Ma a liberális mainstream azt tartja magáról, hogy nincs más sikeres, elfogadható irányzat, és a fősodron kívül álló magyar kormány eredményei épp ezt az öndefiníciót ássák alá.
„Az EU elveszítette jelentőségét mind a világpolitika, mind a világgazdaság terén.”
Európa történetének legsúlyosabb gazdasági válsága érkezhet.
A kormány intézkedéseknek köszönhetően a magyarok állnak a legjobb helyzetben ebben a viharos időszakban.
A drámai adatok a magyar exportkilátásokat is beárnyékolják.
Időben fékeztünk: azért lassult le a gazdaság, mert ezúttal még a szakadék előtt sikerült megfogni. Oláh Dániel írása.
A franciák közel 60 százaléka szerint felesleges a demokrácia, más rendszer is lehet ugyanolyan jó.
Tisztességes reálbérnövekedés mellett „megélhetési válságról” hadoválnak a demokraták, a világ vezető gazdasági lapja pedig kikelt ellenük.
Magyarország sem marad ki a krízisből, de összeomlástól nem kell tartani.
Egyre világosabb, Orbán Viktor miért hangoztatja régóta, hogy a brüsszeli politika irányát meg kell változtatni.
Miközben a világgazdaság növekszik, Németország egy helyben áll – és ez már nem magyarázható külső okokkal.
Strukturális törés rázza meg Stuttgartot, ahol az iparűzési adóbevételek csökkenése és a szociális kiadások növekedése egyszerre feszíti a költségvetést.
Ez sem fog tetszeni Ursula von der Leyenéknek.
A miniszterelnök politikai igazgatója szerint Európa radikális változást igényel.
Németország gazdasági növekedés után mély strukturális válságba került, amelyet főként szerkezeti problémák és évtizedes gazdaságpolitikai-stratégiai hibák okoztak.
A spekulációs valutatámadások mindig egyszerre szólnak gazdaságról és politikáról: a szuverenitás, a hitelesség és a felkészültség tükrei is egyben.
A közösségi oldalán posztolt a magyar válogatott csapatkapitánya.
Kisebb politikai botrányhoz vezetett az egyik kereskedelmi bank előrejelzése, amely alapján a befektetők a Tisza Párt választási győzelmét várják, s e szerint árazza be Magyarországot a piac.
Az emberkép alapvető megváltozása nélkül az emberiség bármilyen jövőképéről beszélni „nem egyéb, mint szentimentális, tünékeny álmodozás.” Kocsi Lajos írása.
A képlet ugyanaz: a Tisza vezére semmit nem enged ki a kezéből.
