Izzott a levegő a stúdióban: Csintalan belecsapott a lecsóba
A bukfenckirály megint nagyot alakított.
Huszonöt év nyugati baráti ölelésébe beleroppant az ország, Roncsország lettünk.
„Orbánt méltatlanul támadják külpolitikája miatt, holott egyszerűen kísérletet tesz a magyar nemzeti érdekeket mindenek fölé helyező egyensúlyozásra.
Persze, lehet ezt hintapolitikának is nevezni. De a kérdések kérdése, hogy ezt miért és kik kényszerítik Magyarországra? Orbán, a kormány vonalvezetése csak arra való kényszerű reagálás.
Természetesen egy ballib kormányt soha sem érhet olyan vád, hogy a nemzet érdekeit képviseli elsősorban, ezért is szeretnék többek között Orbánt megbuktatni.
Márpedig látni kell, hogy nagyságunknál, földrajzi elhelyezkedésünknél fogva, már amennyiben fenn kívánunk maradni, nem marad más számunkra, mint a lehető legkisebb veszteség melletti érdekérvényesítés, a kiskapuk keresése.
A magyar egy gerinces nép, s ezt ki is használták. Semmi értelme nem volt annak, hogy kitartottunk egy-egy ránk kényszerített szövetségi rendszer mellett. Országunkat, nemzeti önbecsülésünket, kultúránkat veszítettük el. Sem a német, sem az orosz barátságból nem jöttünk ki igazán jól.
Miként most is csak vesztesei vagyunk a nyugati szövetségi rendszerbe történt kényszerítésünknek.
Igen, szükség van olyan miniszterelnökre, amilyen Kállay Miklós volt. Akit Horthy így jellemzett:
»Átható értelem párosult benne azzal az eszességgel, amely fortélyhoz folyamodik, ha hatalmi fölényben lévővel szemben más eszközt nem használhat.«
Márpedig a mostani Magyarországgal, kormánnyal, miniszterelnökkel szemben az USA kulturált nemzetek között megengedhetetlen agresszivitással, aljassággal, gátlástalan érdekérvényesítéssel lép fel. Mindez megengedhetetlen. Sérti a magyarok önbecsülését, akik örültek annak, hogy végre felemelhették a fejüket az orosz járom alól, s most újabb rabszolgaságra kényszerítik őket.
Orbán amit csinál, az a nemzeti önvédelem jogos formája. Ehhez elsősorban magyarnak kell lenni, a párthovatartozás már másodlagos tényező. Ha bármelyik más párt vezetője is hasonlóan vállalja a nemzetközi nagytőkével való ütközést nemzete érdekében, az komoly népszerűségre számíthat.
Lehet Orbánt követni!
Aki meg elkezdene Kállay kapcsán huhogni, annak felhívom a figyelmét néhány apróságra. Hitler követelte, hogy vezessék be Magyarországon is a sárga csillag viselését, kezdjék meg a gettók felállítását, a magyar kormány adjon 300 ezer zsidó munkaszolgálatost. Kállay ezeket elutasította. A 2. magyar hadsereg bevetését sajnos nem tudta megakadályozni.
Megakadályozta, hogy német kérésre küldjünk megszálló csapatokat Szerbiába. leváltotta a munkaszolgálatosokkal rosszul bánó Bartha hadügyminisztert, s nevezte ki helyére nagybaconi nagy Vilmos tábornokot.
Kállay kapcsolatot épített ki minden olyan tényezővel, amely a német szövetség ellen dolgozott.
A berlini nagykövet, a feltétlen Hitler-barát Sztójay személyesen könyörgött neki, hogy engedjen a németeknek a zsidó kérdésben, de nem engedett.
Mit mondott Sztójay: »...a németek ebben a kérdésben nem visszakozhatnak, nem csak azért, mert elvi kérdést csinálnak belőle, hanem mert Magyarország engedetlensége olyan presztizs veszteséget jelentene nekik a megszállt országokban, amit semmiképpen sem engedhetnek meg. Ha ez nem jár sikerrel, akkor Magyarországot nem tekintik többé baráti országnak, s úgy, vagy még csúnyábban fognak velünk elbánni, mint Csehszlovákiával, vagy Lengyelországgal.«
Ezt üzenték Berlinből Sztójay személyén keresztül.
S ma kik üzennek, s mit? Az amerikaiak - politikusokon, médián keresztül - , s az üzenet lényege ugyanaz, eltaposnak bennünket, ha nem sorolunk be. Hát ilyen a történelem.
Csak ballib oldalon ne adjanak hozzá demokratikus képkeretet, mert egyre nevetségesebbé válik, s az is, ha ezt Washington teszi.
Érdekes, most annyira aggódnak a magyar külpolitika irányvonal miatt. Viszont Roosevelt egyáltalán nem aggódott amiatt, hogy Magyarország az orosz megszállási zónába kerül, s lemondtak a görögországi partraszállásról, amiért cserében Sztálin beszállt a Japán elleni háborúba.
Szóval mindig csak eszközök voltunk a nagyhatalmak kezében. S a gyarmati rendszert mindig felcicomázták valamivel. Voltunk internacionalista testvérek, most meg »barátok«, »szövetségesek«. csak mindkettőtől felkopott az állunk.
mert ha az emberek azt látnák, hogy a mostani gazdasági-katonai szövetségi rendszerben felvirágzott volna hazánk, akkor karóval kergetnék el azokat a politikusokat, akik a jólétet megzavarnák az orosz közeledésessel - ami szintén rossz meghatározás, a megfelelő az, hogy józan mérlegelés, magyar nemzeti érdekérvényesítés - , a taktikázással.
De ugye láttuk, hogy huszonöt év nyugati baráti ölelésébe beleroppant az ország, Roncsország lettünk.”