A nyugdíjról és a halálról kérdezték a volt magyar szövetségi kapitányt

Lothar Matthäus 65. születésnapja alkalmából adott hosszú interjút a Bildnek, amelyet a Blikk szemlézett. Az egykori magyar szövetségi kapitány többek között a visszavonulás kérdéséről is egyértelműen fogalmazott: „Nincs szándékomban ezt megtenni. A Skyjal, az RTL-lel és az Interwettennel kötött szerződéseim amúgy sem teszik ezt lehetővé.” Arra a kérdésre, hogy tisztában van-e a várható nyugdíjával, röviden reagált: „Igen, tudom, de nem fogom elmondani.”

Matthäus fizikai állapotáról is beszélt, hangsúlyozva, hogy bár már nem tartja magát csúcsformában, az aktív életmód továbbra is meghatározó számára. „Nem. Már nem vagyok csúcsformában. De még mindig ugyanolyan méretű farmert és pólót hordok, mint 30 évvel ezelőtt. Sokat sportolok, néha túl sokat is.” A rendszeres edzésről részletesen is beszélt: „Mit csinálok? Napi edzést, sok stabilizáló gyakorlatot és állóképességi futást. Hetente ötször-hatszor, 50–60 percet.” Hozzátette, egy közelmúltbeli síbaleset után jelenleg szobabiciklizéssel tartja formában magát.

Televíziós szakértőként következetes elveket vall, amit így fogalmazott meg: „Őszinteség és becsületesség. Nem fogom megvédeni korábbi klubjaimat, a Bayern Münchent vagy a Borussia Mönchengladbachot, sem a játékosokat, az edzőket vagy a főnököket.” A motivációja ugyanakkor az évek során átalakult: „A hajtóerő akkoriban természetesen a siker volt. Győzelmeket aratni, címeket nyerni.” Ma már más szempontok vezérlik: 

Pályafutása csúcspontjaként az 1990-es világbajnoki címet emelte ki, külön hangsúlyozva a közösség erejét: „Büszke vagyok az 1990-es világbajnokságra, de nem csak a címre. Ami büszkeséggel tölt el, az a csapatszellem, az összetartás, ez a bajtársiasság.” Egy kevéssé ismert döntésére is kitért: „Pályafutásom legjobb döntése az volt, hogy az 1990-es világbajnokság döntőjében átengedtem a mindent eldöntő tizenegyest, és hagytam, hogy Andy végezze el.” A karrierjéből hiányzó elemként végül egy elmaradt átigazolást nevezett meg: „Szerettem volna 1991-ben a Real Madridhoz igazolni!”

Az interjú egyik legőszintébb része az élet végességével és a veszteségekkel foglalkozott. Matthäus személyes példákon keresztül beszélt erről: „A tragédiák az élet részei: Andreas Brehme és Franz Beckenbauer halála, és a saját családomból is meghaltak emberek.” Saját félelmét is megfogalmazta: „A legrosszabb az lenne számomra, ha az egyik gyermekem előbb halna meg, mint én.” Arra a kérdésre, hogy gyakrabban gondol-e a halálra, így válaszolt: „Igen, így van.” Hozzátette, ez szemléletváltást is hozott az életében: „Most már rendszeresen találkozom a barátaimmal.”

Nyitókép: MTI/Földi Imre

***