Zúghat, hogy „Puszi MLSZ”, de utána nem elegáns rögtön Ria-Riázni

Három magyar gól három magyar gólpasszból. Ezzel a cseppet sem elhanyagolható statisztikával vette a Bajnokok Ligája-selejtezők utolsó előtti, könnyűnek kicsit sem mondható körét a Ferencváros labdarúgócsapata kedd este.

Azóta sok minden megváltozott a modern futballban, amit lehet utálni és szeretni is. Például a legtöbb hazai csapatból szép lassan kikoptak a magyar játékosok, helyettük évekig nézhettük az „icseket”.

A hazai futballisták újbóli helyzetbe hozását feltehetően már régóta szerette volna minden olyan nemzeti érzelmű szurkoló, aki mondjuk pont ezen okból kifolyólag szimpatizál a Paks együttesével. Sőt, még a Fradi-drukkerek közül is sokan voltak olyanok, akik mindig buzdították a csapatot, de közben belül kissé már őket is zavarta, hogy a tucatlégiósok forgóajtószerűen jöttek és mentek náluk.

Persze azt sem állíthatjuk, hogy kizárólag magyar labdarúgókkal ugyanezt meg tudta volna csinálni a Ferencváros, mint amit az elmúlt években elért a nemzetközi porondon. Ehhez azért kellettek Mmaék, Laidunik, Zachariassenek és még sorolhatnánk, de igenis, a magyar szív leginkább a magyar gól után dobban.

Felmerülhet a kérdés: vajon az idén nyáron bevezetett, sokak által hideget és meleget is kapó „Csányi-szabály” nélkül is lett volna ilyen estéje a Fradi-szurkolóknak? Ha nem lenne kötelező az NB I-ben állandóan öt magyart szerepeltetni, akkor is ott lenne például Gruber Zsombor a keretben és a BL-ben? Vagy szokásosan valahol kölcsönben játszana. Vagy megvette volna ennyi pénzért az FTC Ötvös Bencét a Pakstól?

Ahogy jeleztem: kellettek a légiósok ahhoz, hogy a Ferencváros eljusson mostani pozíciójába, és azt sem venném el a klubvezetés érdemei közül, hogy közben az elmúlt években azért a kapuban végig egy Dibusz Dénes állt, vagy például jóval az MLSZ-szabály előtt már húzóembere volt a csapatnak Varga Barnabás, miközben hazahozták Szalai Gábort is.

Mégis: az elmúlt évekből ifjabb Lisztes Krisztiánt leszámítva nem nagyon mondható el, hogy magyar játékosok berobbantak volna, akikre nyugaton is felkapják a fejüket. És teljesen életszerű az is, hogy Tóth Alex vagy Ötvös helyett egy sokadik Traoré, Maiga, vagy más érkezett volna idén nyáron „erősítésnek”.

Épp a keddi meccs is mutatja, hogy az idén bevezetett módosításnak mégiscsak van hozadéka, alig másfél hónap után is.

Pedig a Magyar Labdarúgó-szövetség finoman fogalmazva sincs a szurkolók szeretetének középpontjában. Ebbe most nem is mennék bele mélyebben, de annyit megjegyeznék: az előszeretettel használt, a köznyelvben „Puszi MLSZ”-nek finomított rigmus után, a fenti eredményt elnézve, nem lesz túl elegáns rögtön Ria-Ria Hungáriára váltani. Valahol ebben is meg kell találni a megfelelő egyensúlyt...

Nyitókép: Hegedüs Róbert/MTI/MTVA