Számít-e hogy hüllőről, madárról, emlősről beszélünk-e? Csak mert a pingvinek ugye még csak nem is emlősök, mint az ember. A nemváltásra példának újabban felhozott békák és egysejtűek meg aztán igazán távol állnak az embertől. Esetleg a fejleharapó sáskákkal is fogunk példálózni, meg találunk valami párhuzamot az újabban óvatosan mentegetett pedofíliára is az állatvilágban?
És akkor jöjjön a filozófiai traktátus:
A „természetet”, természetességet szemben a melegmozgalommal nem biológiai-naturalista módon kell értelmezni. Az a felfogás, ami szerint ami biológiailag lehetséges, az nem számíthat rossznak, úgynevezett naturalista hiba. Az agresszió is természetes, már állítólag megtalálták az alkoholizmus és a hűtlenség génjét is, ettől még nem adjuk áldásunkat eme viselkedésformákra. Ha valakinek veleszületett, természetes tulajdonsága a túlzott agresszió, nem legyintünk, hogy ugyan már, born that way. A természetesség inkább azt jelenti, hogy mindennek létéből fakadó célja van. A hegedűvel hegedülni szokás, nem pedig ülni rajta – például. A természetesség ebből a szempontból nézve annyit tesz: valamit természetének megfelelően használunk, nem pedig azzal ellentétesen.
Az állatvilágból mindenre és minden ellentétére is lehet úgymond természetes példát hozni. Ami az egyik fajnak természetes, az a másiknak nem biztos, hogy az. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan még vega kutyákról is fogunk cikkeket olvasni.
A tojást megőrzésre átvevő pingvinek persze nagyon cukik. Csak épp nem üzennek semmit, nem bizonyítanak semmit. Teljesen irrelevánsak.