Gyorsan rájöttek, hogy itt nagyon könnyen meg lehet halni – ezért fogynak a külföldi harcosok Ukrajnából

A külföldi harcosok jelenléte az orosz-ukrán háborúban a konfliktus kezdete óta fontos szimbolikus és katonai tényező. Míg az orosz kommunikáció zsoldosoknak nevezi őket, az Ukrajna oldalán harcolók többsége hivatalosan az Ukrán Fegyveres Erők részét képező Nemzetközi Légió (International Legion) kötelékében, reguláris katonai státuszban szolgál.

A háború elején, 2022 márciusában Volodimir Zelenszkij elnök felhívására mintegy 20 000 önkéntes jelentkezett több mint 50 országból. Fontos azonban különbséget tenni a jelentkezők és a ténylegesen frontszolgálatot teljesítők között: 

2024-es és 2025-ös adatok alapján a Ground Forces (szárazföldi erők) kötelékében összesen több mint 10 000 külföldi fordult meg a háború kezdete óta, és havonta átlagosan 600 új önkéntes köt szerződést az ukrán sereggel. J

akik többnyire nyugati országokból (USA, Egyesült Királyság, Grúzia, Lengyelország) érkeztek.

A külföldiek katonai segítsége nem a puszta létszámukban, hanem a szaktudásukban rejlik. Sok önkéntes korábbi NATO-missziók veteránja (pl. Irak, Afganisztán), akik értékes tapasztalatokkal rendelkeznek a modern hadviselés, a felderítés és a nyugati fegyverrendszerek kezelése terén. Különösen fontos szerepet játszanak a speciális egységekben, mint például a 3. Különleges Rohamdandár, ahol tapasztalt külföldi kiképzők és harcosok segítik az összetett műveleteket. 

A külföldi egységek integrációja nem volt zökkenőmentes. A nyelvi akadályok, a logisztikai nehézségek és az eltérő katonai doktrínák (a NATO-stílusú hadviselés és az ukrán realitások közötti különbség) súrlódásokhoz vezettek. 2025 végére és 2026 elejére az ukrán hadvezetés megkezdte a Nemzetközi Légió struktúrájának felszámolását, hogy a külföldi harcosokat hatékonyabban osszák be a különböző ukrán egységekbe ahelyett, hogy teljesen különálló nemzeti alakulatokat tartanának fenn. 

A nemzetközi sajtó beszámolt róla, hogy az ukrán hadseregben szolgáló külföldi önkéntesek helyzete jelentős átalakuláson ment keresztül 2025 végére, amely egyszerre hozott szakmai integrációt és komoly belső feszültségeket. 

A hivatalos indoklás szerint a cél a hatékonyság növelése és a modern fegyverrendszerek jobb kihasználása volt, de a folyamat rávilágított a kulturális és doktrinális különbségekre is. 

és bár a toborzás folyamatos – havonta körülbelül 600 új szerződést kötnek, az önkéntesek összetétele eltolódott: egyre több harcos érkezik Dél-Amerikából, például Argentínából és Venezuelából, akik számára a közös orosz ellenségkép vagy a professzionális katonai karrier lehetősége jelenti a fő motivációt.

A reform azonban nem zajlott zökkenőmentesen, és komoly morális válságot idézett elő az állomány egy részénél. Sok nyugati veterán, aki korábban NATO-missziókban szocializálódott, nehezen viseli a nyelvi korlátokat és az ukrán rohamegységekben tapasztalható szemléletmódot. A beszámolók szerint feszültséget szül, hogy a tapasztalt külföldi katonákat olykor olyan egységekbe osztják be, ahol korábbi elítéltek is szolgálnak, vagy ahol a parancsnokok nem beszélnek idegen nyelveket. 

