Moszkva felé nyit a vatikáni diplomácia

„Azt sem szabad elfelejteni, hogy szintén Ferenc pápasága alatt tartották meg tavaly februárban Kubában a katolikus egyházfő és az orosz pátriárka első, történelmi találkozóját.

Parolin bíboros a TASZSZ orosz hírügynökségnek az út előtt adott vasárnapi interjújában kiemelte, a terrorizmus elleni föllépést nem diktálhatja ilyen vagy olyan politikai érdek, hosszú távú megoldást kell választani, elkerülve, hogy a beavatkozás egyre nagyobb erőszakot szüljön. Elemzők rámutatnak, hogy Putyin kétszeri vatikáni látogatása és Parolin bíboros mostani moszkvai útja egyaránt azt a képet erősíti Oroszországról a világban, hogy a szankciókkal sújtott hatalom valójában nincs elzárva a világtól, mert a hagyományos keresztény értékek letéteményese és védelmezője egy egyre átláthatatlanabb globális színtéren. Erre ráadásul a Vatikán azzal is ráerősíthet, hogy megnyitja az 1054-es nagy egyházszakadás témáját, illetve a nyugati katolicizmus és a keleti pravoszláv egyház újbóli egyesítésének kérdését, ezzel adva kellő súlyt Moszkvának.

A vatikáni–orosz diplomáciai kapcsolatok egyáltalán nem tekintenek vissza nagy múltra, Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök csak 2009-ben rendelte el a legmagasabb rangú hivatalos kapcsolat felvételét, innentől viszont fölgyorsultak az események. Ő is járt a Vatikánban, de őt még XVI. Benedek pápa fogadta. A távolságtartás egészen a XXI. század második évtizedéig kitartott, ennek oka pedig II. János Pál pápa tevékenységével függ össze: a lengyel egyházfőnek elévülhetetlen érdemei vannak a kommunista diktatúra meggyengítésében, a rendszerváltást megelőző diplomáciai útjai közül kiemelkedik az 1979 júniusában tett lengyelországi látogatás, ahol több millió ember éltette, és látta benne egy új, szabadabb élet reményét.”