Így próbálja a Netflix feléleszteni a Black Lives Matter lángját az Oscar-jelölt alkotásával

Egy helyreigazítással kell kezdenem: amikor megpróbáltam megtippelni, vajon mely alkotások a legesélyesebbek az idei Oscaron, akkor A tökéletes szomszédot lesöpörtem az asztalról azzal az állítással, hogy egy true crime sztorinak esélye sincs, amikor több, a demokraták által kedveltebb témákat feldolgozó dokumentumfilm is a jelöltek között szerepel. Azóta megnéztem a Netflix produkcióját, és hamar kiderült, ez nem egy olyan valós bűnesetet bemutató film, mint A Tinder-csaló, amely közben akár egy nagy boldog család, mindannyian együtt szörnyülködhetünk vagy kárörvendhetünk a naiv lányokon. Hanem egy ahhoz hasonló eseményt jár körbe, amilyen egyszer már lángba borította Amerikát. 

A Netflix ügyesen egy lövés eldördülésével indít, ekkor még nem tudjuk, ki az áldozat, és ki az elkövető, azt viszont jelzi, súlyos fordulatot vesz majd a sztori. Ha nem rúgnák fel ugyanis a kronológiát, akkor lehet, hogy hamar kinyomnánk az egészet, eleinte annyira pitiáner ügynek tűnik az egész. Ha valaki nem a világ mázlistája, és élt valaha társasházban, biztos kifogott már egy mindenki életét megkeserítő és állandóan feljelentéssel fenyegető szomszédot. 

Itt is egy ilyen nőt ismerhetünk meg, akit zavar, hogy a környékbeli gyerekek a háza előtt játszanak, a jelzőit nem megválogatva küldi el őket állandóan, és ha csak a birtokának a közelébe mennek, egyből beindítja a kocsijának a riasztóját, és rendszeresen rájuk is hívja a rendőrséget. Aztán az egyik esetben elveszi egy kölyök tabletjét, a földhöz vágja, amikor pedig a fiú anyja átmegy mindezt számonkérni, lelövi, az asszony pedig belehal a sérüléseibe. 

Az elkövető egy fehér középkorú nő, egy igazi Karen, 

előszeretettel használja az n betűs szót is a színes bőrű gyerekekre. Az áldozat pedig egy fekete, tisztességes családanya, azaz nem összetéveszthető a nem épp feddhetetlen erkölcsi George Floyddal. Nem csoda, hogy az eset hatalmas vihart kavart Amerikában, annál inkább, mert sokáig úgy tűnt, a gyilkos simán megúszhatja az egészet, hiszen önvédelemre hivatkozott, és a másik nő tényleg a birtokán tartózkodott.

Nyilvánvalóan a Netflix célja az, hogy ilyen alkotásokkal destabilizálja Trumpot, de nem lehet ennyivel letudni az egészet, mert egy olyan ügyről van szó, ahol a jó ízlés keretein belül nincs helye az ,,egyrészt-másrészt” típusú érvelésnek. Egy fekete-fehér esetet látunk, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt; a nyugtatószereken élő, gyaníthatóan komoly mentális problémákkal küzdő gyilkos tettét semmilyen módon nem lehet felmenteni, azt leszámítva, hogy bolond. 

Mindemellett a film meggyőzően világít rá, mennyire elmebeteg az az amerikai törvény, hogy bárki bárkit lelőhet, ha az a birtokára téved, nem kell ugyanis mesterbűnözőnek lenni ahhoz, hogy valaki visszaéljen vele. Nem mintha hazánkban jobb lenne az, hogy a joggyakorlás épp az ellenkezője mindennek, elég csak arra a szegény gazdára gondolni, aki fagyállót kevert a borába, miután megunta, hogy tolvajok rendszeresen rájárnak, majd a börtönben találta magát. 

Szóval az egyértelmű politikai motivációk ellenére is fontos kérdéseket vet fel a Netflix. A tökéletes szomszéd hatását pedig tovább fokozza, hogy rendőrségi felvételeken keresztül követjük végig az eseményeket, az arcok pedig többnyire nincsenek kitakarva.

Ugyanakkor tökéletesen rímel arra a kritikára is, amit Matt Damon és Ben Affleck fogalmazott meg a streamingszolgáltatóval kapcsolatban az új közös filmjük kapcsán: úgy készítik a tartalmakat, hogy a fontos információkat bizonyos időközönként újra és újra elismétlik, így azok számára is követhető minden, akik végig a telefonjukat nyomkodják. Ezt látjuk itt is; aki csak a sztorira és annak végkimenetelére kíváncsi, az első egy órát át is ugorhatja, a rendőrségi kihallgatáson ugyanis ismét elhangzik a teljes történet. 

A tökéletes szomszéd megtekinthető a Netflix kínálatában.