„Vicces, hogyan képesek kiforgatni a második világháborút a politikusok és újságírók. Európa az 1939-1945-ös konfliktus óta a legnagyobb menekültválságot éli át, mondják nekünk komolyan. És ott áll a magyar rendőrség szegény és elkeseredett tömegek előtt – legtöbbjük muszlim –, Budapest főpályaudvara előtt, ahol még a jegytulajdonosok sem tudnak felszállni a vonatra. Mulatságos, hogy ezen a ponton nem villannak be a régi emlékek. Hetvenegy évvel ezelőtt a magyar rendőrség zsidók tízezreit kényszerítette Budapestről elinduló vonatokra, hogy időben Auschwitzba érkezzenek. Adolf Eichmann határozta meg a szabályokat.
És ne gondolja senki, hogy a magyarok csak akaratlan eszközei voltak a magyarországi német megszállásnak a háború végén. A magyar rendőrség maga kísérte a zsidó deportációs vonatokat az osztrák határhoz, ami akkor a Nagynémet Birodalom része volt, így a náci hatóságok tovább tudták hajtani őket a megsemmisítő táborokba. A kiirtandó zsidók – Magyarország zsidó lakosságából 565 ezret öltek meg a holokausztban – nem csak a nagyvárosokból, hanem a legkisebb városokból is érkeztek, például a vasúti kereszteződésnek számító Bicskéről, amit csak 1945 elején foglaltak el az előrehaladó szovjet seregek. Úgy tudni, csak három zsidó maradt életben Bicskén. (...)