„A sztrájk mögött álló Szlovák Tanárok Kezdeményezése (ISU) január elején helyezte kilátásba a tiltakozás legradikálisabb formáját. Futottak néhány eredménytelen kört a Smer minisztereinél, kiderült, hogy semmi hajlandóság az egyezkedésre, sőt, Robert Fico szerint a pedagógusok helyzete egyenesen optimális. Így nem maradt más, mint hangosan tiltakozni és rámutatni arra, amit egyébként is mindenki tud: az oktatásügy egy nagyon mély gödör alján van, rendszerében nem versenyképes, a pedagógusok presztízse és javadalmazása egyaránt gyenge.
Lett volna esély egyáltalán a megegyezésre? A Smer kategorikusan kizárta, hogy a választásokig bármi történhet az ügyben. De szlovákiai magyarként jól emlékezhetünk arra, hogy amikor nagyon kellett, például a magyar állampolgárság ügyében, a Smer egy alapvető törvény megváltoztatására is össze tudott rántani az utolsó pillanatban parlamenti ülést. Ha megvan az akarat, akkor a Smer cselekszik – de most nincs: egyezkedés és ígéretek helyett Fico felvette a tanárokat az egyre hosszabb »halállistájára«.
Egyben a tőle megszokott, hisztérikus módon oktatta ki őket arról, hogy az állam majd tesz értük valamit, ha ők is tesznek az államért.”