Most már retteghetünk az atomhatalom Észak-Koreától is?

Peking hallgatólagosan elismerte Kim Dzsongun nukleáris státuszát – új hatalmi háromszög formálódik Kelet-Ázsiában.

Kína zöldenergia-robbanása megtorpan, mert a hálózat nem tudja elnyelni a rengeteg megtermelt áramot, ami így kárba vész. Ezért atomerőművekkel és egy tibeti vízerőművel turbózzák fel a rendszert, hogy kordában tartsák az időjárás szeszélyeit!

A Bloomberg elemzése szerint Kína az elmúlt pár évben elképesztő sebességgel haladt a zöldenergia terén, ám a szeptember végén kitűzött klímacélok meglehetősen óvatosak. Ugyan az óriási ország üvegházhatásúgáz-kibocsátása a vártnál korábban, öt évvel hamarabb tetőzhet a megújuló energiaforrások és az elektromos járművek robbanásszerű terjedése miatt, Peking csupán 7–10 százalékos csökkentést tervez 2035-ig, ami szerénynek tűnik a korábbi túlteljesítések és az elemzői várakozások fényében.
A Bloomberg gyorselemzése rámutat, hogy az eddigi sikerek – mint a napelemek és szélerőművek tömeges telepítése – után most egy
nehezebb szakasz következik, ahol a kapacitások kimerülése és a zöldenergia növelésének kihívásai kerülnek előtérbe.
Kína kibocsátásának tetőzése a megújuló energiaforrások robbanásszerű bővülésének köszönhető, a napelem- és szélerőmű-kapacitások gyors növekedése ugyanis lehetővé tette, hogy az ország korábban teljesítse a klímacéljait. Azonban ezek a források lassan elérik a határaikat:
a megtermelt többletenergia gyakran kárba vész, mivel a hálózat nem képes teljes mértékben befogadni azt.
A Bloomberg szerint mindez sürgeti az energiarendszer rugalmasságának növelését, ami nélkül a további előrelépés akadályokba ütközhet.
Az ázsiai ország azonban nem áll meg a meglévő technológiáknál: a következő években több atomerőművet kapcsol a hálózatra, míg a következő évtizedben elindulhat egy vízerőmű is Tibetben. Ezek az új források jól kiegészíthetik a meglévő kapacitásokat, sőt ki is egyenlítik az időjárásfüggő zöldáramtermelést. Viszont a „megváltóként” várt zöldhidrogén-technológia még drága és kiforratlan, Kínának pedig az energiaigényes termelés külföldre telepítése (vagyis a probléma exportálása) nem reális alternatíva.
Ahhoz, hogy az ország túlteljesítse szerény céljait, jelentős beruházásokra van szükség az elektromos hálózat megerősítésében, az átbocsátó kapacitásának növelésében, továbbá az akkumulátoros tárolásban – mutat rá a Bloomberg. Az idén júliusig már 332 milliárd jüant (47 milliárd dollárt, ami az idei magyar költségvetési bevételek közel fele!) fordítottak a fenti területekre, ami 12 százalékkal több, mint 2023 júniusától 2024 júniusáig Rövid távon ez a megoldás tűnik a legígéretesebbnek, ami Kínának nemcsak klímapolitikai, hanem gazdasági előnyöket is hozhat.
Érdemes megvizsgálni a nyersanyagpiacok reakcióit az utóbbi hónapok változásai kapcsán, amelyek jól mutatják a zöldenergia-átmenet lassulásának globális hatásait. A réz ára például több mint egyéves csúcsra ugrott az indonéziai Grasberg bányában történt üzemzavar miatt, ami félelmet keltett a további ellátásokkal kapcsolatban. A réz ugyanis alapvető fontosságú a villamosenergia-hálózatok, az akkumulátorok és az elektromos járművek gyártásában, így a kereslete folyamatos, még ha mostanában már nem is annyira kiugró. Eközben a kínai bányavállalat, a Zijin Mining értéke először haladta meg a 100 milliárd dollárt, jelezve a kínai cégek erősödő pozícióját a stratégiai fémek piacán.
A további piaci fejlemények, mint az iraki kurdisztáni olajexport újraindulása, enyhíthetik a világpiaci feszültségeket – derül ki a Bloomberg által vizsgált trendekből. Ez különösen fontos a közel-keleti és orosz–ukrán konfliktus árnyékában.
Például az Egyesült Államokban immár a palaolajipar (is) bírálja a kormányzat energiapolitikáját, félve az amerikai versenyképesség romlásától.
A lítiumpiacon pedig a kormány esetleges bányászati részesedésszerzése kelt spekulációs hullámokat, hangsúlyozva a stratégiai nyersanyagok geopolitikai jelentőségét az e-autók gyártásában.
Mindezek alapján Kína energiaátmenete továbbra is ambiciózus, ám a 7–10 százalékos kibocsátáscsökkentés 2035-ig visszafogottnak tűnik, és az ország zöldátmenet kapcsán eddig mutatott lendületének fenntartása sem biztos, hogy tartható. Eközben a nyersanyagpiacok említett ingadozásai rámutatnak, hogy az átmenet nem csupán környezetvédelmi, hanem globális, hosszú távú gazdaság-stratégiai kérdés is.
Kapcsolódó: