Drogtól zombivá vált rabok, gyilkos fegyőrök – volt, akinek az életébe került, hogy szerepelt a hírhedt amerikai börtönt bemutató Oscar-jelölt dokumentumfilmben

Mintha egy hajléktalanokkal teli aluljárót látnánk: ágy hiányában kartonpapíron fekvő férfiak hemperegnek a mocsok közepén, némelyiknek üveges a tekintete nyilvánvalóan valamiféle kábítószer hatása miatt, a földön és a falakon pedig itt-ott vérfoltok emlékeztetnek a folyamatosan jelen lévő erőszakra. Azt gondolnánk, az orosz vagy a dél-amerikai börtönök a legkeményebbek, a filmben látható fegyintézet azonban nem sokkal marad el tőlük, ráadásul, mint kiderül, hírhedtnek számít ugyan az épület, de azért nem kiugró módon. Andrew Jarecki és Charlotte Kaufman társrendező hat éven keresztül forgatta Az Alabama-megoldást, az ilyen hosszadalmasan készülő dokumentumfilmeknek pedig az a legnagyobb erőssége, hogy nyilván nincs előre megírt forgatókönyv, hanem azt az élet alakítja.  

Így történhetett meg például, hogy az egyik rab az interjú során elmondja, baja eshet abból, ha nyilatkozik 

Nem elszigetelt esetről van szó, a film egy börtönőrök által halálra vert fegyenc esetével indul, és miközben a fogvatartottak illegálisan becsempészett telefonos felvételein bepillantást nyerünk a rácsok mögött uralkodó állapotokról, az áldozatok hozzátartozóinak tehetetlenségét is megismerjük. 

Legyinthetnénk persze, hogy biztos megérdemlik a sorsukat a rabok, és jelentős részük nyilván alaposan rá is szolgált arra, hogy bevarrják őket, de van, akit amiatt ítéltek több évtizedes büntetésre, mert például betört egy lakatlan épületbe. 

Szemben a Netflix szintén Oscar-jelölt dokumentumfilmjével, az egy megdöbbentő gyűlölet-bűncselekményt bemutató A tökéletes szomszéddal, amely esetében a jóindulat mellett azért lehetett érezni politikai számítást is, Az Alabama-megoldás nem vádolható azzal, hogy a Black Lives Matter mozgalom indulatait próbálná feléleszteni, vagy oda akarna szúrni az egyik vagy a másik oldalnak. Bár megszólalnak benne helyi politikusok, az nem igazán derül ki, melyik párthoz tartoznak, ha valaki nem ismeri őket, nem tudja beazonosítani, hogy demokrata vagy republikánus képviselőkről van-e szó. 

Ráadásul, mint említettem, hat éven át forgatták a filmet, szóval egy rendszereken átívelő problémáról van szó. És semmiféleképpen sem etnikai kérdésről, az elkövetők és az áldozatok között ugyanúgy találni fehéreket és feketéket. 

írta több amerikai kritikus, annak ellenére, hogy a produkció nem sok változást hozott. Az egyik gyilkos börtönőr azóta felfelé bukott a ranglétrán, a hasonló visszaélések pedig nem csökkentek. És ugyan a fegyencek megpróbálták ott megütni a rendszert, ahol a legjobban fáj neki, azaz a pénztárcájánál fogva, és a jogaik érvényesítése érdekében tömeges sztrájkba kezdve nem vették fel a munkát, nem sok eredményt értek el. 

Viszont azzal sem vádolhatjuk az alkotókat, hogy kizárólag érzékenyíteni próbálnának a bűnözőkkel szemben, ahogyan az egyik fegyenc elmondja, csupa olyan ember ül itt, akinek esélye sincs a szabadulásra, el lehet tehát képzelni, milyen mentális állapotok uralkodnak, amelyek következtében mindegyik fogvatartott az egyel gyengébb társának a farkasa. Az intézmény pedig nemcsak azt nem képes megakadályozni, hogy bejusson a kábítószer a falak mögé, hanem semmiféle segítséget nem kínál a függők leszoktatására. 

És naivitás lenne azt gondolni, ha valóban mindenki látná a filmet, hatalmas reformok történnének, Magyarországról nézve pedig nem azt állítom, hogy teljesen felesleges időtöltés – az amerikai jog iránt érdeklődőknek semmiféleképpen sem az –, de hála istennek nem sok olyan önmagán túlmutató relevanciája van, ami minket is érintene. Persze, itthon is biztosan vannak visszaélések a börtönökben, de ott ezres nagyságrendben történnek halálesetek a falak mögött, nálunk egyetlen esetből is hatalmas botrány lenne. És az sem meglepő, hogy odaát ilyesmi megtörténhet, ha láttunk már három tengerentúli börtönfilmet. 

Az Alabama-megoldás – amerikai dokumentumfilm. Megtekinthető az HBO kínálatában. 

Nyitókép: HBO