Az Alaptörvény módosítása nem születhet bosszúból

„Az Alaptörvény nem lehet a bosszú eszköze, egyszerhasználatos politikai fegyver. Ha a köztársasági elnök leváltásához  az Alaptörvényt kell átírni, akkor nem az államfővel van a baj, hanem az alkotmányos felfogással, a jogállamiság tiszteletével.

A demokrácia egyik legfontosabb ismérve nem az, hogy ki van hatalmon, hanem az, hogy a hatalom meddig hajlandó elmenni saját politikai céljai érdekében. Az Alaptörvény pedig éppen azért Alaptörvény, mert nem a napi politika játékszere.

Most mégis olyan helyzet körvonalazódik, amely sokakat joggal aggaszthat. Felmerült annak lehetősége, hogy alkotmánymódosítással teremtsenek alapot a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatásának megszüntetésére. Függetlenül attól, ki tölti be ma ezt a tisztséget, ez olyan lépés, amely messze túlmutat egyetlen személy sorsán.

Mert itt nem csak az ország első polgára személyéről  van szó.

Az Alaptörvény ugyanis több. mint egy törvény. Egyszerre korlát és garancia. Biztosíték arra, hogy még –  a soha nem látott – többséggel rendelkezők  sem írhatják felül  csak azért, mert megtehetik.

Az Alaptörvény értékét nem az mutatja meg, hogy a politikai többség milyen könnyen tudja átírni, hanem az, hogy képes-e ellenállni a pillanatnyi politikai érdekeknek. Éppen ezért aggasztó minden olyan módosítás, amelynek elsődleges célja nem az alkotmányos rend finomítása, hanem egy konkrét személy hivatalból való eltávolítása.

Az államfői intézmény  a magyar alkotmányos rendszer egyik közjogi pillére, akinek megbízatását az Alaptörvény meghatározott szabályok szerint biztosítja, és akinek elmozdítására világos alkotmányos eljárásokat állapít meg. Ha egy parlamenti többség azért módosítja az Alaptörvényt, hogy megkerülje ezeket a garanciákat, azzal veszélyes precedenst teremt.

A jogállam egyik alapelve éppen az, hogy a szabályokat nem személyekre szabják, hanem általánosan, kiszámítható módon alkotják.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a jelenlegi rendszeren ne lehetne változtatni. Sőt, ha valóban napirendre kerül az államfői intézmény újragondolása, akkor azt nem egy személy eltávolításának eszközeként, hanem széles társadalmi és szakmai konszenzus alapján szabad megtenni. 

A jelenlegi többség a kampányban rendszerváltást ígért. Bár fogalmaink szerint a rendszer változtatása mást jelent, például többpártrendszer helyett egypártrendszert, piacgazdaság helyett tervutasítást, de ha már a társadalmi többség e részletekkel nem foglalkozott, s igénye volt a változtatásra, ez nem jelentheti azt, hogy másokat ültet a “rendszer” pozícióiba. Az az általa megfogalmazott hibákat ismétlik meg. 

Ha valóban új fejezetet kívánnak nyitni Magyarország alkotmányos fejlődésében, akkor annak alapja ne egy személy eltávolítása legyen, hanem a demokratikus legitimáció megerősítése, finomhangolása. Ennek egyik legfontosabb eszköze lehet a köztársasági elnök közvetlen, a magyar választópolgárok által történő megválasztása. Ugyanakkor a konszolidáció a társadalmi párbeszéd erősítése érdekében megfontolás tárgyává kellene tenni egy delegációs alapon létrehozott, egyszeri vétójoggal felruházott második kamara létrehozását is.  Az alaptörvény másfél évtizeddel ezelőtti vitájában ellenérvként fogalmazódott meg a törvényhozás tempójának kérdése, de ma már nagyobb igény és érdek fűződik egy kiegyensúlyozott, nyugodt, higgadt közélet megteremtéséhez, mint a jogalkotás gyorsaságához.

Az Alaptörvény nem lehet a bosszú eszköze, egyszer használatos politikai fegyver. Ha a közjogi intézmények tekintélyének stabilizálása a cél, azt csak  hosszú távra szóló, minden politikai oldalra egyformán vonatkozó, és nem egyetlen személy vagy politikai helyzet kezelését célzó szabályozással szabad megtenni.

A demokratikus kultúra nem attól lesz erősebb, hogy egy új parlamenti többség ugyanazokat az eszközöket használja, amelyeket korábban maga is bírált. Attól lesz erősebb, ha - ahogy arról előzőleg is beszélt -  képes önkorlátozásra, tiszteletben tartja az alkotmányos garanciákat, és a közjogi intézmények reformját nem politikai revansként, bosszúként,  hanem a közérdek szolgálatában valósítja meg.”

Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert