László, köszönöm Önnek mindezt

„Tisztelt Alelnök Úr, Kedves László!

A felszólalása, melyet most magyarul és szlovákul is közzéteszünk, mélyen megérintett engem. Közép-európai vonatkozásban az utóbbi évek egyik kulcsszövegének tekintem. Amikor annak idején Füleken először találkoztunk, s a beszédemben sajnálatomat fejeztem ki amiatt, ami a magyarokkal történt Trianon után, az őszinte csodálkozására figyeltem fel. Amikor legutóbb mindezt Brüsszelben megismételtem egy konferencián, sőt megtoldottam együttérzésem kifejezésével a Beneš-dekrétumok magyarokat sújtó jogtalanságaiért, ismét úgy éreztem, hogy egy szlováktól mindezt szokatlannak tartja. Apránként megértettem, hogy inkább az olyan szlovákok véleményéhez szokott hozzá, akik a magyaroknak semmit nem ismernek el és semmi jót nem kívánnak. Mellékesen megjegyzem, hogy körülbelül én is ugyanezt tapasztaltam.

De be kell vallanom, hogy első találkozásunk óta volt egy aggodalmam. A nemzeteink közti megbékélés gondolatát, melyet a Charta XXI segítségével próbál érvényesíteni, természetesen elejétől fogva támogatom, ám attól tartottam, hogy a kezdeményezés jórészt csak egy irányba mutat. Hogy Önnek, mint „fideszes magyarnak” jól jön egy szlovák, aki látja a saját nemzete bűneit, hibáit és elutasító magatartását, s többre nincs is szükség. És tudtam, hogyha szlovákként ismételten kifejezem sajnálatomat Trianon és a Beneš-dekrétumok miatt, ám a másik oldalról semmi hasonló nem hangzik el, akkor a hasznos idióta szerepvállalását kockáztatom, ami egyáltalán használ a szlovák-magyar kapcsolatoknak, legfeljebb önmagát hozza kínos helyzetbe.

Mégis kockáztattam. Egyrészt azért, mert Trianon valóban rossz és igazságtalan megoldás volt Magyarországgal szemben, a Beneš-dekrétumok pedig ténylegesen ártottak sok ártatlan magyarnak: s mégiscsak kell, hogy legyen valóságérzékem. A szégyenteljes felsülést azért is megkockáztattam, mert végig reménykedtem a válaszában.

Kedves László, az írása, melyet a következő oldalakon közölni fogunk, messze felülmúlta minden elvárásomat. Már Budapesten elmondtam Önnek, hogy szerintem eddig ez a leghatásosabb szöveg, melyet nemzeteink együttélésének témájában magyar politikustól olvashattam. Most még többet mondanék: az, amit leírt, egy olyan kéznyújtás Szlovákiának, amelyre Magyarországról eddig még soha nem került sor. Nem tudom, e megnyilvánulását milyen reakciók fogják követni Budapesten. Sejtelmem sincs róla, hogy nem fogják-e otthon emiatt kinevetni és kiközösíteni. A nemzeti gőg és arrogancia kritikáját Európa e cinikus végein egy politikustól otthon nem fogadják kedvezően. De biztos vagyok benne, hogy a politikai előnyök helyett már most többet elért. Írásaival és a belőlük sugárzó magatartásával  lerombolja a kényelmes nemzetképünket az elutasító és érzéketlen magyarokról, mellyel mi szlovákok a saját ridegségünket és érzéketlenségünket leplezzük.

László, köszönöm Önnek mindezt.”