„Kenderesi Tamás doppingügye nagyon elhúzódik, ezt nem tartom korrektnek” – sportjogi szakjogász a Mandinernek

Nyitókép: MW / Török Attila

Hogyan zajlott az Ilyés Laura Vanda elleni eljárás?
A sportoló biológiai útlevelét vizsgálva a Nemzetközi Dopping­ellenes Ügynökség (WADA) szakértői úgy találták, hogy az egyik mintája atipikus, amit szerintük kizárólag az magyarázhatott, hogy a sportoló valamilyen tiltott szert vagy módszert alkalmazott a teljesítménye fokozására. Laurát első fokon felmentették a doppingvádak alól, ám hiába fogadta el minden érintett – a sportoló, a Magyar Antidopping Csoport (MACS), a magyar sportági szakszövetség és a világszövetség –, mindenki megdöbbenésére a WADA az utolsó percben fellebbezett, és a Sportdöntőbíróság (CAS) elé vitte az ügyet. Az elsőfokú eljárásban csak tanácsadóként vettem részt, a CAS előtt viszont már én képviseltem az ifjúsági Európa­-bajnoki ezüstérmes úszónőt. Újra kellett építenünk a védekezésünket. Enyhén fogalmazok, ha azt mondom, ritka a felmentő ítélet. A WADA egy óriási költségvetésből gazdálkodó, professzionális jogi csapattal dolgozó, kiváló nemzetközi ügyvédek által segített világszervezet. Annak, hogy vele szemben a CAS előtt meg lehet nyerni egy ügyet, nagyjából annyi az esélye, mint egy F-16-ossal átrepülni a tű fokán.

Ilyés Laura ügyében több mint egyéves procedúra végén született meg a jogerős felmentő ítélet, Kenderesi Tamás ügye pedig lassan két éve húzódik, ami egy sportoló pályafutásának léptékével mérve rengeteg idő. Rendben van, hogy ennyi ideig tart egy doppingügy lezárása?
Tudom, hogy sokaknak ez aggályos, amivel egyet is tudok érteni, mégis azt kell mondjam, hogy jogszerű. Az eljárásban vannak bizonyos egzakt határidők, de az ítélet meg­hozatalának és annak, hogy mikor foglalják szövegbe, nincs. A CAS tehát megteheti, amit tesz. Fontos kiemelni, hogy a CAS mint választottbíróság illetékességét és hatáskörét a sportolók és a sportszervezetek előre elfogadják, és alávetik magukat az ítéletének. A CAS-nál hatalmas terhelés alatt dolgoznak, évente több mint nyolcszáz ügyet tárgyalnak. A labdarúgósport ügyei egyrészt óriási pénzekről szólnak, másrészt folyamatban lévő bajnokságokat érintenek, amiket megakaszthat egy függő jogi helyzet. Ez senkinek nem érdeke. Ezért az ilyen ügyek előrébb kerülnek, ráadásul sok van belőlük, a „kisebbek” pedig hátrébb sorolódnak. Kenderesi Tamás ügye viszont ezzel együtt is nagyon elhúzódik, amit nem tartok korrektnek. A sportolói jogállása nagyjából két éve fel van függesztve. Ilyen hosszú kihagyás miatt tönkremehet egy karrier. A napokban született ítélet Varnyú Alex Európa-bajnok gyorskorcsolyázó ügyében, akit az említett két úszóhoz hasonlóan a biológiai útlevelében talált atipikus minta alapján gyanúsítottak meg 2023 augusztusában. Én voltam a jogi képviselője a Nemzetközi Korcsolyázó­szövetséggel szemben. Sikerült elérni, hogy már első fokon jogerősen felmentsék. Ez az ügy majdnem másfél évig tartott, és Alex sajnos abbahagyta a versenyszerű sportot.

