Nem gondoltam volna, hogy lesz olyan Magyarország-kritikus cikk a nemzetközi sajtóban, ami még 2014-ben is képes felbosszantani, de az ABC, az ausztrál közmédia honlapjának friss írása elérte ezt nálam. Komolyan, a nagyját tényleg meg lehetett volna írni a klasszikus balliberális bullshitgenerátorral. Szinte látom a cikk olvasása közben, ahogy az aggódó Paul Lendvai láthatatlan mutatóujja a magasba emelkedik. A szöveg ráadásul 2010 óta bármikor megszülethetett volna, össze is ollózhatták volna az elmúlt négy év magyarországozó cikkáradatából.
„A vállaltan nyilas fideszes párthadsereg, a Magyar Gárda a szemünk láttára juttatja a tönk szélére Izraelt. A Csurka Istvánnal összekacsintó szarból jött mélymagyar a békés többség akaratából gúnyt űzve juttatja a tönk szélére a másként gondolkozókat. A putyinizálódó magyar középosztály a békés többség akaratából gúnyt űzve dönti romba a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget. A szovjet-magyar barátságot felrúgó Orsós Viktor és zabigyereke, Vona Gábor összpontosított parlamenti hatalommal erőszakolja meg az európai értékeket.” Ja, bocsánat, ezt a ballib bullshitgenerátor dobta ki, ez nem az idézendő ABC-cikk szövege.
Komolyra fordítva a szót: mint a hasonló cikkek általában, létező jelenségek szándékos vagy ismerethiányból fakadó, torz bemutatásával, és persze a farkas folyamatos kiáltásával van tele az írás. Az ABC cikkéből kiderül, hogy Orbán csak a választási rendszer„furcsaságai” miatt szerzett 2010-ben kétharmadot − mintha nem nagyjából ugyanez a választási rendszer lett volna érvényben 1990 óta itthon minden választáson. Mi itt a furcsaság? Ez volt a rendszer maga. És: mihez képest furcsa a rendszer? Hol van a választási rendszerek nemzetközi mércéje, etalonja, amihez igazodni kell?
Nem találják ki, kiket szólaltat meg az ausztrál riporter a hanyatló Magyarország kapcsán. Nem, egy árva magyar megszólalóig, legalább Konrádig vagy Hellerig sem jut el a riporter. Megelégszik azzal, hogy az amerikai Kim Lane Scheppele „Magyarország-szakértő” (akinek nemrég furcsa mód előbb jelent meg a New York Times-ba szánt cikke a Galamuson magyarul, mint az NYT Krugman-blogján angolul); valamint a portugál zöld-szocialista Rui Tavares szakértsen a magyar közélet ügyeiről. Bár igaz, Ausztráliából nézve mind egyformán messze vagyunk. Scheppeléhez képest pedig Tavares egy józan hang a cikkben.