíti tovább óriási elérésű műsorait. 

Carlsonnal kétszer is lehetőségünk nyílt interjúzni: első magyarországi látogatásakor, 2021 augusztusában, amikor egy hétig Magyarországról jelentkezett az akkor még a Fox Newson futó Tucker Carlson Tonight, valamint 2023 augusztusában, amikor az MCC Feszt fő előadójaként és már az X-en publikáló, független újságíróként érkezett hazánkba. 

Lapunknak 2021-ben arról beszélt, hogy szerinte Orbán Viktor Soros Györggyel és az ő ngo-hadseregével szemben védi a demokráciát. Krédóját úgy fogalmazta meg: „Szeretem a családomat, az országot, amelyben felnőttem, és hiszek a szólásszabadságban, a lelkiismereti szabadságban. Nincsenek bonyolult gondolataim semmiről.” Akkor még nem sikerült eltalálnia, hogy Donald Trump újra indul majd az Egyesült Államok elnöki székéért, és abban sem volt biztos, hogy a szerinte enervált republikánusok egyáltalán képesek győzni. Amikor 2023-ban megint találkoztunk, mélyen megérintette az orosz–ukrán háború és annak nyugati félrekezelése. „Ukránok százezrei haltak meg, milliók menekültek el, a szemünk előtt pusztítják el a nemzetet. De ez nem érdekli őket. Hogy van bárkinek mersze kiállni a színpadra és azt mondani: Putyin Hitler, Zelenszkij Churchill, mi pedig a fény oldalán állunk? Akik a nemes ukrán népről papolnak, most végignézik Ukrajna teljes elpusztítását. Sőt, ők okozták. Erőltethették volna a békét, de nem tették. Odaküldték Boris Johnsont, ezt a nevetséges lakájt, hogy mondja el, nem lesznek béketárgyalások. Volodimir Zelenszkij tudja, ha ezzel próbálkozik, neki vége. Ez a Biden-kormány bűne. Ők akarták, ők nyújtották el, száz százalékig az ő saruk. Gyalázat!” – fogalmazott.

Az Év Újságírója: Bayer Zsolt

Címlapinterjúk, podcastek, telt házas Mandiner-estek, karácsonyi novella – Bayer Zsolt nemcsak kolléga, évek óta lapunk egyik állandó szereplője is. Megkérdeztük, mit szól az olvasói elismeréshez.

Mit jelentenek neked a díjak? 

Sokat jelentenek, szerintem hazudik, aki úgy tesz, mintha nem érdekelnék. Kaptam már néhány díjat, és mindegyiknek nagyon örültem. Ennek pedig azért örülök elsősorban, mert az olvasóktól kaptam. És mi lehet ennél fontosabb? 

Mennyire él az elismerés kultúrája a konzervatív oldalon? 

Úgy gondolom, egyre jobban, de még mindig le vagyunk maradva a ballibsikhez képest. 

Mennyire összetartó és erős most a jobboldal? 

Nagyon, és ahogy látom, egyre jobban. Ahogy közeledik a választás, és egyre jobban eszét veszti a világ, úgy válik egyre erősebbé a normalitás – vagyis a jobboldal – összetartása, és nő az ereje. Ez pedig nem más, mint puszta túlélési ösztön. 

Mit gondolsz a közbeszéd állapotáról, illetve a választás kimeneteléről? Milyen kampányra számítasz? 

Én mint a ballibsik szerint a közbeszéd első számú megrontója annyit mondanék, hogy tíz éve annak az oldalnak egyetlen politikai innovációja volt és van: O1G. És még ezt sem saját maga találta ki, hanem egy mentálisan leépült árulótól lopta el. És ők panaszkodnak a közbeszéd állapota miatt! Mert az a meggyőződésük, hogy nekik mindent lehet, nekünk viszont semmit. Hát hadd idézzek egy klasszikust: „Egy lószart, mama!” A választási esélyeink jók, meggyőződésem, hogy 2026-ban folytatjuk a kormányzást. Ugyanis csak így van esélyünk túlélni. Milyen kampányra számítok? Rettenetesre, soha nem látott aljasságokra, ocsmányságokra, vagyis „magyarpéterkedésre” és „444-eskedésre”. De viselnünk, tűrnünk kell, s a végén győzni fogunk. Ez a karmánk. És ez a hazánk elsőrendű érdeke.

Az Év Kulturális Személyisége: Kovács Ákos

Egy kitartóan, konokul saját útját járó alkotó, akinek a munkássága és színpadi jelenléte egyidős a rendszerváltozással; dalai pedig egy egész (vagy több) nemzedék számára jelentik az eltelt évtizedek magyarországi közérzetének – és közéletének – aláfestő zenéjét. Ákos messziről indult, és messzire jutott: Pest-belvárosi polgárcsaládból a nyolcvanas évek végi szintetizátoros popzenei szcénába, fel a világot jelentő deszkákra. A rendszerváltás éve már országos sztárként találta a fiatal srácot: az Induljon a banzáj! máig időutazás 1989-be, az akkori életérzésbe, különösen Ákos nemzedékének. 

A Bonanza Banzai sikerei után jött a szólókarrier, amelyet azóta is kitartóan folytat – úgy, hogy a magyar popzenei közeg nagy részében mindvégig kívülállónak számított. Ákos a kívülállóságot daccá és kreativitássá fordította: az őt kitartóan követő rajongóinak dalolt újra meg újra, saját zenei, lírai és színpadi karaktereit alakítgatta évről évre, lemezről lemezre. A kétezres évektől pedig egyre inkább a rendszerváltozás utáni, mondjuk így, „ellenkultúra” ellenzőinek, a magyar konzervatív, jobboldali kulturális hátországnak lett az egyik arca. 

Közéleti nézeteit mindig is büszkén és bátran vallotta, de mint érzékeny alkotó és színpadi ember, azt sem akarta, hogy ráégjen ez a szerep. A kétezres években is folytatta lemezei kiadását, az új produkciók mellett régebbi alkotásainak újragondolt előadását, továbbra is a saját egyedi, popzenei aklokon kívüli, szabad útját járva. Nemzedékében, de úgy általában a magyar könnyűzenei szcénában nincs vetélytársa, nincsen más hasonló kaliberű és karakterű előadó és alkotó, és ott van mögötte már több mint harmincévnyi siker és rivaldafény. Sok hazai és külföldi popsztár mire ide eljut, már tökéletesen elvan önnön fénykorának félhomályos árnyékában vagy egyre kínosabb önismétlésében. Ákos ellenben manapság is igyekszik megújulni s közben a korszellemet faggatni. 

Így tett legutóbbi albumán, a Metropolison is. A dupla lemezes kiadvány dalai már nem egy fiatalember zsengéi szabadságról, szerelemről és az előtte álló életről. Ezek már életközepi vallomások az életközeli töprengésekről, a személyes létről és a minket körülvevő korszakról, ami maga a jövő, ahogy azt (rém)álmainkban még az ezredforduló előtt elképzeltük. Hol rockosabbra, hol elektronikusabbra hangszerelt dalaitól nem leszünk felhőtlenül vidámak, inkább elgondolkodtatnak minket, hol járunk és hova tartunk. Magánéletünkben, közösségeinkben, világszinten egyaránt. 

„A sors úgy hozta, hogy a zenei műfajban lettem a legismertebb, de leginkább krónikásnak érzem magam, adatközlőnek, történetmesélőnek, mint annak idején Tinódi Lantos Sebestyén. Számomra a zene csak eszköz, hogy a mondandómat eljuttathassam másokhoz. A belső nyughatatlanság, vibrálás, kíváncsiság eleve nem hagyott le­ragadni egyetlen stílusnál vagy formánál, régóta vannak színházi estjeim is, írtam verseket, novellákat, rendeztem kisjátékfilmet. Az alkotás, a megnyilvánulás vágya mindig is bennem feszült, hogy ez milyen műfajjal tör a felszínre, majdnem mindegy” – vallotta meg Ákos a tavalyi, Útravaló című nyári magazinba készült nagyinterjúnkban. 

És közben föl-fölfelé is néznie, ihletért, kérdésekért és válaszokért. Olvasóink ezért választották őt az év kulturális személyiségének.

Az Év Műsorvezetője: Mészáros Nóra

Nem készült a pályára, korábban elképzelhetetlennek tartotta, hogy a médiában dolgozzon. Aztán mégis a Pesti TV-nél kötött ki, ahol elmondása szerint a gyakorlatban tanulta meg a szakmát. Majd a köztelevízióban és a Hír TV-ben folytatta, utóbbin futó, Komment című műsorával hidat szeretne építeni a politikai oldalak között – de közben maga is megkapja a „propagandista” bélyeget. A Hotel Lentulai vendégeként arról beszélt nemrég, hogy szerinte a médiában dolgozók felelőssége óriási, mert „amit elhallgatunk vagy torzítunk, az visszaüt a társadalomra”. 

Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy megnyerted a díjat? Miért fontos egy ilyen elismerés, és az, hogy nőként nyerted el? 

Hálás vagyok a nézőknek, és örülök, hogy bebizonyítottam, a kemény munka meghozza a gyümölcsét. Alázattal, szorgalommal, kitartással, a kollégáim és a nézők tiszteletével el lehet jutni a csúcsra. A legjobbkor jött a szívemnek, a lelkemnek. Boldog vagyok, hogy visszacsatolást kaptam arra, hogy amit és ahogy csinálok, azt szeretik, az megéri, és szükség van rá. Egy műsor – sugározzuk akár a tévére, akár online platformokra – a nézőknek készül. Azért dolgozom, hogy ők könnyen fogyaszthatóan, érdekesen tálalva, humorral és fesztelen stílusban információhoz jussanak. A legmagasabb érdemnek élem meg, hogy egy ilyen elismeréssel díjazzák és köszönik meg. Ebben nincsen részrehajlás, nincsen hátszél, csak az a kapocs, amit velük sikerült kialakítanom. 

Az Év Elemzője: Nógrádi György

Nógrádi György olyan személyiség a magyar elemzői világában, aki nem csupán mély szakmai tudással, hanem emberközeli hitelességgel is bír. Közgazdász, egyetemi tanár és a hadtudományok kandidátusa, hosszú évtizedek óta formálja a közbeszédet frappáns elemzéseivel és stratégiai mélységeket bemutató beszédeivel. Előadásai, televíziós, rádiós és írott elemzései során mindig is arra törekedett, hogy a legnehezebb geopolitikai kérdéseket is közérthetően, de kellően árnyaltan világítsa meg. Legyen szó fegyverkereskedelemről, migrációról, Európa biztonsági helyzetéről vagy nagyhatalmi játszmákról, nem riad vissza attól, hogy bonyolult összefüggésekbe vezesse hallgatóit. Spontán és közvetlen előadói stílusa, poénokkal tűzdelt magyarázatai mindenki által érthetők, és komplex válságokat bont ki úgy, hogy cseppet sem veszít a komolyságából. A hazai és külhoni hallgatóság mellett nemzetközi színtéren is jelen van. Előadásai telt házasak, szakértők, politikusok éppúgy kíváncsiak a véleményére, mint az átlag érdeklődők. Platformtól függetlenül évtizedek óta a leghíresebb és legkeresettebb külpolitikai elemző. Személyisége inspiráló: következetes, de nem dogmatikus, bátor, de nem meggondolatlan. Elemzéseiben nem üres retorikát használ, mindig az általa vélt igazat szólja, akkor is, ha az nem éppen szép, vagy nem kecsegtet kedvező kilátásokkal – mégsem hagyja, hogy a pesszimizmus uralja a gondolkodását, humorával a kőkemény történéseket is megérthetővé, feldolgozhatóvá teszi. Bár a világ veszélyeiről beszél, a reményt, a hitet adja tovább hallgatóinak. Karaktere nem színpadi produkció, személyisége magánemberként is lenyűgöző, olyasvalaki, akiben meg lehet bízni: mert ért, mert érthetően beszél, és mert igazán törődik azzal, hogy mi történik körülöttünk – legyen az hazai külpolitika, európai vagy globális kihívás. Számos sikerkönyv szerzője, 

aki bármilyen bonyolult világpolitikai történést elmagyaráz három pontban.

Az Év Véleményformálója: Bohár Dániel

A Megafon riporterét és véleményvezérét fiatal kora ellenére már több mint tizenöt éve látjuk a képernyőn, ahogy mikrofonnal a kezében igyekszik szóra bírni a közélet szereplőit. Előtte nincs lehetetlen, és egyenesen élvezi az ellentábor támadásait.

Mit szóltál a jelöléshez? 

Óriási megtiszteltetés volt, hogy bekerültem a tíz legjobb véleményvezér közé az olvasók, a nézők jóvoltából. Hálás vagyok nekik! 

Milyen pillanatot emelnél ki a pályafutásodból? 