Mi lehet a megoldás? Meg lehet reformálni valamiképp a bíráskodást?
A CAS választottbíróinak száma ötszáz felett van. Az általuk vitt ügyek három nagy csoportra oszthatók. Az egyik divízió a sportbeli kereskedelmi, szerződéses, részvételi ügyek, például egy labdarúgó átigazolási szerződését vagy egy sporteseményt rendező ország szerződését érintik, és itt a CAS mint elsőfokú választottbíróság ítélkezik. A második divízió a doppingügyek önálló szakértői gárdát foglalkoztató csoportja. A harmadik divízió a fellebbviteli választottbíróság, itt a CAS jogorvoslati fórumként jár el a sporton belüli jogviták esetében. Szerintem számos ügyben sokat segítene a mediáció módszere, de mivel óriási pénzek, karrierek, életek kerülhetnek szembe a szabályokkal, a sportolók védik a jó hírüket, becsületüket, nem szokták elengedni az ügyeket. Természetesen nemcsak arról lehet szó, hogy a két fél nem ért egyet, hanem homlokegyenest ellenkező állítások lehetnek. Például az egyik fél azt mondja, hogy a sportoló dopping használatával érte el élete legjobb eredményét, ő viszont azt állítja, hogy ez képtelenség, sosem tett ilyet. Mivel a CAS-nál a választottbírók nem főfoglalkozásként, hanem oktatói vagy egyéb jogászi karrier mellett végzik a munkájukat, sokszor az az egyéb tevékenységeik mögé sorolódik. Ezért az igazi megoldás véleményem szerint az lenne, hogyha a CAS egy profi önálló bíróság lenne, amelyben főfoglalkozású, fizetett, képzett, a sportjog speciális szabályait pontosan ismerő bírók ítélkeznének, ez esetben bizonyára sokkal gyorsabban születhetnének meg a döntések.

Egy ilyen eljárás az időtartamától függetlenül nyilván pszichésen is megviseli a sportolókat.
Már az is súlyos dolog, hogy amikor elindul a doppingeljárás, felfüggesztik az illető sportolói jogállását. Ez azt jelenti, hogy nemcsak versenyen, hanem edzésen sem vehet részt. Amennyiben mégis elmegy edzésre, a többi versenyzőt és az edzőjét is bajba sodorja. Tehát kizárják a sportolói közösségből annak ellenére, hogy jogerősen nincs kimondva: doppingvétséget követett el. És emellé jön az, hogy minden olyan helyzet, amely megkérdőjelezi az ember hitelességét, és beszennyezi a jó hírét, megterhelő lelkileg. Már önmagában az óriási teher, ha egy világszövetség vádolja meg a sportolót doppingolással, és ő kénytelen bizonyítani az ártatlanságát. Biztonságos, kiegyensúlyozott lelki háttér nélkül márpedig senki nem tud világraszóló eredményeket elérni.

Mi az oka, hogy a sportjogban a doppingvétséggel kapcsolatos eljárásokban más jogterületek ügyeihez képest fordított a bizonyítási teher? Biztosan jó megoldás, hogy nem a hatóságnak kell bizonyítania a doppingvétség elkövetését, hanem a sportolónak az ártatlanságát?
Nemcsak a bizonyítási teher fordul meg, hanem az ártatlanság vélelme sem létezik. Azaz két, mind a polgári, mind a büntetőjogban meglévő alapelv hiányáról, illetve fordítottjáról beszélünk. Ez sokszor jogászokat is megdöbbent. Fontos, hogy ez nem az általános sportjogi, hanem a doppingellenes szabályozás ismérve, amit számos sportoló és sportszakember próbált bíróság előtt megtámadni. Több nemzetközi bírói ítélet azonban kimondja a jogosságát, elsősorban azért, mert a dopping súlyos – elsősorban egészségi – veszélyt jelent nemcsak a sportolókra, de az egész társadalomra. A jogi szakértők szerint e területen a közérdek fontosabb, mint az egyén érdeke, ezért korlátozni lehet az egyén jogait. Tudom, hogy ez sokaknak megdöbbentő, és sportolók is szenvednek miatta, de ez adja az erejét a doppingellenes harcnak, normál büntetőjogi keretek között közel nem lehetne ilyen hatékony a küzdelem. Azért sem, mert a sportszervezeteknek nincsenek közhatalmi jogköreik, nem tudnak nyomozni, nem rendelhetnek el például kihallgatást, tehát más eszközökre van szükség.

