Igaz, a Tisza „nem indult el” Kazincbarcikán, de a Tisza azt jelenti: „Nemorbán” – és „Nemorbán” bizony most is volt

„Kaló 283 szavazatot gyűjtött be, 45-tel többet, mint a másodikként befutó független Sütő Ágnes. A harmadik jelöltre, Dr. Séllyei Erzsébetre 134 szavazat érkezett. A Fidesz győztes jelöltje így a szavazatok 43,21 százalékát kapta. A Tisza Párt nem állított jelöltet a választáson, Orbán Viktor és a Fidesz mégis az ő vereségükként próbálja tálalni az eredményt. Nem volt túl nagy az érdeklődés, mert a jogosultak kevesebb mint negyede ment el szavazni.” (Telex)

„Úgy hirdetett fideszes győzelmet a Tiszával szemben Orbán Viktor miniszterelnök a kazincbarcikai időközi önkormányzati választás után vasárnap este, hogy azon nem is indult a Tisza Párt jelöltje.” (hvg.hu)

„A Fidesz jelöltje magabiztos fölénnyel nyerte meg a vasárnapi időközi önkormányzati választást.” (Magyar Nemzet)

Kazincbarcikán időközi önkormányzati választást tartottak (az utolsót az országgyűlési megmérettetés előtt), ahol két ellenzékivel szemben a kormánypárti jelölt egyértelmű, ám nem abszolút többségű győzelmet aratott. 

Hónapok óta zajlik a számháború, hogyan is áll a pártok versenye, és miközben – „ha most vasárnap lennének a választások” – csak egyféle eredmény születhetne, teljesen eltérő számok látnak napvilágot.

Mivel nincs kontrollcsoport (ugyanis most vasárnap nem tartanak választást), nem tudhatjuk meg, kik és mekkorát lőnek mellé. Egyetlen pillanat lesz majd, április 12-én, amikor kapunk egy valós adatot, ami azért utalni fog arra, kik mértek pontosabban, de kibúvót is ad, hogy az nem „most vasárnap” van.

Addigra pedig ugyancsak megállapíthatatlan lesz, hogy a korábban publikált eredmények a győzteshez húzás jelensége, a mozgósító erő vagy éppenséggel a belenyugvást hozó hangulat révén

A közvélemény-kutatók pár száz (ezer) fős mintákkal dolgoznak, amelyek reprezentatívak nemre, életkorra, végzettségre, lakóhelyre, ám például az én munkahelyemen azonos nemű, életkorú, végzettségű, lakóhelyű emberek négy-öt különböző párt szimpatizánsai, és hogy közülük kit dob ki a reprezentativitási véletlen, gyökeresen más választ eredményez.

A kazincbarcikai önkormányzati körzet is egy adott minta. Méghozzá spekulációktól mentesen, éles helyzetben tesztelve. Ez a minta most egy 43 %-os, fideszes győzelmet hozott. Igaz, hogy Kaló Attila darabra 283 szavazatot kapott a 658-ból, és 45-t vert rá a másodikra, ami a nyolcmillió választópolgárhoz képest elhanyagolható.

De legyünk nagyvonalúak, és mondjuk, hogy ez egy véletlenszerű minta. Az országos választást az ilyen párszáz fős szavazókörök adják ki, nyilván semelyikben sem lesznek százezernyi szavazatok, ezek a 20-30-as különbségek hozzák el a végeredményt.

És Nemorbán most is volt, tök mindegy, a Tisza kit fog indítani, mert nem a nevére szavaznak majd, hanem arra, hogy ő az esélyes ellenzéki jelölt. Ilyen most is volt. Igaz, a balos szavazatok ezúttal kicsit szóródtak, de nem biztos, hogy automatikusan összeadódtak volna egyikük visszalépésével, ráadásul DK-s szinte mindenütt ott lesz a szavazólapokon egy kis szórásra. (Hogy mennyire nem egyértelmű és automatikus az átszavazás, az jól megmutatkozott 2006-ban, amikor a második fordulóra az MDF jelöltjei néhol visszaléptek a Fidesz javára, néhol meg nem. És ahol visszaléptek – ott simán nyert a baloldal. Kiderült, hogy az elvileg a Fidesszel szövetségben lévő MDF szavazóinak másodlagos preferenciája inkább a szocialista párt.)

És igaz, hogy a Tisza hivatalosan el sem indul az időköziken, de ha nyert volna az általuk támogatott jelölt, aki az utolsó lett, biztosan kihangsúlyozzák a „Tisza-közeli” jelzőt.

Még egy nagy kérdés van a választás dátumával kapcsolatban. Ez a hosszú tavaszi szünet utolsó napja, sokan lesznek, akiknek ekkor ér véget a vakáció (a nagy nyomorban – amikor Dubaj bombázásakor derül ki, hányan is pihenték ki ott a fárasztó hétköznapokat, nem beszélve a Srí Lankán elefánttámadás áldozatául esett professzorról – külföldi kiruccanásaikról talán nem fognak azért előbb hazatérni, hogy szavazhassanak), ami módosíthatja az arányokat. Első pillantásra attól tarthatunk, hogy az iskolai szünet miatt főleg a megannyi kedvezménnyel elkényeztetett családosok felül lesznek reprezentálva, ami talán az ellenzéknek kedvezhetne,

1998-ban az első forduló késő délutánján még állt a dugó az M7-esen a Balaton felől, rengetegen maradtak le a voksolásról – ez viszonylag alacsony részvétel mellett a polgári erőknek kedvezett.

Kazincbarcika – és Balmazújváros vagy akár Dombóvár – önmagában nem bizonyít semmit. Ez nem olyan, mint egy kosárlabdameccs, ahol végig lehet pontokat szerezni. Itt egyetlen alkalom lesz, egy nap, és senkit sem fog érdekelni, hogy korábban hol kik nyertek vagy kik maradtak még tovább a wellnessben. Százhat (és azon belül sok-sok) külön kis választás fog dönteni, minden szavazókörben 30-40 darabos különbségekkel. A végén pedig kialakul, milyen lesz a hazánk sorsa. 

Hazatérő hadifoglyok vagy hadba vonuló fiatalok. Fiúk és lányok vagy szivárványszínű átmenetek. Fehér keresztények vagy minden egyéb.

Talán mégis számítanak az egy-egy szavazatok.

***

(Nyitókép: Magyar Nemzet / Kurucz Árpád)