„A mi célunk nem a legjobb helyezések elérése a rangsorokban. A krisztusi cél más” – Mit üzen az egyházi iskolák népszerűsége?

Az utóbbi tíz évben látványosan megnőtt az egyházi fenntartású köznevelési intézmények szerepe Magyarországon. Ma az óvodák, általános iskolák és középiskolák 12-18 százaléka működik egyházi fenntartásban, ez nagyjából 700 intézményt jelent. Az egyházi oktatási intézményekbe 230 ezer gyermek jár, a Magyar Katolikus Egyház fenntartásában működő köznevelési és szakképzési intézményekben 150 ezer diák tanul, és közel 15 ezer pedagógus dolgozik. 

Mi áll a bővülés hátterében? Miért választják egyre többen az egyházi iskolákat? Ezekről a kérdésekről beszélgetünk Oláh Gábor Péterrel, a Budapesti Katolikus Intézményfenntartó Központ (EKIF) tanügyi igazgatójával, valamint Barlay Bencével, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium igazgatójával. 

Az előző évtized egyértelműen a fejlődés időszaka volt az egyházi oktatásban – jelenti ki lapunknak Oláh Gábor Péter. Budapesten különösen látványos volt a növekedés: az egyházi intézmények száma és létszáma gyakorlatilag megduplázódott. „Még nem volt olyan intenzív időszak, mint a mostani: egyértelműen arany­korként éltük meg” – fogalmaz. Szerinte a növekedés egyik legfontosabb oka az volt, hogy az állam és a kormányzat partnerként tekintett az egyházi iskolákra. „Voltak pályázatok, uniós források, amelyekre pályázhattunk. Új óvodák és bölcsődék nyíltak, de nem csak építettünk: sok esetben olyan intézményeket vettünk át, amelyek különben megszűntek volna” – hangsúlyozza. 

Nemcsak az egyházi intézmények száma nőtt látványosan, hanem a szakmai munka minőségében is érzékelhető változás történt. Oláh Gábor Péter példaként említi: tíz évvel ezelőtt előfordult, hogy egy iskolaigazgató azt sem tudta, hol találhatók a kompetenciamérések eredményei, ma viszont már ezek elemzése és értékelése az intézmények mindennapi működésének része. 

Személyesség és odafordulás 

Hogy miben más egy egyházi oktatási intézmény, mint egy állami? „Az egyházi iskolákban hangsúlyos szerepet kap a nevelés” – szögezi le lapunknak Barlay Bence. Mint mondja, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium egyik legnagyobb ereje az erős közösségi identitás. „Rendkívül erősek a mikroközösségeink – az osztályközösségek, a spirituális közösségek, mint például a Parázs –, a diákszínpadok, az énekkarok. Nagyon fontos nekünk a személyesség és az odafordulás.” 

Az igazgató megjegyzi, hogy 

Emellett fontosnak tartja az asszertív kommunikációra és viselkedésre nevelést is, vagyis azt, hogy a fiatalok képesek legyenek tiszteletteljesen, ugyanakkor határozottan képviselni önmagukat és a véleményüket. Barlay Bence arra is felhívja a figyelmet, hogy a nyolcosztályos gimnáziumi forma miatt az iskola szinte a teljes kamaszkort végigkíséri: a diákok tízéves koruktól egészen a felnőtté válás küszöbéig járnak az intézménybe. Szerinte különösen fontos, hogy 

Talán soha nem volt még a tinédzsereknek akkora szükségük kapaszkodókra, mint manapság. A 34. tanévét taposó Barlay Bence szerint az előző tíz évben drámai változáson ment keresztül a fiatalok világa. „Bizonyos tekintetben elképesztően megváltoztak a gyerekek. A digitális túlterheltség mentális és koncentrációs problémákat okoz” – hangsúlyozza. Hozzáfűzi, hogy ő nem tartozik azon pedagógusok közé, akik azt gondolják, minden rossz, ami digitális, ám azt szerinte is el kell ismerni, hogy a gyerekek „másképp működnek, mint akár tíz évvel ezelőtt”. 

Magára hagyott pedagógustársadalom 

A helyzetet nehezíti, hogy a pedagógustársadalom sokszor eszköztelenül igyekszik alkalmazkodni az új helyzethez, és ebben magára van hagyva. „Mi még egy másik korszakban tanultuk a szakmát, és most futunk a gyerekek után. A tanárképzés sem készít fel igazán erre az új világra” – jelzi az iskolaigazgató, hozzátéve, hogy az egyetemről kikerülők sincsenek sokkal több munícióval ellátva ebben a tekintetben, mint az ő nemzedékük annak idején. Így aztán az egyes iskolák saját teherbírásuk függvényében próbálnak felzárkózni, módszereket kitalálni. 

