„Ezt akár derült égből érkező villámcsapásnak is lehetne nevezni. Ugyanakkor az is kijelenthető, hogy a döntéshozás hatékonyságról, a határidők betartásáról, nem utolsó sorban a versenyzéstől eltiltott és továbbra is kétségekben tartott sportoló érdekeinek és lelki állapotának a tiszteletben tartásáról ezúttal szó sem lehet”
A szerző, Szalay Péter szerint a CAS nem az a nemzetközi intézmény, aminek a vezetőit kérdőre lehetne vonni, vagy sürgetéssel zaklatni. „Nagy bátorság kell ahhoz, hogy ezt valaki figyelmen kívül hagyja, ahogy azt idén nyáron dr. Dávid Gyula, a Kenderesi Tamás ügyével foglalkozó háromtagú panelben választott bíróként tevékenykedő jogászember tette. Előbb alaposan beolvasott a testületet vezető brit munkatársának, a CAS által kijelölt bírónak, aki szerinte nem elősegítette, hanem hátráltatta a fellebbviteli tárgyalás időpontjának kitűzését, majd lemondásával erősített rá a szokatlanul éles hangú mondataira. Huszonöt évi együttműködést lezárva távozóban azt is kimondta, hogy a CAS már messze nem azt a minőséget képviseli, amilyennek szülőatyája, a spanyol Juan Antonio Samaranch, a NOB egykori elnöke negyven éve megálmodta, és ezzel nem csak az elkövetett hibákra utalt, hanem az akadozó gépezet egészére is” – fogalmazott.