Az ukrajnai háború tragédiája – így kaszálták el a nyugati szövetségesek a béke lehetőségét

Március 10–12. között rendezik meg Budapesten a Matthias Corvinus Collegium (MCC) első nagy nemzetközi konferenciáját az évben, „A Nyugat visszahódítása” címmel. A nyitóbeszédben Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója felidézte: az intézmény idén ünnepli harmincadik születésnapját, és mára már országszerte, sőt a határokon túl is harminc helyszínen több mint nyolcezer diákot részesít magas színvonalú oktatásban.

Hangsúlyozta: a mostanihoz hasonló MCC Summit eseményeken minden évben a legfontosabb globális kihívásokat igyekeznek körüljárni a meghívott szakértőkkel. Az elmúlt alkalmak során szó volt már a migráció, az oktatás és a kábítószer-járvány kérdéséről, most pedig arra keresik a választ: 

Merre tart a Nyugat?

Az MCC főigazgatója figyelmeztetett: a jelenlegi, gyorsan eszkalálódó konfliktusok korában különösen aktuális kérdés, merre tart a Nyugat, és képes lesz-e az Európai Unió megőrizni eredeti, békére és együttműködésre épülő küldetését, vagy egyre inkább geopolitikai hatalmi szereplővé válik.

Szalai felidézte, hogy Orbán Viktor a napokban egy vágott virágcsokorhoz hasonlította a Nyugatot, pedig most mindennél nagyobb szükség lenne a Nyugat összetartó erejére.

Emlékeztetett arra is, hogy az elmúlt évszázadokban több gondolkodó és művész hangsúlyozta a szabadság és a kultúra megőrzésének fontosságát.

– idézte Goethe Faustjának utolsó mondatát, amely szerinte arra emlékeztethet bennünket, hogy naponta bele kell mennünk azokba a vitás kérdésekbe, amelyek révén megvédhetjük az értékeinket.

Goethe mellett Thomas Manntól is idézett, aki – szerinte – a 20. század elején, a legborúsabb időkben emlékeztetett arra: „a kultúra nem csupán díszlet, hanem etikai tartás”. Szalai ezt úgy fogalmazta meg: a kultúra a minket körülvevő környezet hatása ránk.

Szerinte ezt jelenti a Máté evangéliumában olvasható példabeszéd is, amely arról szól, hogy az okos ember sziklára építi a házát. Ez a szikla számunkra a nyugati, európai kultúra, amely – ha elég szilárd alapot képez – gyermekeink és unokáink jövőjét is megalapozhatja.

Viccesen megjegyezte: ezt a gondolkodásmódot gyermekeinknek már nagyon korán átadjuk a Három kismalac meséjén keresztül.

– hangsúlyozta. Reményét fejezte ki, hogy az idén 30 éves MCC része lehet ennek, a kultúra megőrzése érdekében folytatott küzdelemnek.

Demokratikus deficit és Brüsszel-ellenes

Matt Goodwin akadémikus, műsorvezető és kommentátor nyitóbeszédében arról beszélt, hogy brit állampolgárként hazájában első kézből tapasztalja a szólásszabadság korlátozásának és az illegális migrációnak a hatásait.

Megjegyezte: csak ma reggel két olyan kérdésben is szavaznak a parlamentben, amelyek szerinte a szólásszabadságot veszélyeztetik.

Hozzátette: nemcsak az Egyesült Királyság, hanem az Európai Unió országainak nagy része is szembesül ezzel a fenyegetéssel. Egy államok felett álló, demokratikusan meg nem választott elit próbálja befolyásolni, sőt egyre inkább meghatározni az emberek életét – többek között a migráció, a gazdaság és az energiapiac szabályozásán keresztül.

 – vonta le a következtetést Goodwin.

Szerinte politikai elmozdulás történt az utóbbi időben, és mára már nem a nemzetek vagy a polgárok befolyásolják a politikai folyamatokat, hanem globalista, demokratikusan meg nem választott szervezetek.

Ebből adódóan az emberek elfordultak a hagyományos politikai pártoktól, és újfajta mozgalmakhoz csatlakoznak, például a nemzeti konzervatívokhoz.

Úgy véli: a Nyugat számára a jövőben nem az lesz a legnagyobb kihívás, hogy az emberek fellázadnak az elit ellen, hanem az, hogy az elit lázad fel az új, globalista rendszer ellen.