A WADA-akkreditált doppingellenes szervezeteknek van ellenőrzési jogkörük, és meg is hallgathatják a sportolókat.
Így van, de az ellenőrzés joga az alávetéses jogviszony miatt lehetséges, ami azt jelenti, hogy aki részt akar venni a sport rendszerében, az önként és előre elfogadja magára nézve kötelezőnek a szabályokat, azaz szabad akaratából aláveti magát a szabályrendszernek. Nem véletlen, hogy a doppingvétség büntetése általában többéves felfüggesztés, hiszen a sportolót egy ilyen tettért nem lehet szabadságvesztésre ítélni. A sport mint közösség annyit tud tenni, hogy a szabályokat megsértő versenyzőt kizárja magából.

Lehet egészségi oka annak, hogy egy sportoló biológiai útlevelében atipikus eltérések jelennek meg?
Szerintem ez a központi kérdés. A biológiai útlevélben egy longitudinális vizsgálat eredményei szerepelnek. A szakértők az eredményekben rögzített paramétereket a statisztikai közép­érték alapján rögzítik, és amennyiben kiugró értéket észlelnek akár negatív, akár pozitív irányban, meggyanúsíthatják az illetőt doppingvétséggel. Minden ember szervezete más. A vérünk kifejezetten érzékeny szövet, fertőzés, gyulladás, műtét vagy akár a stressz-szint emelkedése megváltoztathatja a vérképet. A tudomány viszont bizonyítottnak látja, hogy az egyes paraméterek egymáshoz való viszonya alapján meg lehet állapítani, dopping okozza-e az eltéréseket. Az ellenőrző szervezet nem köteles megnevezni, hogy milyen szerre gyanakszik, de azt ki kell zárnia, hogy a változás normál egészségi okból történt.

Milyen gyakran fordulhat elő, hogy egy sportolót ártatlanul ítélnek el doppingvétségért?
Ha az igazságszolgáltatás jól működik, akkor 70-80 százalékos hatékonyságot tud elérni, ez nincsen másként a sportban sem. Eszerint tíz megvádolt sportolóból kettőt ártatlanul fognak elítélni. Az utóbbi húsz év statisztikai számításai alapján vélelmezhetjük, hogy globálisan a sportolók 30 százaléka a karrierje alatt legalább egyszer élhetett valamilyen tiltott teljesítményfokozó szerrel vagy módszerrel.

Az időkiesés és a sporteredmények elmaradása mellett egy ártatlanul meggyanúsított sportolót nehezen forintosítható anyagi kár is ér. Amennyiben felmentik, jogosult-e valamilyen kártérítésre, van-e bármilyen lehetősége, hogy az efféle igényét érvényesítse?
A sport- és doppingellenes szabályok alapján nincs ilyen lehetőség, a polgárjogi szabályozás azonban szűk körben megadja az esélyt a kártérítésre, de ehhez a károkozást és az ok-okozati összefüggést is bizonyítani kell.

Érheti szankció a WADA illetékeseit akkor, ha ártatlanul vádolnak meg egy sportolót?
A WADA mindig tutira megy. Mielőtt megindít egy eljárást vagy fellebbez, meggyőződik az igazáról. Nem igazán szokott tévedni, de ha mégis, az súlyos gond a doppingmentes, tiszta sport szempontjából. Profi szervezet a WADA, minden ügy sportágakra lebontva bekerül a statisztikáiba. Folyamatosan figyelik a szakértőik ügyeit, és amennyiben azok tévednek, házon belül lehet számonkérés, de hogy miként, arról nincs információm. Azt mindenesetre biztosra vehetjük, hogy az ilyen eseteknek van következményük.

