„Az utóbbi egy hónapban Bill Clinton volt- és Barack Obama jelenlegi elnök is foglalkozott Magyarországgal, kifejezetten kemény szavakat használva. Ekkor már lehetett érezni, hogy az amerikai vezetésnek végérvényesen elege lett a Washingtonban évek óta a szőnyeg szélére állított Orbán Viktorból. Valószínűleg a magyarországi civil szervezetek aljas, szemét és hazug csuklóztatása is zavarhatta a két elnököt (illetve hát külpolitikai tanácsadóikat) és nem véletlenül tértek ki ezek ügyére magyar témájú beszédeikben. De az is valószínűnek tűnik, hogy igazából az zavarja őket, hogy egy NATO-tagország, amelynek biztonságát az amerikai adófizetőknek kell szavatolniuk, nyíltan oroszbarát politikát folytat.
Paks ügye, Magyarország kétszínű energiapolitikája, a Gazprom lelkes kiszolgálása így együtt már túl sok az amerikaiaknak. A demokráciadeficitünktől még hajlandóak lennének eltekinteni, hiszen a magyar helyzetnél sokkal súlyosabb dolgokat is tolerálnak Szaúd-Arábiától Pakisztánig, ha a gazdasági és biztonsági érdekeik ezt kívánják. Washington szemében azonban a mostani magyar kormány egyszerűen áruló lett, amely becsapta azt a katonai (NATO) és azt a gazdasági-politikai (EU) közösséget, amely a vasfüggöny leomlása után tárt karokkal fogadta, biztonságba helyezte és pénzzel kitömte. Innét van még visszaút, nem zárult be minden kapu, de nagyon nehéz lesz.”