A bő másfél órás játékidőben egyetlen emberi momentum sincsen. Az Ismeretlen támadók magabiztosan hozza a sci-fi-akciófilmek sablonjait, de a kreativitásért a szomszédba kellett volna mennie.
Azért jók az olyan filmek, mint az Ismeretlen támadók, mert tökéletesen rávilágítanak, mennyire el voltunk kényeztetve harminc-negyven évvel ezelőtt. Ott van például az 1987-es A ragadozó, amelyet nem véletlenül nem jelöltek forgatókönyvírói Oscarra, hiszen az alapszitu egyszerűbb nem is lehetett volna: adott egy csapat kommandós, akik egy dél-amerikai dzsungelben bevetés közben egy földönkívüli lénnyel kerülnek szembe, amely szép sorban leszedi őket. Viszont a másik mellett az Alien vagy a Terminátor dizájnját is megteremtő Stan Winston egy kifejezetten menő és izgalmas kreatúrát alkotott, John McTiernan rendező pedig tökéletes ütemben adagolta az információkat, illetve fedte fel az idegen mészárost, és noha a vágóhídra került katonák nem voltak háromdimenziósan megrajzolva, egy-egy markáns karaktervonásuk alapján megkülönböztethetők voltak, és lehetett drukkolni a túlélésükért.
Ezzel szemben a Netflix produkciója bár szolgai módon követi az azóta klasszikussá vált sci-fi-akció receptjét, teljes mértékben hiányzik belőle minden, ami emberi. Tényleg olyan, mintha megkérték volna a mesterséges intelligenciát, hogy kreáljon egy hasonló filmet,
a végeredmény ugyanis szépen élére vasalt, de jól érezhetően nincs mögötte szellem.
Arnold Schwarzenegger helyett kapunk Alan Ritchson személyében egy fickót, aki szintén ki van gyúrva, de azért még bőven oda kéne tennie magát az edzőteremben, hogy a Mr. Universe-díjra esélye legyen, és az osztrák sztár sármja is teljes mértékben hiányzik belőle, de azért elhisszük róla, hogy ütőképes egy kiélezett helyzetben. Ő vezet – már most nem emlékszem, melyik ország fenyvesében – egy katonai csapatot, amely egy amúgy is neccesnek tűnő bevetés során egy földönkívüli gépezettel kerül csetepatéba. A gyilkos masina alapvetően jól néz ki, de olyan minimalista módon, mint Patrick Bateman lakása az Amerikai pszichóban: letisztult, szürke, áramvonalas és egyébként pont olyan lézernyalábokkal méri be az ellenfeleit, mint a ragadozó.
Az általa megtizedelt sereg viszont összeadva sem alkot meg egyetlen karaktert sem, így teljesen mindegy lényegében, kit pécéz ki éppen a támadó, nem lehet szurkolni az arctalan statiszták soráért. Egyedül a főszereplő karaktere kapott egy késői őszi árnyékot, megsárgult felvételeken keresztül – hogy az idióta is érezze, a múltban járunk. Kiderül róla, hogy egy korábbi bevetésen komoly trauma érte, és a lelki békéjének helyreállítása érdekében most aztán odateszi magát, hogy minél több bajtársát megmentse. Mindezzel kapcsolatban persze inkább kevesebb, mint több sikert ért el, ugyanis az idegen monstrum igencsak hatékonyan eliminálja a célpontjait, de azért sejthetjük,
hogy a hősünknek azért a ráadásban sikerül gólt lőnie.
Az ilyen sablonos receptet követő alkotások esetében mindig az választja szét a búzát az ocsútól, hogy sikerül-e belecsempészni valami olyan emberi hozzávalót, amely kiemeli a tucatból, emlékezetessé teszi, érzelmi rezonanciát kínál. Esetükben azonban teljes mértékben gépiesen variálják újra a paneleket, nincs egyetlen olyan jelenet sem, amit akár két hét múlva felidéznénk, hogy na, ez ott volt.
A kifejezetten izgalmas rendezői debütálása, a Red Hill után Patrick Hughes rendező A feláldozhatók 3-mal vagy a Sokkal több, mint testőr 1-2-vel egyébként is egy bármiféle kreativitást nélkülöző szakmunkássá vált, akinek a keze alatt nem fordul káoszba egy akciófilm forgatása, de azért nem is fűti az ambíció, hogy bármi egyedit alkosson.
Így van ez most is, az Ismeretlen támadók nem egy vállalhatatlan gagyiság, de nem is emelkedik ki a középszerből. Megvannak az érdemei, mert ugyan nem veszi fel a versenyt külcsín tekintetében a hollywoodi blockbusterekkel, azért a Jason Statham vagy Gerard Butler főszereplésével sorozatban készülő, mozikba szánt akciófilmekre ráver egy kört látvány tekintetben. És céltudatosan azt nyújtja, amely egy hasonló produkcióval kapcsolatban a minimális elvárás, azaz pörög a cselekmény, szinte folyamatos az akció, változatos módon haláloznak el a katonák
és annak ellenére, hogy a Netflix áll mögötte, nincs benne semmi woke-ság, a marcona egyenruhások két tűzpárbaj között nem piszkálják egymás fegyverét.
Tipikusan olyan film, amelyre azt szokás mondani, hogy vasárnapi ebéd utáni kajakómához tökéletes választás. Én mondjuk ezzel nem értek egyet, mert ki tiltja meg, hogy a kanapén hemperegve ne eggyel nívósabb szórakozást válasszunk, de ha valaki csupán jó hangos háttérzajra vágyik, az nem tévedhet nagyot.
Ismeretlen támadók – amerikai sci-fi, akciófilm. Megtekinthető a Netflix kínálatában.
Nyitókép: Ismeretlen támadók. Forrás: Netflix
A Michael Jackson: Az ítélet című dokumentumfilm-sorozat részletgazdagon bemutatja a sztár ellen folyó 2005-ös bírósági tárgyalást, de nem simítja ki a kérdőjeleket.
Enyhén szólva is félrecsúszott a Netflix új vígjátékának mondanivalója.
Dolph Lundgren nem véletlen nem lett A kategóriás akciósztár, a rendező pedig soha többet nem készíthetett mozifilmet. Ezért is érthetetlen, miért érkezik június 4-én a He-Man – A világ ura méregdrága remake-je.
Shelby Van Pelt bestsellere nem korszakos irodalmi mű, ahogy a belőle készült film sem válik majd klasszikussá.
Nagyobb, hosszabb és vágatlan, állt annak idején a South Park mozifilmjének plakátján, és ugyanez igaz az új egész estés Star Wars-kalandra is.
Nagy sikerrel üldözte a bűnt öt évadon keresztül, most majd két órában teszi ugyanezt Tom Clancy híres karaktere.
A főpolgármester javaslata szerint egy alapmennyiség ingyenes lenne, majd a fogyasztás növekedésével sávosan emelkedne az ár.
A választások után a nőjogi NGO-k ráadásul kifejezetten gyorsan környékezték meg az új kormányt.
