Bayern München, Rummenigge, Brehme – így búcsúzik a futballvilág a Császártól

Pótolhatatlan űrt hagyott maga mögött Franz Beckenbauer. A játékosként és szövetségi kapitányként világbajnok német labdarúgó legenda 78 esztendősen költözött az égi futballpályákra. Az ő nevéhez fűződik a támadást is segítő söprögető vagy libero fogalma. A Császár becenevet, higgadt, sportszerű, technikai és taktikai szempontból egyaránt fölényes játékával érdemelte ki. Ritkán szabálytalankodott, kiemelkedő labdabiztonság és elegancia jellemezte.

Beckenbauer csapattársai és leghíresebb kortársai (Johan Cruyff, Pelé) közül sokan már nem élnek, 3 nappal előtte hunyt el a brazil Mario Zagallo, akinek nyomdokain haladva a második lett a történelemben, aki a pályán (1974) és a kispadon, illetve előtte állva vb-elsőséget (1990) ünnepelhetett. Utóbbit az Argentína elleni döntőben (1-0) harcolta ki a Nationalelf, a győztes gólt szerző Andreas Brehme így búcsúzik mesterétől.

– írta a 63 éves korábbi balhátvéd a jótékonykodásairól is híres sztárról. 

Anyaegyesülete, a Bayern München – amelynek több korszakban edzője, illetve elnöke is volt – is búcsúzik. Beckenbauer a bajorokkal háromszor (1966, 1969, 1971) volt kupagyőztes és négyszer (1969, 1972, 1973, 1974) bajnok, háromszor (1974, 1975, 1976) nyert a BEK-ben, 1967-ben KEK-győztes lett, egy Bundesliga-bajnoki címet a Hamburger SV játékosaként szerzett.

„Az FC Bayern világa már nem az, ami volt – hirtelen sötétebb, csendesebb, szegényebb: 

Nyugodjon békében!” – olvasható a Bayern hivatalos oldalán.

A korábbi csapattárs, a Bayern vezérigazgatója, Karl-Heinz Rummenigge hosszasan méltatta hozzászólásában a Császárt.

„Mélyen megdöbbent. Franz Beckenbauer átírta a német futball történetét, és maradandót hagyott benne. Ő volt a kapitányom az FC Bayernnél, az edzőm a válogatottnál, az elnökünk a Bayernnél, és ezekben a szerepekben nemcsak sikeres, de egyedülálló is volt. 

Fájdalmasan fog hiányozni nekünk. Köszönök mindent, kedves Franz!”

Franz Backenbauert az NSZK-ban négyszer választották az év labdarúgójává (1966, 1968, 1974, 1976), kétszer nyerte el a France Football aranylabdáját (1972, 1976), többször játszott a világválogatottban. 1998-ban az évszázad német labdarúgója lett, bekerült az évszázad szakírók által összeállított válogatottjába, 2002-ben az addigi világbajnokságok álomcsapatába, 2004-ben a száz legnagyobb élő futballista közé is beválasztották. Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) is méltatja.

„A Császár rendkívüli játékos, sikeres edző és népszerű szakértő volt, aki senkihez sem hasonlíthatóan formálta a német futballt.”

Nyitókép: MTI/AP/Kent Gilbert