a többieknek rögzítsük: nincs olyan, hogy egy nagyjából hasonló technikai szinten lévő, nagyjából hasonló súlyú nő egyenlő esélyekkel indul egy hasonló férfi ellen. Nincs ilyen, ennyi, hagyjuk az unalmas magyarázatot a semmiről. Véletlen csupán, ha nem a férfi győz, ez biológiai-élettani törvényszerűség – se nem jó, se nem rossz, ahogy az alma íze sem rossz, maximum nem szereted.
Igen, az algériai Helifet legyőzték már. Azért győzték le, mert nem rendelkezik azzal a tudással, amivel a súlycsoport krémje, az a pár versenyző, akik a fizikai aránytalanság ellenére is képesek voltak ellensúlyozni a brutális ütőerőt más erényekkel, amelyek a tehetségükből fakadtak. De emberek, ettől még az esélyek nem egyenlőek! Az esélyegyenlőség ebben a konkrét esetben egész egyszerűen azt jelenti, hogy férfi test nem küzdhet női test ellen. Pont. Lefordítva:
a férfi test magasabb súlycsoportot jelent, a férfi test doppingolást jelent a női mezőnyben.
Nincs kecmec. Tiszta, átlátható, mi több, igazságos szabályokra van szükség, amelyek biztosítják az esélyegyenlőséget. Ahol megtörténhet, hogy egy férfi test végiggázoljon a női testeken egy olimpián, amíg valaki a testi épsége, akár az élete veszélyeztetésével megállítsa, ott nincsenek meg ezek a szabályok sem első, sem második ránézésre. A botrányhoz asszisztál a NOB, sőt, büszke a jelenségre. Mi zajlik itt?
Ne higgyük egy tizedmásodpercre sem, hogy az algériai szövetség, és az algériai bokszoló nincsen képben a vázoltakkal, csak azért, mert eljátsszák az áldozatot. Pontosan tudják, hogy ebben az ügyben Imane Helif a betegsége ellenére sem áldozat.