Nem könnyű kiemelni egy meghatározó pillanatot. A pályámat tizenöt évvel ezelőtt kezdtem a Hír TV-ben. Vannak riportok, amelyekre úgy tekintek vissza, mint az életem egy fontos állomására. Számomra kiemelt téma a migráció, s azért foglalkozom vele többet, mert a jövőnket nagyban meghatározó kérdés. A migrációval kapcsolatban készítettem olyan összetett, sok munkát igénylő riportokat, amelyekre büszkeséggel tekintek vissza. De akik ismernek engem, azoknak először jellemzően az ugrik be, hogy miként szoktam kérdezni, néha üldözni a politikusokat. Jóformán nincs olyan szereplője a magyar közéletnek, akivel ne készült volna interjúm. Ezekre is örömmel gondolok, még akkor is, ha némelyik kissé szürreálisra sikeredett, nem mindennapi élményt nyújtott. 

Mikor vált belőled influenszer? 

Ez is egy folyamat volt. Amikor még „klasszikus” tévés riporter voltam, már akkor számos videót feltöltöttem a munkámról a műsorom oldalára. Több mint tíz évvel ezelőtt ez még nem volt megszokott dolog, alig páran akadtunk, akik tartalmakat töltöttek fel, jellemzően a Facebookra. Az pedig, hogy csakis ezzel foglalkozom, úgy, hogy nem dolgozom hagyományos médiában, televízióban, 2022-től datálható. A Megafon megalakítása óta nagyot fordult a világ, ma már bárki lehet véleményvezér. Ez a korunk szépsége és kihívása egyben. 

Mi kell ahhoz, hogy valaki kiemelkedjen a sok megmondóember és hang közül? 

Véleményvezérnek lenni nehéz és összetett feladat. Az emberek, a közösségi médiát használók ugyanis azokat az influenszereket követik, akik valamilyen hatást váltanak ki belőlük. Azt, hogy valakiből hatást tudjál kiváltani, lehet gyakorolni, lehet rajta dolgozni, de alapvetően belőled kell fakadnia – mondhatni: erre születni kell. Azt látom, hogy én hatást váltok ki az emberekből, ezért követnek ilyen sokan, ezért kedvelnek vagy éppen nagyon nem kedvelnek. 

Hogy bírod a támadásokat? 

Nem bírni kell, hanem élvezni. Addig jó, ameddig támadnak, mert 

Az Év Női Sportolója: Ekler Luca

Kétszeres paralimpiai bajnok, hatszoros világ- és háromszoros Európa-bajnok, világcsúcstartó paraatléta. A második magyar sportoló, akit Laureus-díjra jelöltek. Emlékezetes világcsúccsal szerzett aranyérmet távolugrásban az Újdelhiben megrendezett paraatlétikai világbajnokságon. Arról mesélt lapunknak, hogyan élte meg 2025-öt.

Mennyire elégedett ezzel az évével? 

Nem indult zökkenőmentesen: szezon közben voltak hullámvölgyeim, talán több is, mint jó periódus, és érzésem szerint a versenyzés sem ment annyira jól. Többet vártam magamtól. Ebben sokszor a rendezésnek és az időjárásnak is volt szerepe, de a távolugrást tekintve sem állt össze a dolog. Ősszel, az indiai világbajnokságra való kiutazásunk után kezdtem érezni, hogy egyre jobb formában vagyok, az azt megelőző hónapok eredményeire azonban nem tudtam építeni. Ennek ellenére nem lehet panaszom a vébére. Kimondani is döbbenetes, hogy 2018 óta veretlen vagyok távolugrásban, ráadásul ezúttal összejött, amire régóta készültem: ismét világcsúccsal állhattam a dobogó tetejére. Örülök, hogy a világbajnokságon jött ki a csúcsformám. 

Ráadásul nem ez volt az egyetlen érme az indiai versenyről. 

Büszke vagyok a 100 méteres síkfutásban szerzett negyedik helyezésemre, majd zárásként 200 méteren bronzérmet nyertem egy rendkívül erős mezőnyben. Az előzmények után tényleg nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz a vébé vége. A folytatásban is azon leszek, hogy tovább javítsam a világcsúcsot távolugrásban, illetve a távlati céljaim között a 2028-as paralimpia lebeg. 

Meddig növelhető még a távolugrás jelenleg 591 centiméteres világcsúcsa? 