Ezen nehézségek ellenére a külföldi kontingens továbbra is az ukrán védelem egyik fontos pillére marad. A parancsnokok hangsúlyozzák, hogy a „Nemzetközi Légió” mint márkanév nem szűnt meg, csupán professzionalizálódott, és a külföldi harcosokat nem „ágyútöltelékként”, hanem értékes szakértőkként kívánják kezelni. Az önkéntesek többsége, mint például a német vagy portugál veteránok, mély meggyőződéssel vallja, hogy Ukrajna Európa kapuja, és ha itt nem sikerül megállítani az orosz előrenyomulást, a háború az egész kontinenst lángba boríthatja. Ez a küldetéstudat tartja a fronton azt a több ezer külföldit, akik készek az életüket áldozni egy számukra idegen ország szabadságáért.

Demkó Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének programvezetője szerint az Ukrajnában harcoló külföldiek kérdését három, élesen elkülöníthető csoportra kell osztani ahhoz, hogy megértsük a konfliktusban betöltött szerepüket.

• Az első csoportba a klasszikus értelemben vett önkéntesek tartoznak, akiket a hit vagy az ukrán származás motivált. 

Ez a réteg rendkívül vegyes: a korábban Afganisztánt vagy Irakot megjárt, jól képzett nyugati veteránok mellett megjelentek a „lelkes amatőrök” is. Ide sorolhatók azok is, akiknek történelmi elszámolnivalójuk volt az oroszokkal, például a grúz vagy csecsen egységek tagjai. 

Demkó rámutat: „2022-ben volt egy nagy felbuzdulás, de ez elég gyorsan lecsengett, hiszen a nyugati önkéntesek rájöttek, hogy ez sokáig fog tartani, és itt nagyon könnyen meg lehet halni.” 

• A második kategóriát a tisztán anyagi motivációjú zsoldosok alkotják, akik között kiemelkedő a dél-amerikaiak, különösen a kolumbiaiak aránya. 

Számukra a hazai polgárháborúk lecsengése után a háború elsősorban munkalehetőséget jelent: „Ezek nem az ügyért, hanem pénzért csinálják” – fogalmaz a szakértő.

• A harmadik, és katonailag legértékesebb csoportot azok a külföldiek jelentik, akik bár pénzért vannak ott, valójában saját kormányaik megbízásából vagy jóváhagyásával tevékenykednek. 

Ők a legprofibb elemek, akik az új fegyverrendszerek kezelésére képzik ki az ukránokat, vagy a háttérben, az adatfeldolgozásban és felderítésben segítenek. 

 – jegyzi meg Demkó, hozzátéve, hogy a külföldiek legnagyobb haszna az volt, hogy egy ideig „ukrán vért pótoltak ki”.

A szakértő kitért a külföldi egységek közelmúltbeli átszervezésére is: a független alakulatok felszámolása és beintegrálása a reguláris erőkbe az irányíthatóság növelését szolgálja, hasonlóan ahhoz, ahogy az oroszok tették a Wagner-csoporttal. Az önkéntesek száma ma már inkább csökkenő tendenciát mutat, és a korábbi várakozásokkal ellentétben nem tízezres tömegekről, hanem inkább néhány ezres nagyságrendről beszélhetünk egy adott pillanatban.

Összességében Demkó Attila úgy látja: „Nem jelentéktelen, de nem is döntő tényező volt ez a háborúban.” A technikai tudással rendelkező ex-katonák, akik a nyugati hadi technikát ismerik, jelentős hasznot hajtottak, de a háború kimenetelét nem a külföldi önkéntesek fogják eldönteni.

Egy nagy romániai pénzszállító cég alkalmazottja kitálalt: „Az ukránok a háború első napja óta masszív euró- és dollárszállítmányokat mozgatnak Románián keresztül megállás nélkül.” Egy román tényfeltáró újságíró kitett egy videót az X-re, amin még 2025 decemberében interjúvol egy román pénzszállító sofőrt - aki elmondja, hogy döbbenetes mennyiségű készpénzt visznek folyamatosan Bécsből Ukrajnába, 

A beszélgetés  tavaly év végén történt, hónapokkal azelőtt, hogy Magyarország úgy döntött, kivizsgálja a saját területén átmenő készpénzszállítmányokat. 

Nyitókép: Sergei SUPINSKY / AFP