„1. TÉTEL: Hogy Orbán Viktor mennyire gerinctelen vezetője pártjának és országának, nyilvánvaló az előtt, aki például hajlandó észrevenni, milyen eszeveszett módon fordul a társadalom legvédtelenebb rétegei ellen ez az ember, aki bár egy jelentéktelen falu szegénysorán kezdte életét, mára tetszése szerint válogat Magyarország értékei között, hogy azokból családjának vagy famulusainak, strómanjainak magánvagyonát gyarapítsa. Bár apja párttitkár volt – amit én önmagában nem tartok bűnnek –, s még az előző rendszerben a kiválasztott kevesek között olyan körülmények között járhatott egyetemre, amelyről halandó nem álmodhatott, mégis O.V. – ugyanezt az utat megjárt társaival együtt – bármikor és bárhol eszeveszett kommunistázásba kezdett és kezd, ha pillanatnyi érdekei úgy kívánták és kívánják. Az ő és az ország fölötti uralmat megszerzett haveri körének külföldi tanulmányait a liberális értékek képviseletére az amerikai Soros alapítványok pénzén finanszírozták. Viszont ő – amikor látta, hogy azon a térfélen nála keményebb és befolyásosabb politikai ellenfelekkel kellene megküzdenie –, hirtelen felfedezte magában a keresztény népnemzeti polgár katyvaszát. Anno ugyan megvetően beszélt a papságról a parlamentben, de amikor úgy látta, hogy az ellenkezője hoz neki politikai hasznot, nem egyszer kamerák előtt ájtatoskodott, mi több azt érzékeltette, hogy akár még a legkatolikusabb katolikus is lehet belőle.
(...)