Ahogy közelítünk a teljesítőképességem határához, egyre nehezebb dolgom van. Tizenkét éves korom óta versenyzek, ezért természetes, hogy egyre nehezebb időről időre megjavítani a csúcsaimat. Minden tizedmásodpercnek, minden centiméternek örülni kell. 

A fejlődéshez az összes apró részletnek, az étkezésnek, a regenerációnak, a pihenésnek össze kell állnia – mindenesetre úgy érzem, bennem van a 6 méter vagy még annál is több. 

Milyen rövid távú tervei vannak? 

Négy hete edzek, most jöttem vissza a pihenésből, és elkezdtem megalapozni a következő szezonomat. Sok mindent még nem tudok mondani, a tervek szerint az Európa-bajnokságra készülünk, de a részletek egyelőre nem ismeretesek. Elsősorban a májustól őszig tartó nyári periódusra koncentrálunk, de a világkupán is indulunk majd. A párizsi és az olomouci állomást nagyon várom, illetve a meghívásos versenyeken is igyekszem majd ott lenni.

Az Év Férfi Sportolója: Szoboszlai Dominik

Szoboszlai Zsolt hite az volt, hogy aki napi szinten többet ér a labdához, az hosszú távon felülmúlja a „tehetségesebb” társakat is. 

 – ez volt Dominik nevelésének alapja. A válogatott csapatkapitánya 2000-ben született Székes- fehérváron, hat és fél évesen kezdett futballozni a Videotonban, majd az édesapja által vezetett Főnix Gold labdarúgója lett. A 2015–2016-os idényt az MTK akadémiáján töltötte, de kevesebb mint egy év után visszatért a Főnixbe. 2016 nyarán szerződtette az osztrák Red Bull Salzburg, amely kezdetben a másodosztályban szereplő tartalékegyüttesében, a Lieferingben számított a játékára. A Salzburgban bajnoki mérkőzésen 2018 májusában mutatkozott be, majd alapemberévé vált a Bajnokok Ligája csoportkörébe is bejutó együttesnek. A 2019–2020-as évadban az osztrák bajnokság legjobb játékosának választották. A szintén a Red Bull-családhoz tartozó RB Leipzig 2021 januárjában 36 millió eurót fizetett érte, a lipcsei klubbal 2022-ben és 2023-ban is elhódította a német kupát. A támadófelfogású, sokoldalú középpályás 91 tétmérkőzésen lépett pályára a német egyesület színeiben, 20 gólt szerzett, és kiosztott 22 gólpasszt. 2023 nyarán 70 millió euróért a Liverpoolhoz igazolt, ezzel ő lett minden idők legdrágább magyar labdarúgója. 

Gyorsan alkalmazkodott új környezetéhez, olyannyira, hogy augusztusban megválasztották a hónap legjobb játékosának. Új klubjában az első gólját 2023 szeptemberében jegyezte, az Aston Villa elleni 3-0-s győzelem alkalmával. A 2023–2024-es évadot 45 meccsel és 7 góllal zárta, a Leicester City ellen szerzett találata elnyerte a hónap gólja címet. A ligakupa-győzelemben is fontos szerepet vállalt, jóllehet a döntőben sérülés miatt nem állhatott Jürgen Klopp rendelkezésére. A 2024–2025-ös bajnoki kiírásban már a 38 mérkőzésből 36-on lépett pályára az immár Arne Slot irányította gárdában, és érdemben hozzájárult a Mersey-parti egylet 20. élvonalbeli elsőségéhez. 

A 2025–2026-os idényt is figyelemre méltó formában kezdte: három pontot érő szabadrúgásgólja az Arsenal elleni rangadón bejárta a világot. Néhány héttel később az Atlético Madrid felett aratott Bajnokok Ligája-siker alkalmával játszotta 100. meccsét a klub színeiben. Augusztusban és októberben is őt választották meg a hónap legjobb liverpooli játékosának. 

Édesapja megfogalmazása szerint „nem a közértben vásárolta a rúgótechnikáját. Megfelelő alapokkal rendelkezett, ám több ezer rúgást tett bele saját maga – hol a falnál, hol az edzésen, hol a lábteniszpályán”. Nevelőegyesületében nem a fizikai erő vagy a gyorsaság számított elsődlegesen, hanem a labdával töltött idő, a technikai képzés és az önfegyelem. 