Nincs könnyű dolguk a szülőknek sem, mint Oláh Gábor Péter fogalmaz, a legtöbben éppen azért íratják katolikus intézménybe a gyermekeiket, mert a biztonságot keresik. „Azt érzik, hogy egy katolikus intézményben nagyobb figyelem jut a gyerekekre, a kortársbántalmazás megelőzésére, a digitális világ veszélyeire” – hangsúlyozza. 

Hasonlóan látja Barlay Bence is, és szerinte jelentősen megváltozott a szülői attitűd is. „Egyre többen szolgáltatóként tekintenek az iskolára: beteszik a gyereket, és azt várják, hogy az intézmény mindent megoldjon, ám ha nem az ő szájuk íze szerint járunk el, akkor erőteljesen lépnek fel” – magyarázza. Ő ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a nevelés csak valódi partneri együttműködésben lehetséges. „Nehéz gyereket nevelni úgy, hogy otthon nem kapja meg a pedagógus iránti szükséges tiszteletet vagy támogatást” – szögezi le. Ugyanakkor szerinte a szülők elvárják a fiataloktól, hogy mindenben a maximumot nyújtsák. „Nem tudják elviselni, hogy a gyermekük nem polihisztor” – véli, megjegyezve: ők pedagógusként arra törekszenek, hogy minden gyerekben találjanak talentumot, és arról, hogy mindegyikben van is, meg vannak győződve. „Lehet, hogy nem szaktárgyi talentum, de nemhiába működünk 47 szakkörrel: rendre kiderül, hogy egy-egy gyermek mekkora tehetség például az irányításban vagy a költségvetés-készítésben.” 

Elitképzés vagy szociális érzékenység? 

Az egyházi iskolákat gyakran éri az a kritika, hogy növelik a társadalmi szelekciót, hiszen jó részükben elitképzés zajlik. A kép azonban ennél jóval összetettebb. Az EKIF tanügyi igazgatója szerint az egyházi intézmények társadalmi felelősségvállalása jóval túlmutat az oktatáson: ők maguk is folyamatosan figyelemmel kísérik a diákok szociális helyzetét, emellett tanodát működtetnek hátrányos helyzetű cigány tanulóknak, valamint olyan speciális intézményeket is átvettek, ahol magas arányban vannak sajátos nevelési igényű vagy tanulásban akadályozott diákok. 

Az EKIF fenntartásában két speciális intézmény működik. A Salkaházi Sára Katolikus Általános Iskola többcélú köznevelési intézmény, 2016-ban vette át az EKIF. Az iskolában sajátos nevelési igényű gyermekek oktatása is folyik integrált és szegregált formában, speciális kerettantervi követelmények szerint. A fejlesztő iskolai csoportokban súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekek komplex fejlesztését biztosítják, a készségfejlesztő iskolai egységben az értelmileg akadályozott tanulók oktatása zajlik. Az intézmény szakképző és szakiskolai tagozata szakmai végzettség vagy részszakképesítés megszerzésére készíti fel a diákokat. A másik ilyen intézmény a többcélú szakképző intézményként működő Kanizsay Dorottya Katolikus Gimnázium, Egészségügyi Technikum és Szakképző Iskola, amelyet 2017-ben vettek át. 

A tanügyi igazgató szerint az elitképzés nem öncél: „Örülünk az országos tanulmányi versenyeken elért sikereknek, de nem az a legfontosabb. 

Mindezek mellett nagy hangsúlyt helyeznek a gyermekvédelemre is. Az EKIF már korán átfogó szabályozást vezetett be: 2016-ban elkészült a gyermek- és ifjúságvédelmi szabályzat, amelynek elfogadását minden pedagógusnak és dolgozónak az aláírásával kellett hitelesítenie. 2022-ben külön eljárásrendet dolgoztak ki a gyermekbántalmazási esetek kezelésére, és létrehozták a fenntartói etikai bizottságot is. A szabályzatot azóta többször frissítették és bővítették, jelenleg is dolgoznak a továbbfejlesztésén. 

Arra a kérdésre, mi a katolikus iskola legfontosabb küldetése, Oláh Gábor Péter úgy fogalmaz: „Nem e világra nevelünk, hanem az örök életre.” Szerinte az egyházi oktatás lényege, hogy a diákok ne csak tudást kapjanak, hanem megtanuljanak rácsodálkozni a világra és annak rendjére. „Az üdvösségre akarjuk segíteni őket. Minden más – a szakmai színvonal, a korszerűség, a tudományosság – ennek van alárendelve.”

Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert