Kína haragja Brüsszelre zúdul

A napokban lezárult dömpingellenes vizsgálat eredményeképpen Brüsszel bejelentette, hogy akár 38,1 százalékos büntetővámokat is kivethet a Kínából érkező elektromos autókra, miután bizonyítottnak látta, hogy azok gyártása mögött állami támogatás áll, ami lehetővé teszi, hogy hatalmas mennyiségben és jóval a piaci ár alatt árasszák el az európai piacokat. A kereskedelmi háború újabb epizódja illeszkedik abba a folyamatba, amelyet először a Kínától való „leválás”, később (megijedve a kifejezés erőszakosságától és negatív hatásaitól) „kockázatmentesítés” néven emlegettek, és gyakorlatilag Peking világpiaci és kereskedelmi erejének egyértelmű meggyengítését jelenti – párbeszéd és konstruktív megoldások helyett a tiltó rendelkezések, extravámok és a protekcionista eszközökre támaszkodva.  

Kína többször jelezte Brüsszel felé a vizsgálat alatt, hogy egy drasztikus döntést nem hagy szó nélkül, és kemény válaszcsapásokkal fog felelni rá. A fenyegetést Brüsszel komolyan vette, de nem tántorította el attól, hogy megpróbálja brutálisan korlátozni a kínai járműipar térhódítását Európában. (Más kérdés, hogy a BYD magyarországi gyárának felépülése például okafogyottá teszi majd a vállalatra kirótt extravámokat.) A harag azonnali volt a kínai kormány részéről, amely határozott lépéseket tett az ellentámadás előkészítésére. A francia égetett szeszek például már dömpingellenes vizsgálat alatt állnak, a napokban pedig az EU-ból érkező sertéshústermékekkel kapcsolatban indított szubvencióellenes nyomozást, nem kis pánikot okozva ezzel Európa húsipari nagyhatalmai körében.  

A helyzet abszurditását fokozza, hogy az Európai Bizottság egészen kifacsart logikával az extravámok kivetése után több fórumon is hangoztatta: Kínának jogában áll a döntést megtámadni a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO), de arra semmi szükség nincs, hogy hasonló eszközöket alkalmazzon. Vagyis arra kéri Pekinget, hogy nézze el, amiért kereskedelmi rakétát lőtt ki rá, és ne lőjön vissza. Kína válasza egyértelmű volt: az egészséges versenynek semmi akadálya, de Brüsszel a mostani húzásával átlépte annak racionális határait, és a konszenzusos, kölcsönös előnyökkel járó együttműködés helyett a háborút választotta. Peking tehát ennek megfelelően fogja kezelni az uniót, és nem hagyja majd válasz nélkül kereskedelmének nyílt megtámadását. De melyek azok a területek, amelyeknek leginkább félni kell Kína bosszújától? 

A klasszikus kínai ütés 

Kína számára a kereskedelmi háború kiterjesztésének alapterülete az európai élelmiszeripar lesz. Ez jár számára ugyanis a legkevesebb kockázattal: olyan termékeket fog megcélozni, amelyek esetleges kiesését széles körű diverzifikációjának köszönhetően bármikor tudja pótolni, ellenben az európai exportőrök az egyik legnagyobb piacukat veszítenék el.  

A francia konyak és egyéb luxusitalok elleni szubvencióellenes vizsgálatot már januárban megkezdte a kínai kormány. Bár ennek lezárultára feltehetően jövő év elejéig várni kell, Peking bármikor bejelenthet előzetes vámokat. Nem véletlenül Párizsra mérik az első csapást: az elektromos autók elleni vizsgálat Macron ötlete volt, ő vette rá Ursula von der Leyent, hogy az Európai Bizottság külső vállalati felkérés nélkül, saját hatáskörben és „önként” indítsa el azt. A francia luxuscikkek egyik legnagyobb piaca Kína, az égetett szeszek esetében konkrétan a második.  

És ha már alkohol: Franciaország a legnagyobb EU-s borexportőr Kínába, így a mediterrán országok mellett megint csak Párizs inná meg a levét egy kereskedelmi korlátozásnak. Peking könnyedén megoldja az európai nedű helyettesítését – komikus módon éppen azokkal az ausztrál borszállítmányokkal, amelyekről márciusban vonta vissza a most az EU-t fenyegető extravámokat. 