Szoboszlai Dominik a válogatottban 61 találkozón 16-szor volt eredményes, és 10 assziszt áll a neve mellett.  Négyszer is kiérdemelte már a Magyar Aranylabdát, továbbá kétszer megválasztották az év férfi sportolójának hazánkban. A november közepi, az írekkel szemben 3-2-re elbukott világbajnoki selejtezőt követően az mondta: imád magyarnak lenni, még akkor is, amikor az élet próbára teszi. „Egyszer minden részlet a helyére kerül majd, ezért dolgozunk újra és újra. Egy vb-vel tartozunk nektek és magunknak! A munka újra elkezdődött. Szeretlek, Magyarország!”

Az Év Nagyvállalata: Mol Nyrt.

„Szóval élsz, hogy meghalj egy másik nap?” – a huszon­három évvel ezelőtt bemutatott, Halj meg máskor című James Bond-filmben hangzik el ez a mondat, amely akár a Mol mottója is lehetne. Hiszen a társaság története a folyamatos túlélés mellett elért gyarapodás és bővülés, amelynek során igazi nagyvállalattá nőttünk. És közben még jól is éreztük magunkat. Példánk ugyanakkor önmagunkon túli üzenetet küld: azt, hogy egy nagyvállalat Magyarországról is lehet sikeres, és ennek előnyét mindannyian élvezzük. Hisz a Mol sikere az ország sikere. De azt is üzeni, hogy oda kell figyelni kevés nemzeti nagyvállalatunkra, nehogy kihaljanak, mert nélkülük esélyünk sincs. 

A Bruegel intézet tanulmánya szerint például egy ország gazdasági teljesítménye jól lemérhető az ott található sikeres nagyvállalatok számában. A dinamikusan növekvő országokban, ahol 3,5 százaléknál magasabb az átlagos gazdasági növekedés, kétszer annyi 500 millió dollárnál nagyobb árbevételű vállalat van, mint a kevésbé sikeresekben. A nagyvállalatok közvetlenül hozzájárulnak a GDP-hez – a Mol adja például a magyar GDP 1,5 százalékát (te jó ég, 70 Mol lefedné a teljes magyar gazdaságot!). Termelékenyebbek – kétszer annyira, mint kisebb testvéreik. Közvetlenül adnak munkát több ezer embernek, ráadásul magasabb bért tudnak fizetni nekik, közvetve pedig beszállítók ezreit foglalkoztatják. A nagyvállalatok csökkentik a munkanélküliséget, növelik a fogyasztói keresletet, adó- és járulékbevételeikkel jelentős szereplői a költségvetésnek és kiapadhatatlan forrásai az államnak (na, erről mi is sokat tudnánk mesélni). Innovatívabbak, többet fektetnek k+f-kutatásba, jobban tudnak alkalmazkodni a technológiaváltáshoz. És jelentős részt vállalnak a társadalom egyéb területeinek működtetésében. Ott vannak a válogatott mezén, a kórházakban és az egyetemi aulákban. Nagyvállalataink az életünk részét képezik. 

Van is mire büszkének lennünk: az idén 34 éves Mol igazi magyar multi lett: 25 ezer ember dolgozik nálunk 47 nemzetiségből. Három finomítónk, két petrolkémiai gyárunk, többtucatnyi bányászati projektünk van. 2400 töltőállomással és napi 1 millió tranzakcióval a régió egyik legnagyobb kereskedelmi lánca lettünk, másodpercenként másfél csésze kávét adunk el. Nagyok lettünk, nemzetköziek, 30 országban vagyunk jelen, mégis itthon vagyunk otthon. Kemény évek munkája során stabil alapot teremtettünk, és megyünk előre, hogy még nagyobbak, erősebbek legyünk. De ne gondolja senki, hogy ez magától értetődő dolog. Sokaknak kellett sokat tenni ezért – vállalaton belül és kívül is. 