Az iráni konfliktus a nyugati viszonyokat is alakítani fogja

Or Yissachar izraeli biztonságpolitikai szakértő, a David Biztonságpolitikai Intézet vezető kutatója felszólalásában arról beszélt, hogy az iráni háború döntő jelentőséggel bír a nyugati vezetők számára.

Elmondta: Izrael az elmúlt harminc évben egy hivatalos eljárást alakított ki a háború elkerülése érdekében, amely sokáig működött is, ám a 2023. október 7-i tragédia véget vetett ennek.

Felidézte: izraeliként jó volt látni, hogy Budapesten szolidaritásból a magyar zászló mellett több helyen az izraeli zászló is lobogott. Ugyanakkor több nyugati országban a nemzeti zászlókat palesztin zászlók váltották fel.

A szakértő szerint miközben zsidók, amerikaiak és arabok együtt harcolnak Irán ellen a szabadságért, sok nyugat-európai vezető a passzivitás politikáját választotta.

„Ha nem védelmezzük aktívan a civilizációnkat, senki sem védi meg helyettünk, és ez történik Nyugat-Európában” – vélekedett.

Michael von der Schulenburg, az ENSZ korábbi főtitkárhelyettese ezzel szemben úgy vélekedett: az iráni háború esetében érdemes a dolgokat mindkét oldalról megvizsgálni.

Szerinte a háború, a fegyveres konfliktus vagy egy ország vezetőjének kiiktatása soha nem lehet tartósan eredményes.

Felidézte: az amerikai kongresszus statisztikái szerint az Egyesült Államok 2022-ig 251 alkalommal támadott meg más országokat a demokrácia és a szabadság védelmére hivatkozva, ám ezekkel az akciókkal soha nem sikerült elérni a kívánt célt. A jogállamiság kiépítése helyett sok esetben káosz alakult ki.

Hozzátette: az Egyesült Államok szempontjából az is hátrányt jelent, hogy Donald Trumpnak kevés ideje van, hiszen közelednek a félidős választások, és már a republikánusok körében is sokan ellenzik az iráni akciót. Szerinte a konfliktus elhúzódása Irán malmára hajthatja a vizet.

„Ez a háború tönkreteheti Trump elnökségét” – mondta.

Elszalasztott béke Ukrajnában

Schulenburg az ukrajnai háborúval kapcsolatban is hangsúlyozta: mihamarabbi békére van szükség. Ehhez elengedhetetlen, hogy Európa hajlandó legyen szóba állni Oroszországgal, mert enélkül elképzelhetetlen egy független és szuverén Ukrajna.

Elmondta: az Európai Parlament képviselőjeként sokkolta, hogy – miután élete során annyi háborút látott – milyen könnyedséggel beszélnek egyesek a háborúról egy kávé mellett.

Ráadásul miközben a fő téma a fegyverszállítások és Oroszország megbüntetése, alig esik szó diplomáciai megoldásról, párbeszédről vagy a konfliktus mielőbbi lezárásáról.

Schulenburg – aki közelről figyelte az akkori tárgyalásokat – felidézte: Ukrajna és Oroszország az ENSZ Alapokmányában foglaltak alapján cselekedett, amikor a háború kitörése után röviddel tárgyalóasztalhoz ültek, és kidolgoztak egy tízpontos tervet, amellyel mindkét fél elégedett volt.

Ám öt nappal a végső tárgyalások előtt, március 24-én NATO-csúcsot tartottak, ahol – állítása szerint – lényegében elutasítottak mindenféle megállapodást a két ország között.

Schulenburg felidézte Volodimir Zelenszkij akkori nyilatkozatát a The Economistnak, amelyben az ukrán elnök így fogalmazott:

A szakértő tragédiának nevezte, hogy a békeprojektként létrejött Európai Unió nem akarja, hogy Ukrajnában béke legyen. Szerinte hiába lett volna lehetőség a békére, az EU nemet mondott rá.

A beszélgetés végén Schulenburg méltatta a magyar kormány békepárti törekvéseit. Megismételte: Európának nagyobb szüksége van a békére, mint Oroszországnak, de diplomácia és párbeszéd nélkül ez nem fog működni.

Kiemelte: a párbeszéd kezdeményezésében Európában Magyarország jár az élen, amiért – mint mondta – hálás Orbán Viktornak.

„A történelem a béketeremtőké lesz, és nem a háborúskodóké” – mondta bizakodva.

Nyitókép: MCC