Hasonlóan fájdalmas lesz az európai sertéshússal kapcsolatban lefolytatott kínai vizsgálat eredménye: Peking szó szerint megismételte az uniós indoklást, vagyis szerinte erős a gyanú, hogy az EU-s exportőrök és gyártók célzott és tisztességtelen kereskedelmi viselkedést feltételező állami támogatások révén tudják nyomott áron elárasztani a kínai piacot hústermékeikkel, ami a belső termelés versenyképességét negatívan befolyásolja. Ebben az esetben Kínának meg sem kottyan majd egy esetleges importkiesés: a húsipara gyakorlatilag kezd önellátásra berendezkedni, szükség esetén pedig Brazília örömmel köt új szerződést Pekinggel, növelve felé a húsexportját. Az európai államok, elsősorban Spanyolország, Dánia és Hollandia azonban nagyon meg fogják érezni az extravámok és a kereskedelem csökkenésének hatásait. Nem véletlen, hogy az érintett országok vállalatai már most, a vizsgálat legelején krízistervek kidolgozását kezdték meg, felszólítva erre saját kormányukat is.  

Dánia és Hollandia egyébként a tejtermékek területén is komoly gondba kerülhet. A kínai sajtó már belengette a korlátozó intézkedések szükségességét. Könnyen teheti, a tejiparban Peking szintén nem függ az importtól, ami van, annak felét Új-Zélanddal bonyolítja le, de az önellátási törekvései ezen a területen is akkorák, hogy a behozatali mennyisége évről évre drasztikusan csökken.  

A legforróbb talaj 

Robert Habeck német gazdasági miniszter pánikszerűen rohant Kínába a brüsszeli döntés bejelentése után, hogy megelőzzön egy durva válaszcsapást. Az aggodalma érthető: a kínai autóiparra mért ütés a német gépkocsigyártók exportját érintheti leginkább. Több kínai vállalat máris arra kérte a kormányt, hogy gondolkozzon el brutális extravámok kivetésén a német gyártók termékei ellen: 

Sok szó esik a repülőgépiparról mint lehetséges bosszúterületről is, ám minden jel arra mutat, hogy Kína abba éppen nem fog belenyúlni. Peking gyakorlatilag két gyártóval áll szerződésben, a Boeinggel és az Airbusszal, és bár kézenfekvő lenne az utóbbi megregulázásával újabb csapást mérnie a franciákra, a gondolat kellemetlensége, hogy egy amerikai vállalatnak nyitnák még szélesebbre a kaput – ráadásul egyedüliként –, nagyobb, mint a másik lehetőség csábítása. A hírek szerint ennek éppen az ellenkezője történik: a kínai légitársaságok a közeljövőben 100 Airbus utasszállítót készülnek vásárolni. Ez nemcsak az Egyesült Államok ad hoc jellegű lehetséges tiltó rendelkezései ellen nyújt majd védelmet, de igen erős tárgyalási alapot jelent Franciaországgal az elektromos járművekre kivetett extravámok újratárgyalásakor. 

Gyors újratervezés 

Mert először a háttérben, immár pedig teljesen nyíltan megindult a párbeszéd az EU és Kína között egy felülvizsgálat ügyében – ezt pedig egyáltalán nem Kína, hanem Brüsszel kezdeményezte. Valdis Dombrovskis, az EU kereskedelmi biztosa a napokban vette fel a kapcsolatot a kínai kormánnyal, hogy hivatalos konzultációt kezdeményezzen az elektromos autókra kivetett vámok ügyében. Az Európai Bizottság tehát felmérte tette következményeit, ráébredt, hogy a kínai ellencsapások miként sújthatják a tagállamok iparát és kereskedelmét, és az utolsó pillanatban be akarja húzni a féket. Mindkét fél számára sorsdöntő tárgyalássorozat lesz ez. Ha nem sikerül konszenzusos megállapodásra jutni, a kereskedelmi háború nagy károkat fog okozni Kínának – az Európai Uniónak viszont mérhetetleneket. Most pedig más sem hiányzik az egyébként is agyongyötört európai gazdaságnak, mint hogy harcolni kezdjen a világ második legnagyobb gazdaságával, elveszítve legfontosabb piacait, még nagyobb reménytelenségbe taszítva iparát.  

*** 

Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Kreml pool/Alekszandr Rjumin 

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.