***

Kenderesi kálváriája

Az olimpiai bronzérmes, Eb-ezüst- és -bronzérmes úszót, Kenderesi Tamást 2022 végén gyanúsították meg doppingvétséggel, miután a WADA illetékesei a 2017-ben levett mintáit ismét megvizsgálva, illetve biológiai útlevelét tanulmányozva 2022-ben eltérésekre figyeltek fel a korábbi hematológiai paramétereihez képest. 

A történtekről elsőként a meggyanúsított sportoló tájékoztatta a nyilvánosságot. Kenderesi Tamás akkor is tagadta a doppingvétség tényét, és azóta konzekvensen kitart állítása mellett. Elmondta, hogy az ellene „atipikusnak minősített biológiai útlevél alapján, bizonyítékok nélkül, feltételezésekre alapozva indított doppingeljárás miatt” fél éve nem tud edzeni. Leszögezte: tiltott anyagot, tiltott módszert soha nem alkalmazott, doppingvétséget nem követett el. Elmondta azt is, hogy doppingellenőrzés céljából 48 alkalommal vettek tőle vért és 51 alkalommal vizeletmintát, mindegyiket rendben találták.

Mindez azonban nem változtatott sem a WADA, sem a Magyar Antidopping Csoport képviselőinek szakmai véleményén, amely szerint fennáll a doppingvétség gyanúja. A sportolót ezért 2023 májusában első fokon elmarasztalták; a MACS ügyvezetője, Tiszeker Ágnes akkor azt mondta, négyéves eltiltás lehet a büntetése. Ha ebből levonnák az eljárás eddigi időtartamát, az is azt jelentené, hogy Kenderesi harminc­évesen kezdhetne el újra aktívan edzeni, ami nagy valószínűséggel a pályafutása végét jelentené. 

Kenderesi Tamás és jogi képviselői fellebbviteli eljárást kezdeményeztek a CAS-nál, amely 2023 augusztusára tűzte ki az első meghallgatás időpontját. A háromtagú választottbírói testület végül hosszas huzavona után 2023 novemberében ült össze először, ám akkor még a perdöntő tárgyalás napját sem jelölték ki. Az eljárás azóta is húzódik, a tárgyalásokat folyamatosan elhalasztották. Legutóbb 2024. szeptember 18-án tartottak tárgyalást, amely előtt a sportoló az alábbi üzenetet osztotta meg: „Kedves mindenki, drága támogatóim! Végre eljött az idő. Szerdán lesz a doppingügyemnek a tárgyalása. Szentül hiszek benne, hogy az a sok áldozat, az iszonyatosan nehéz edzések, az álmaim hajszolása… az, hogy mindent ennek rendeltem alá, és ezáltal példakép lehettem másoknak… ezek egyszerűen nem veszhetnek kárba!!! Én voltam az a kisgyerek, aki sírt az uszodában, amikor elmaradt az edzés, és sírt, ha nem jött össze valami a versenyen (ehhez nem is kellett kisgyereknek lenni)… És igazából most is könnyezek, mert a legnagyobb becsülettel, tisztán készültem, hogy a nagy céljaimat elérjem, de sosem gondoltam volna, hogy ezeket a sorokat kell majd írnom egy nap. Ha szerdán eszetekbe jutok, kérlek, ejtsetek meg pár jó gondolatot értem. Köszönöm!” 

Döntés azonban még mindig nem született. A felperes sportoló választottbírója, a korábbi válogatott vízilabdázó, a több évtizede a CAS-nak dolgozó Dávid Gyula időközben kijelentette, hogy az alperes választottbírója, James Drake folyamatosan hátráltatta a peres ügy elvárható menetét, és lemondott pozíciójáról.

Az ügy eddig több mint 50 millió forint összegű költsége, amely a sportolót terheli, az eljárás meghosszabbodásával még nagyobb lehet. Kenderesi Tamás lassan két éve nem edzhet, ki kellett hagynia egy olimpiát – és egyelőre nem tudni, mikor térhet vissza a profi sporthoz, ahogy azt sem, folytatni kívánja-e a karrierjét.