Szoboszlai, Orbán, Csányi vagy Rossi – végre kimondták, ki lehet a legnagyobb felelős a válogatott kudarcáért

A Mestertervben szakítottunk a hagyományokkal, és beleszálltunk a sport világába.

Szöllősi György szerint a Puskás Arénába a jegyeket percek alatt elkapkodó családokat, az FTC sok ezer bérletesét már nem lehet leszoktatni a meccsre járásról, tehát a magyar futball felemelkedése megállíthatatlan.

Hiába a szánni való ellendrukkerek most fellángoló káröröme, újra van és még inkább lesz magyar labdarúgás – jelentette ki publicisztikájában Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője, aki felidézte, hogy a napokban a futballtörténelem egyik legjobbja, Gheorghe Hagi zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
A magyar futball és a Puskás-ügyek nagykövete szerint nemcsak Bukarestből, a Holdról is látszik az az intenzív és nagyarányú fejlesztés, amely az utóbbi másfél évtizedben kiragadta a magyar sportot a teljes pusztulásból.

Vannak erre objektív mérőszámok: a pályák, csarnokok, uszodák, kondiparkok, bicikliutak, turistaházak számának jelentős emelkedése, a lepusztult infrastruktúrára költött százmilliárdok, az emberek sportolásra fordított idejének stabil emelkedése, a külhoni magyar közösségek sportéletének megerősítése, sportakadémiák létesítése, a szurkolás körülményeinek radikális javítása (stadionépítések, a lelátói erőszak visszaszorítása) és így tovább
– tette hozzá.
Szerinte érdemes végiggondolni, mielőtt komolyan vesszük az írek elleni 2–3 óta megjelenő kijelentéseket, miszerint „semmit sem fejlődött a futballunk az elmúlt 40 évben”; „kudarcot vallott Orbán futballpolitikája”, hogy a magyar kormány fejlesztései nélkül hol lennénk.
„Megmondom: sehol. Külföldi eseményeket néznénk a kizárólag külföldi tulajdonú sportcsatornákon,
a Fradi-pálya helyén már lakópark állna,
ha egy magyar csapat elvétve bejutna valamelyik kupasorozat főtáblájára, a hazai meccseit Pozsonyban, Bécsben meg Kolozsváron kellene rendeznie megfelelő hazai stadion híján, a válogatott mérkőzésein, az életveszélyes, háromnegyed részt lezárt Népstadionban négy-öt ezer ember lézengene, mint azelőtt sokszor, vagy annyi sem, az utánpótlás-bajnokságokat pedig futballozó gyerekek és használható pályák híján már meg kellett volna szüntetni” – szögezte le.
Szöllősi György megjegyezte,
ha mindehhez a baloldal lenne hatalmon, képviselői bizonygatnák, hogy nekik nem dolguk beavatkozni ezekbe a szomorú folyamatokba, oldja meg a piac.
A főszerkesztő azt a kérdést is feltette, hogy „komolyan gondolja bárki, hogy az a harmincezer igazolt gyerekfutballista, aki három éve végigőrjöngte a Puskás Arénában, amint Szoboszlai Dominik góljával 1–0-ra verjük meg Angliát, nem fog élete végéig rajongani a fociért?”, és úgy véli, a Puskás Arénába a jegyeket percek alatt elkapkodó családokat, az FTC sok ezer bérletesét már nem lehet leszoktatni a meccsre járásról, tehát a magyar futball felemelkedése megállíthatatlan.
Hozzátette: miután idehaza évtizedekig rongálták a labdarúgás társadalmi presztízsét, a közéleti, értelmiségi fősodor attitűdje a futball lesajnálása, az iránta való lelkesedés kigúnyolása, megmosolygása, sőt, kinevetése lett, mára ismét menő meccsre járni, a gyereket focira járatni, szurkolói bérletet venni, páholyt bérelni, a válogatottnak drukkolni.
Ezt is ajánljuk a témában

A Mestertervben szakítottunk a hagyományokkal, és beleszálltunk a sport világába.

Nyitókép: MTI/AP/Armando Franca