A rendszerváltozáskor kis híja volt, hogy a vállalatcsoportot darabokra szedik és privatizálják. Az OMV és a Szurgutnyeftyegaz ellenséges átvételi kísérletekor pedig már a lét volt a tét: fennmarad-e a magyar olajipar. Nem kisebb gondokkal kell küzdenünk ma is, és ezerarcú veszély leselkedik ránk. Az erőltetett és végig nem gondolt európai klímavédelmi stratégiák számolnak rá iparágunkra, aminek következményeként az ipar lassan elhagyja a kontinenst. És ha nem figyelünk, az ukrajnai háború és az arra válaszként érkező központi szankciók adhatják fel ránk az utolsó kenetet. A helyzet súlyos, de nem reménytelen. Jó hír, hogy vannak, akik tudják, hogy az erős helyi nagyvállalatok képesek szuverenitást teremteni. És hogy a lokalitás érték. Vannak, akik megértik – határon innen és tengeren túl –, hogy a helyi sajátságokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, és hogy igenis számít, hogy Magyarország hol helyezkedik el a térképen. És vannak, akik még remélik, hogy a kelet–nyugati gazdasági kapcsolatok nem haltak meg, még menthetők – Európa boldogulása érdekében. 

Mi is ezek közé tartozunk. És azt gondoljuk, hogy bár sokszor leírtak minket (alkonyatiparág, dinoszaurusz, oroszbérenc – így csúfoltak), még mindig élünk, és holnap is itt leszünk, majd csak egy másik napon halunk meg. Soká éljenek hát a nemzet nagyvállalatai!

A szerző Hernádi Zsolt, elnök-vezérigazgató 

Az Év Kis- vagy Középvállalkozása: Erdélyi Szalon Könyvkiadó

A szépirodalmi és ismeretterjesztő könyvműhely a Wass Albert-hagyaték kizárólagos gondozója, s mások mellett Csoóri Sándor és Almásy László életművének kiadója. Fő profilja a cenzúrázott, elhallgatott szerzők és művek fel- kutatása és az ismeretlen alkotások megjelentetése, továbbá a magyar arisztokrata családok naplóinak, emlékiratainak közreadása. 

Olyan vállalkozásként tekintenek magukra, amely hidat épít múlt és jelen, hagyomány és modernitás között. Küldetésük, hogy megőrizzék és továbbadják mindazt, ami érték a magyar kultúrában – a történelmi hűségtől az irodalmi örökségig, az erdélyi magyar szellemi kincsektől a kortárs szerzőkig. Bátorságuk az értékvállalásban, következetességük a minőségben, elhivatottságuk a magyar szó szolgálatában példaértékű minden hazai vállalkozásnak. 

Mint lapunknak a kiadót alapító és működtető Kovács Attila Zoltán és Szepessy Kata elmondták: céljuk a nemzeti szempontból valamilyen módon jelentőséggel bíró, kiadatlan vagy kuriózumnak számító, illetve a rendszerváltozás előtt ideológiai okokból tiltott történelmi, irodalmi munkák, visszaemlékezések, levelezések széles körű megismertetése. Küldetésük a megtört nemzeti-polgári kánon bemutatása, hiszen az emberöltőnyi kommunista időszak szellemi pusztítása torzót hozott létre: a rendszer mindent megtett, hogy a magyar művelődéstörténet elszigetelődjön, állandó értékei ne legyenek nyilvánosak, és ne lehessen objektíven beszélni róluk. 

„Ez alapvető kulturális-nemzetpolitikai kérdés, nem csak könyvkiadói krédó: mi történt pontosan az utóbbi száz évben, kik és mit titkoltak el vagy hamisítottak meg az eltelt esztendők alatt? Mindehhez a nagy idők nagy tanúira lehet és kell hagyatkozni” – vallják. Ezt szolgálja a Wass Albert-életmű cenzúrázatlan, az eredeti írói szándékot tükröző kiadása vagy a világháborús civil és katonai visszaemlékezések egész sora, a Horthy-korszak történetei, a jeles vadászírók művei. A kommunizmus bűneinek feltárása is fontos misszió, ahogy a Habsburg-múlt ismeretlen szegmenseinek feltérképezésére is hangsúlyt fektet a kiadó, például Ferenc József Sisihez írt leveleinek vagy kiadatlan gyermekkori naplójának közlésével. 

A szalon vezetője Wass Albert angolul írt műveinek fordítója, a történész-irodalmár Kovács Attila Zoltán. Már negyedszázada kutatja a Kárpát-medence kiadatlan, ismeretlen vagy elhallgatott, cenzúrázott közművelődésének írásos hagyományát, s ez időszakban mintegy 1500 kiadvány jelent meg a nevével. A kiadó főbb sorozatai az említetteken kívül: Életrajzok, Hadtörténet, Erdély, A Gulag világa, Szabadkőművesség, Balatoni Értéktár.