A szakértő szerint miközben zsidók, amerikaiak és arabok együtt harcolnak Irán ellen a szabadságért, sok nyugat-európai vezető a passzivitás politikáját választotta.
„Ha nem védelmezzük aktívan a civilizációnkat, senki sem védi meg helyettünk, és ez történik Nyugat-Európában” – vélekedett.
Michael von der Schulenburg, az ENSZ korábbi főtitkárhelyettese ezzel szemben úgy vélekedett: az iráni háború esetében érdemes a dolgokat mindkét oldalról megvizsgálni.
Szerinte a háború, a fegyveres konfliktus vagy egy ország vezetőjének kiiktatása soha nem lehet tartósan eredményes.
Felidézte: az amerikai kongresszus statisztikái szerint az Egyesült Államok 2022-ig 251 alkalommal támadott meg más országokat a demokrácia és a szabadság védelmére hivatkozva, ám ezekkel az akciókkal soha nem sikerült elérni a kívánt célt. A jogállamiság kiépítése helyett sok esetben káosz alakult ki.
Iránnal kapcsolatban úgy fogalmazott: a katonai beavatkozás „megölt minden lehetőséget” a belső lázadásra.
Hozzátette: az Egyesült Államok szempontjából az is hátrányt jelent, hogy Donald Trumpnak kevés ideje van, hiszen közelednek a félidős választások, és már a republikánusok körében is sokan ellenzik az iráni akciót. Szerinte a konfliktus elhúzódása Irán malmára hajthatja a vizet.
„Ez a háború tönkreteheti Trump elnökségét” – mondta.
Elszalasztott béke Ukrajnában
Schulenburg az ukrajnai háborúval kapcsolatban is hangsúlyozta: mihamarabbi békére van szükség. Ehhez elengedhetetlen, hogy Európa hajlandó legyen szóba állni Oroszországgal, mert enélkül elképzelhetetlen egy független és szuverén Ukrajna.
Elmondta: az Európai Parlament képviselőjeként sokkolta, hogy – miután élete során annyi háborút látott – milyen könnyedséggel beszélnek egyesek a háborúról egy kávé mellett.
Ráadásul miközben a fő téma a fegyverszállítások és Oroszország megbüntetése, alig esik szó diplomáciai megoldásról, párbeszédről vagy a konfliktus mielőbbi lezárásáról.
Ugyanakkor szerinte nem ez a legtragikusabb a háború kapcsán, hanem az, ami az első törökországi béketárgyalások után történt.
Schulenburg – aki közelről figyelte az akkori tárgyalásokat – felidézte: Ukrajna és Oroszország az ENSZ Alapokmányában foglaltak alapján cselekedett, amikor a háború kitörése után röviddel tárgyalóasztalhoz ültek, és kidolgoztak egy tízpontos tervet, amellyel mindkét fél elégedett volt.
Ám öt nappal a végső tárgyalások előtt, március 24-én NATO-csúcsot tartottak, ahol – állítása szerint – lényegében elutasítottak mindenféle megállapodást a két ország között.
Schulenburg felidézte Volodimir Zelenszkij akkori nyilatkozatát a The Economistnak, amelyben az ukrán elnök így fogalmazott:
„Nyugati barátaink szeretnék folytatni a háborút azért, hogy meggyengítsék Oroszországot.”
A szakértő tragédiának nevezte, hogy a békeprojektként létrejött Európai Unió nem akarja, hogy Ukrajnában béke legyen. Szerinte hiába lett volna lehetőség a békére, az EU nemet mondott rá.
A beszélgetés végén Schulenburg méltatta a magyar kormány békepárti törekvéseit. Megismételte: Európának nagyobb szüksége van a békére, mint Oroszországnak, de diplomácia és párbeszéd nélkül ez nem fog működni.
Kiemelte: a párbeszéd kezdeményezésében Európában Magyarország jár az élen, amiért – mint mondta – hálás Orbán Viktornak.
„A történelem a béketeremtőké lesz, és nem a háborúskodóké” – mondta bizakodva.
Nyitókép: MCC