Huszonkilenc év után a Netflix miatt balhézott össze Matt Damon és Ben Affleck

Lehet, hogy szándékosan nem Bud Spencer- és Terence Hill-kaliberű emblematikus párosként akartak bevonulni a filmtörténelembe, vagy szimplán csak az élet hozta így, de annak ellenére, hogy Matt Damon és Ben Affleck sok évtizedes barátsága már-már legendás, ritkán látni őket együtt a vásznon. Zseniálisak voltak a Dogmában a két bukott angyalként, majd az 1997-es Good Will Huntingban nem csupán közösen szerepeltek, de a közösen írt forgatókönyvükkel az Oscart is elnyerték, viszont azóta egy-egy Kevin Smith-rendezést leszámítva csak az Air – Harc a legendáért-ban ért össze a karrierjük. Így aztán a nem túl fantáziadús magyar címet kapott A nagy fogás valóban nagy fogás volt a Netflixnek; ki ne kattintana egy olyan produkcióra, amelynek a plakátján mindketten rajta vannak.

Még annak ellenére is vonzó a párosuk, hogy a streamingszolgáltató nagy dérrel-dúrral beharangozott, sztárokkal teli saját készítésű filmjei általában nem restek csalódást okozni. 

Pedig a sztori egyszerűbb nem is lehetne: néhány rendőr fülest kap, hogy egy családi házban nagy összegű készpénzt rejtettek el, amikor pedig kivonulnak, kiderül, nem éppen pitiáner fogásról van szó. A sok millió dollár látványának hatására pedig egyikük-másikuk fejében elindul a fejszámolás, mennyit is keresnek évente az életüket kockáztatva, és nem lehetne-e legalább egy részét zsebre vágni? 

Joe Carnahan mindig zsákbamacskát árul, első rendezése, a Narkó nagyot ment a maga idején, már-már kultikusnak is tekinthető, a Liam Neeson főszereplésével készült Fehér pokol pedig világítótoronyként emelkedik ki a sztár sorozatban gyártott gagyi akciófilmjei közül. És bár a Füstölgő ászokkal bizonyította, hogy rendkívüli stílusérzéke van, a sztori mégis menthetetlenül szétesett. A szupercsapat enyhén szólva is meggyalázta az ikonikus tévésorozatot, a tavaly bemutatott Árnyékosztag meg olyan minősíthetetlen lett, hogy teljesen érthetetlen, miként kerülhetett mozikba. 

Szerencsére, ezúttal ha nem is csúcsformában volt, de mindenképpen a jobbik arcát mutatta meg. A nagy fogás az első kétharmadában remekül építi a feszültséget, Ben Affleck és Matt Damon között tökéletesen működik a kémia, érezhető, nem két random sztárt tettek egymás mellé, hanem valóban jó barátok, akik esetünkben összekülönböznek a pénz sorsával kapcsolatban. Nem állítom, hogy a vihar előtti csend olyan dermesztő lenne, mint John Carpenter klasszikusában, A 13-as rendőrőrs ostromában, de mindenképpen izgalmas nézni a régimódi, baltával faragott karaktertípusok interakcióját.

Olyannyira, hogy 

Nem mintha azok ne lennének tisztességesen levezényelve, azért meg külön pluszpont jár, hogy nem vágták tönkre az egészet gagyi számítógépes effektusokkal, mint a Netflix tavalyi szuperprodukciója, a Tom Hardy főszereplésével készült Pusztítás esetében. Viszont lehet, hogy öregszem, de sokkal jobban izgatnak a verbális és pszichológiai csatározások a fegyverropogásnál.

Az utóbbiak miatt hagy némileg kellemetlen utóízt maga után a film, hanem azért, mert Joe Carnahan társ-forgatókönyvíróként sokkal magasabbra taksálja az intelligenciáját, mint amennyiből valójában gazdálkodik. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a rendőrök között van egy vagy több tégla, a fináléban vagy húsz percet rászánnak arra, hogy a sztorit erre-arra csavarva feltárják, ki is a hunyó, mindezt pedig mérhetetlenül érdektelenül sikerül prezentálni. A nézőket – vagy engem legalábbis – ekkorra már régen belevittek a bűnpártolásba, annak drukkoltam, hogy ne hülyéskedjenek már, hanem tegyék el a pénzt, Miami városvezetésének biztos van elég. Ám ehelyett kapunk egy fondorlatosnak gondolt, de valóban pofonegyszerű játszadozást az áruló személye körül.

Így aztán míg az első egy órában bosszankodtam, hogy egy ilyen film miért nem a mozikban landolt, ahol manapság ritkaságszámba mennek a régi vágású akcióthrillerek, a végén már úgy voltam vele, hogy teljesen jó helyen van ez a tévé képernyőjén két Helyszínelők-epizód között. 

A nagy fogás – amerikai akcióthriller. Megtekinthető a Netflix kínálatában.