A büntetőjogban a törvény nem ismerete nem mentesíti a bűnöst a felelősség alól. A politika ennél megengedőbb. Erre utal Frau Aydan Özoguz üdítően stupid kijelentése a nem létező, felteszem, általa nem ismert német művelődéstörténetről.
Miután kiszivárgott ez a pár szó a jövő résnyire nyíló spalettái mögül, nézzük meg, mire vonatkozik igazán. Sorakoztassuk fel a görögök utáni európai gondolkodókat. Emeljük ki közülük azokat, akik nagyságuk miatt eleve kilógnak a sorból Eckhart mestertől Kanton, Hegelen, Nietzschén, Spengleren, Jaspersen át Heideggerig. Aztán vessünk egy pillantást abba az áthidalhatatlan szakadékba, ami hiányukkal a filozófiatörténetben keletkezett. Érzésem szerint ez a szakadék a méltán világhírű török bölcselőkkel sem tölthető be.
Hasonló a helyzet az európai zenével, a modern fizikával, különösen a kvantummechanikával, az űrkutatással, a biológiával, az orvostudománnyal, a pszichológiával vagy az informatikai forradalommal. Magával a Gutenberg-galaxissal, ami a könyvnyomtatás feltalálója nélkül meglehetősen nehezen értelmezhető. Végül itt van az irodalomban – a nyelvet véve alapul – Canetti, Hesse, Thomas Mann, Musil, Kafka, Rilke, Goethe, Schiller, vagy a vaskos német humor mestere, Grimmelshausen. Az angolok szerint a németek humora ugyan röhejes – kié nem az a britekéhez képest? –, de a közfelfogással ellentétben
létezik német humor. A humor az önismeret egyik leglényegesebb megnyilvánulása, különösen a nemzeti vadhajtások nyesegetésénél. Hasznosabb az üres moralizálásnál.
Tehát: a németek büszkesége az univerzális képességű juhászkutyájuk. Szakrális lény, kollektív tudattalanjukban „nemzeti totemős”. Ennek ellenére képesek humorral közeledni feléje. Íme: a német juhászt nem megveszik, hanem besorozzák; nem alszik, hanem a szemeit őrzi belülről; nem csontot keres, hanem lövészárkot ás; nem sétálni megy, hanem kivonul; nem ugat, hanem jelentést tesz. Nem ürít, hanem aknásít; nem vizel, hanem kijelöli a Birodalom határait. Éjjel nem házat őriz, hanem szolgálatba lép; nem állatorvoshoz megy, hanem katonai kórházba; nem kutyaiskolába jár, hanem bevonul; nem pacsit ad, hanem szalutál. Nos, a porosz drillt rég közelítették meg – az érintettek – ilyen kritikus öngúnnyal.