2. TÉTEL: Hogy Angela Merkel az USA európai helytartójává züllött, azt akkor konstatáltuk, amikor szinte egyik napról a másikra akasztotta meg az Európai Unió és Oroszország között hosszú évek alatt elmélyült gazdasági-biztonsági együttműködési folyamatot. Elődjei tevékenységét folytatva, addig egy olyan hatalmas gazdasági-politikai tömb létrehozásán munkálkodott, amely az Európai Unió javára megtörte volna az Amerikai Egyesült Államok világgazdasági hatalmát. Nem mellesleg ebben a folyamatban Oroszország az úgynevezett európai értékrend jegyében, lépésről lépésre demokratizálni kezdte viszonyait, amelyek az USA évekkel ezelőtt, több milliárd dolláros befektetéssel elindított ukrajnai befolyásszerzésének következményeként ma már háborússá vált helyzetben immár a gyors visszarendeződés jeleit mutatják.
Persze megkérdezheti tőlem az olvasó: honnan veszem a bátorságot, hogy a szent asszonyról ilyeneket írjak. Nos, a Merkel szerepváltásával kapcsolatos kétkedők figyelmébe ajánlom, hogy magában a Bundestagban, a német parlamentben hangzott el vele kapcsolatban a vád, hogy a kancellár asszony az USA szolgálatában elárulta Európát, Németországot és Ukrajnát. Sahra Wagenknecht, a Baloldali Párt (Die Linke) alelnöke szembesítette mindezzel a szövetségi köztársaság kormányzó erőit tavaly júniusban. Igaz, arra ő sem vállalkozott, hogy kifejtse, miért változtatott a német államfő korábbi magatartásán. Mindenesetre a Szovjetunió hadseregének kivonulása után Németország keleti felét is megszállták az USA csapatai, s ennek lassú tudatosulása önmagában is segíthetett a megszállt ország vezetőjének, hogy felismerje saját mozgásterének határait. És ha még azt is tudjuk – és tudjuk –, hogy ennek a vezetőnek huzamos időn át lehallgatta a telefonját a megszálló hatalom titkosszolgálata, akkor…”