Hetven százalékon a Tisza Párt, közben a vezér integet

„Nem is lehet már lassan más pártot látni, a volt kormányzó párt is a béka feneke alatt, de ennek ellenére valami miatt Magyarország miniszterelnöke úgy gondolja, hogy még mindig jó hergelni a csőcseléket.

El nem tudom képzelni az okát a magatartásai egy jelentős részének, mint ahogy a kampányban sem értettem, és azóta sem értem némely mozgását. De ezen túlteszem magam, hiszen nem kell nekem mindent értenem. Egy valami azonban tény. Bármit is gondolok Magyarország miniszterelnökéről, bármilyen benyomást is tett rám a honvédelmi miniszter, mégis be kel vallanom, hogy a rendszerváltás óta az egyik legkompetensebb, legszimpatikusabb kormányt látom Magyarországon, amiben lenne potenciál, hogyha valami miatt nem így alakulnának a dolgok.

Esetleg, ha a vezető magatartása némely dologban változna. De nem tűnik úgy, hogy változni akar. Teljesen jó neki az az egypártrendszer, amerre tartunk. És úgy tűnik, a társadalomnak is jó, a társadalom is örül neki és tapsol hozzá.

Márpedig én nem hiszek abban, hogy a rendszerváltáskor vagy azóta bármely választásban azt szerette volna elérni Magyarország, hogy egy tökéletes egypártrendszert csináljunk egy olyan médiaszereplővel, aki jól eladja magát, jól szerepel, és igazából a szimbolikus dolgokkal eltölti úgy az idejét, hogy leköti az emberek figyelmét. Kenyeret és cirkuszt. Ez a kettő úgy tűnik biztosítva van – a másodikat a miniszterelnök, az elsőt az EU-s források majd talán biztosítják, így aztán talán minden jó irányba megy. Én meg, akinek sorsom a rendszerváltást követő évtizedek megélése, családapaként, döntéshozóként, vállalkozóként, termelőként: csodálkozom, hogy hogy lehet az, hogy mindenki tapsikál annak, hogy egy olyan egypártrendszer irányába tart az ország, amelyet egyszer már levetni kényszerült.

Csak emlékeztetni szeretnék mindenkit, hogy nem egy ilyen nagy felszabadító forradalomból lett már rosszabb, mint az eredeti rendszer. Olyanból, ami szabadságot, jólétet és a korrupció felszámolását ígérte. A történelemben meglepően sokszor előfordult, hogy egy elnyomó rendszer elleni mozgalom vezetője kezdetben a szabadság, igazságosság vagy nemzeti függetlenség jelképének számított, majd hatalomra kerülve maga is autoriter vagy diktatórikus rendszert épített ki.”