Demokráciaexport

„Nehéz elképzelnem, miért nem világos például Schiffer számára, hogy a demokráciaexport – legyen bármilyen hatástalan és naiv – jelentős mértékben eltér a korábbi amerikai »birodalmi« szövetségi rendszertől, amely helyben termett diktátorokra támaszkodott, vagy akár az angol gyarmati birodalomtól, amely egyszerűen kiterjesztette az állami infrastruktúrát a gyarmatokra anélkül, hogy különösebb demokráciát igyekezett volna ott megvalósítani. A demokráciaexporttal nem az a fő gond, hogy a karvalytőkét vagy az anyaország politikai érdekeit szolgálja, hanem az, hogy rendszeresen megbukik egy másfajta szervezettségű társadalomban, amelyben a hatalomért törzsek, vallási közösségek és helyi maffiák küzdenek, és az egyéni választójogot nem tekintik vívmánynak. Mindenütt találni egy kis nyugatos elitet, amely nyilatkozik a BBC-nek, és amelyre aztán hivatkozhatnak a beavatkozáspárti politikai kampányok, de ez a kis nyugatos elit távolról sem jellemző a társadalomra, amelyből jönnek.

Magyarországon ehhez képest a nyugatos elit széles réteg, és fontos társadalmi érdekeket képvisel, még ha nem tudja is politikailag megszervezni magát. Nem értek egyet azokkal, akik szerint Magyarország éretlen a demokráciára, mert túl konzervatívok, elmaradottak a választók. Mint az előző cikkben igyekeztem rámutatni, szerintem nem is azok. Lehet, hogy – mint a posztszovjet államokban általában – Soros György támogatása nélkül e nyugatos elit értelmiségi része nehezebben jutott volna szóhoz vagy levegőhöz, de nagyon  meg kell gondolnunk, állíthatunk-e olyasmit, hogy Magyarországon (vagy Ukrajnában) csak Soros György és az amerikai követség kavarja a szart és erőlteti a liberális demokráciát.

Schiffer megnyilatkozása azonban éppen az indulat miatt érdekes, mert rávilágít az LMP vezetőjének (elnézést kérek Szél Bernadettől) perspektívájára. Ahogy a korábbi írásaimban már többször említett újbalos fiatalok, az LMP is mindinkább gyanakodva fogadja a liberális demokráciát mint »idegen« találmányt, amelyet a felvilágosodás kritikai arroganciájával »kényszerítenek« ránk nyugati hatalmak, helyi ügynökeik segítségével. Meglepő lehet, hogy az ACLU helyi tagozataként működő – és főként Soros-pénzből finanszírozott – TASZ egykori vezetője ilyen gondolatra jut, de mindenkinek joga van megváltoztatnia az elképzeléseit.”