Amerika kacsója

„Washington azt akarja, hogy Európa belerokkanjon a menekültválságba. Közhely, hogy az iraki, líbiai és szíriai rémálmot ki idézte elő. Kevésbé ismert, hogy az őszelőn kiszivárgott athéni dokumentumok szerint a nagyon baloldali radikális, nagyon Amerika-ellenes Ciprasz-kormány a tengerentúli tanácsadókkal való egyeztetés után alakította ki Brüsszellel szembeni stratégiája mikéntjét. (Egyébként ki nem találják, hogy miután baloldali hevülettel leállították a görög kikötők privatizációját, és kiebrudalták a kínaiakat, az IMF-terv keretében újraindult magánosításnak mely ország cégei lesznek a nyertesei…) S most gondolkodjunk el azon, hogy miért enged át Görögország mindenkit nyugat felé, miért nem hajlandó érdemben együttműködni a migránsválságban az unióval. De azon is el lehet elmélkedni, hogy az Egyesült Államok legnagyobb régiós szövetségese, Törökország miért röhög ki minden brüsszeli javaslatot, miközben tovább bombázza Szíriában az Iszlám Állam ellen küzdő kurdokat. Azt a kérdést meg talán fel sem kell tenni, hogy milyen támogatottságú alapítványok, »civil és humanitárius« szervezetek uszítják Európára a migránsáradatot, és milyen pénzből játszanak felénk is sok százan széplelket.

Miért jó ez a Fehér Háznak? Egy gyenge Európai Unió bele fog menni akármilyen amerikai feltételbe a szabad kereskedelmi tárgyalásokon – ez nemcsak GMO-t, ez az európai gazdaság lezüllesztését, a piac totális ellenőrzését jelenti. De egy impotens Európai Unió tengerentúli nyomásra lemond a Kínával és az arab világgal való együttműködésről, ősellenségként kezeli Oroszországot is.

Mi közünk nekünk ehhez? Mi nyújtottunk eddig egyetlen hatékony megoldást a migránsválságra, mi mondjuk úton-útfélen – ráadásul hangosan, uniót mentő szándékkal, micsoda skandalum! –, hogy a jelenlegi brüsszeli teszetoszáskodás eredménye a végelgyengülés lesz. Ez a mi bűnünk! Ezért lettünk megint antiszemiták és xenofóbok, kelet-európai tuskók.

Sokan gondolták, hogy André Goodfriend »vasökle« után Colleen Bell »kacsója« valami újat hoz az amerikai–magyar viszonyban. Kár volt. Amerika stílustól, pártállástól függetlenül végeredményben mindig csak a saját érdekeit veri keresztül. Azonban Magyarország – ahogy Szijjártó Péter is mondta – nem az Egyesült Államok egyik tagállama, hanem az Európai Unióé, szóval Washingtonban le lehet rólunk szállni »hamarra«, úgy szövetségesileg és barátilag mondva.”